AutoalkatreszOnline24.HU

A csatákról (MTW 2)

Támadás - háborúkezdeményezés
Szerintem bizonyos lehetőségeket nem szabad elszalasztani, mert ez később gondot okozhat. Azt mindenképp el kell kerülni, hogy bármelyik rivális nép megerősödjék, miközben mi csak nézzük a háborút. Persze ez is taktika, hogy megvárjuk, hogy mindkét fél leharcolt állapotba kerül, aztán meg lerohanjuk őket. Például, ha egy erős szomszédunk háborúba keveredik, és védtelenül hagyja a határait (pl. mi vagyunk a magyarok, a németek pedig a franciákkal hadakoznak) nem szabad kihagyni a lehetőséget Ausztria és Bohémia megszerzésére. Esetleg az is előfordulhat, hogy erős csapatokkal őrzi a határait, miközben mi szövetségesei vagyunk a békazabálóknak (Ez soha nem fordulhat elő ), ekkor őket (és saját terjeszkedési politikánkat ) segítve támadjuk le a németeket, ezzel is gyengítve az ellent. Persze a szövetségi rendszerekre figyeljünk, hogy nehogy a németek szövetségében lévő velenceiek megtámadjanak minket!

Támadás - csata közben
A legjobb védekezés a támadás. Igaz ez a mondás, ám néhány dolgot figyelembe kell venni. Milyen az ellenség hadereje, nagysága, az időjárás, vezére, milyen a terepviszony, és természetesen milyen a saját hadseregünk, tábornokunk. A számbeli fölény nem minden. Hisz ha az ellenségnek van 1000 parasztja, nekünk 200 horseman, és hasonló képességű a tábornokunk, mint az övé, szinte biztosan miénk a győzelem. A csapatok minősége döntő fontosságú. Egyáltalán nem mindegy, hogy 100 spearman, vagy 100 armourd spearman-ünk van. Az a jó, ha 1000 :-) A csapatok összetétele szintén meghatározó fontosságú egy csata megvívása során. Törekedjünk arra, hogy összhaderőnemi csapataink legyenek. Tehát legyen gyalogságunk, könnyű és nehéz, lehetőleg a nehéz legyen túlsúlyban. Elengedhetetlenül fontos a tüzérség, azaz az íjjászok megléte. Mindig legyen a maximális 16 egység között két-három íjjász, vagy akár több is! A lovasság csatadöntő lehet, főleg ha az ellenségnek is sok nehézlovassága van, vagy épp nagyon sok íjjásza, mert az íjjászt a lovas éri el leghamarabb. Nincs is annál szebb látvány, mint amikor a lovasság levagdalja az ellenség összes íjjászait, akik tehetetlenül menekülnek a gyilkos paták, éles kardok, hegyes lándzsák elöl! /Egyébként a Churchill által elterjesztett, az ujjaink által formált V betű is innen ered, azaz az angol hosszú-íjjászoktól, akik így mutatták meg a franciáknak, hogy nekik még mindkét nyílvesszőt az idegre fogó ujjuk megvan, mert őket nem fogták el, s nem vágták le ezen ujjaikat!/
Tehát egy nagyjából ideális, szinte bárki ellen bevethető 16-os seregtest a következő módon állítható fel, támadásra:
Összetétel: 4 íjjász, ebből kettő könnyű, kettő nehéz
5 lovas, amiből az egyik a vezér, lehet 3 is, a gyalogság előnyére
7 gyalogos egység, ebből kettő könnyűlovasság, három nehéz, kettő pedig közép-nehéz, például feudál -men-at-arms
A felállás: elől az íjjászok, középütt, elöl a két nehéz-íjász, oldalt,esetleg kis szögben srégen a másik két íjjászegység.
Az íjjászok előtt, biztosításként a könnyű gyalogok, biztosítván az íjjászokat. A könnyű gyalogosok olcsók, gyorsak, és könnyen pusztulnak, ők bármikor feláldozhatóak az értékesebb íjjászok megvédése érdekében.
/Például ha egy lovasroham jön az íjjászok ellen, akkor őket vessük be feltartóztató erőként, miközben is az íjjászok pusztítják őket, és odaér a nehézgyalogság, vagy a lovasságunk. Persze ez alatt elpusztul a két könnyűgyalogos egység, de azt ellen lovassága is, ami többet ér./ Megjegyezném még, hogy a hadtörténelmi gyakorlat szerint az íjjászok előtt szálgyalogság (lándzsások, valamilyen spearman) állt. Ám én a gyakorlatban mégsem ezt a sémát követem, ugyanis amennyiben az ellenség rendelkezik íjjászokkal, akkor a mi viszonylag drága szálfegyvereseink könnyű és céltalan prédát nyújtanak az ellenségen. Teljes mértékben fölösleges őket kitenni őket az ellenség tűzének, amikor a célnak tökéletesen megfelel az olcsó könnyűgyalogság. Ám ha nincsenek például Slav Warior-jaink, a sima spearman-ek is megfelelnek a célnak. A másik érv a széthúzott könnyűgyalogsági sor mellett az, hogy ha mi egy 4-6 mélységű szálfegyveres egységet, illetve könnyűgyalogságot használunk, esetleg nem egy egységet használva, akkor mindez csökkenti az íjjászaink lő-távját, hiszen az ellenségnek lehetősége van közelebb jönni hozzánk, mivel a mi íjjászunk hátrébb áll. Ez már csak azért is hátrányos, mert az ellenségnek "közelebb kell jönnie", íjjászainknak kevesebb ideje marad lőni! Ugyanis az íjászokat - nehogy a saját katonáinkban tegyenek kárt - döntően csak a csata első harmadában lehet használni. Az íjjászok mögött a nehéz gyalogság egy sorban, mellettük a széleken a könnyűgylogosok: - *** - Ez változhat attól függően, hogy hol akarunk az ellenségre csapást mérni, középütt, szétszakítva az ellenséget - ez általában sok saját veszteséggel jár, ám az ellent is tönkre lehet vele verni, főleg ha támadásunk alatt a lovasságunk az ellenség hátába tud kerülni . Célszerű a szárnyaka valamelyikét választani, a lovasság felhasználásával. A lovasságot vagy a széleken, azok mögött, vagy pedig a csatasorunkon kívül, oldalt, vagy kicsit előrébb elrejtve egy erdőben helyezhetjük el. A vezérünk mindig legyen hátul, tartalékot képezve, vigyázva önmagára és csapatai moráljára! (Igen kellemetlen perceket tudunk szerezni az ellenségnek azzal, ha a csata első harmadában megöljük a vezérét!) A támadás lebonyolítása: el kell döntenünk, hogy valójában mit is szeretnénk, illetve hogyan. Meg szeretnénk ölni az ellenség vezérét, aki esetleg a király, vagy csupán túlélni minimális vesztéséggel a csatát, megölni mindenkit, hogy azután ne keljen ostromolni a provincia várát, vagy épp csak megfutamítani az ellenséget, úgy, hogy maximális veszteséget okozzunk az ellenségnek. Tehát, ezek alapján meghatározzuk a csapásunk súlypontját, ahol a legtöbb katonával támadni akarunk, ahol át akarjuk törni az ellen vonalait. Legyen ez az ellenség bal szárnya, (ez a mi jobb szárnyunk). Ekkor a következő módon állítjuk fel csapatainkat:
Legelöl elnyújtva a két könnyűgyalogos egység, mögöttük a az íjjászok, a mi jobbszárnyunkon van a két nehéz íjász. Mögöttük a balszárnyunkon egy középnehéz gyalogos, a zömben egy nehézgyalogos, a jobb szárnyunkon a többi, de úgy, hogy a legszélére kerüljön a középnehéz gyalogos, mert az gyorsabb, és az ellenség szárnyán lévő egységét, miközben az a nehézgyalogságunk nyomása alatt szenved, oldalba tudja kapni. Az egyik lovasunkat a balszárnyunkra helyezzük, hogy majd az ellent onnan zavarja meg, hogy ne tudjon minket megkerülni, illetve a szárnyáról csapatokat elvonni. A vezér természetesen leghátul, őt csak a csata utolsó harmadában küldjük be a darálóba, főleg az üldözést végrehajtani.
A másik három lovasegységünket pedig a szárnyon túl próbáljuk meg elrejteni, a terep függvényében úgy, hogy az ellenség hátába tudjon kerülni a fő támadásunk közben. Ennek a manővernek a végrehajtása közben figyeljünk arra, hogy ne rohanjunk bele a lovasságunkkal egy ellenük küldött egység csoportba, főleg ha azok spearman-ek, mert azzal elpazarolnánk csak a lovasságunkat, semmi előny szerzése nélkül. Ám az jó, ha egy ilyen különítményt küldenek ellenünk, mert az azt eredményezi, hogy bizonyos helyekről el kell vonnia a csapapatait az ellenségnek. Tehát a támadás kivitelezését az íjjászok kezdjék meg, ellőve az ellenségre lőszerkészletük minimum egyharmadát, de legalábbis kellemetlen veszteségeket okozva. Ha egy ellenséges (lovas)támadás indul, azt állítsuk meg, felhasználva könnyűgyalogságot, közben is lőve az ellent. Arra azonban figyeljünk oda, ha már összekeveredtek az egységeink az ellenséggel, az íjjászokat ne engedjük lőni, mert a saját egységet ugyanannyira sebzik, mint az ellent! Ha indul támadás, menjünk át ellentámadásba, vessük be a jobb szárnyunkat. Közben a lovasság kezdjen megkerülő manőverbe, a már említett módon. Közben zavaró harcot folytassunk a zömmel, illetve a másik szárnyunkkal, főleg az ott lévő lovas egységet használva erre. A cél ezeken a részeken az, hogy addig lekössük különösebben súlyos harcok nélkül az itt lévő ellenséges egységeket, miközben a fő csapásirány alatt megtörjük az ellenséget. Amikor a gyalogásgunk "beindul" és megrohanja az ellenséget, az íjjászaink tűzét, ha még van erre kapacitás irányítsuk át vonalak más részeire, de az íjjászokat csak végső szükséghelyzetben engedjük közelharcba, mert nem arra valók. A nehézgyalogsággal igyekezzünk réseket törni, és lehetőleg egy ellenséges egységet többel támadni, de TÖBB OLDALRÓL! Annak nincs sok haszna, ha három egységünket ráküldjük egyre, szemből, mert nem férnek hozzá! Kerüljön az oldalaiba, és esetleg a hátába az ellennnek. A lovasság tökéletes a hátbatámadásra. A hátbatámadásnak drasztikus következménnyel szokott lenni az ellenség moráljára és lélekszámára :-D ! A cél az, hogy minél több embert öljünk a lehető legkevesebb saját veszteség mellett. Éppen ezért ne teketóriázzunk a foglyokkal, már csak azért sem, mert ki lehet őket szabadítani! Ha minden jól megy, akkor a balszárnyon az ellenség ellenállása megtörik és mi fokozatosan be tudunk fordulni az oldalába, hogy felmorzsoljuk a maradék csapatait. Az üldözést bízzuk a megmaradt lovasságra, illetve a vezéregységre! Amikor elrohan az ellen, el akarja hagyni a csatateret, már nyugodtan szedhetjük a fogjokat, azzal az intelemmel, hogyha kivásárolják őket, két év múlva újra találkozhatunk velük a csatamezőn!

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - szept.. 22, 2017 16:46
Posted by kipke - szept.. 22, 2017 12:26
Posted by GR0ZN1J - szept.. 22, 2017 08:29
Posted by Johannesz Angelosz - szept.. 21, 2017 19:55
Posted by misafeco - szept.. 21, 2017 19:00
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 71 vendég és 1 tag böngészi