AutoalkatreszOnline24.HU

Párthusok

Történelem dióhéjban

A párthusok egy nomád horda volt, akik a Dahae szövetség tagjaiként a Krisztus előtti 4. században hódították meg a Kaszpi tenger vidékét. A nép az Arsacidok uralkodása alatt megszerzett függetlenségét azóta is féltve őrzi. A nép ősellenségei a szeleukidák, akik erőfölényük tudatában időről-időre megpróbálják saját fennhatóságuk alá vonni a párthusokat. Mivel az erőszaktól sem riadnak vissza céljuk elérése érdekében, a két nép érthetően nem ápol szoros barátságot egymással.
A területi adottságok kecsegtetőek. Mivel a mediterrán vidék összes kereskedőútja, s ezzel a világ „gazdagsága” a párthusok földjén keresztül, vagy annak közvetlen közelében halad, így a nép számára adott a lehetőség, hogy az erős hatalmak sorába emelkedjen, birodalmat építsen. Fényes hadsereg és mesés gazdagság; egyszóval minden, amit csak el lehet képzelni. Mindössze egy erőskezű király, és egy merész álmokat kergető nép összefogása kell hozzá.
A történelem során a párthusoknak sikerült igazi nagyhatalommá fejlődniük. Olyan rettegett néppé váltak, akik még a „nagy” Róma orra alá is borsot tudtak törni.

Gazdaság

A párthusok a küldetésük kezdetén három tartománnyal rendelkeznek. Ezek: Susa, Arsakia és Campus Sakae. A három tartomány az indulás pillanatában önmagában képtelen elegendő bevételre szert tenni ahhoz, hogy fenn tudja tartani a hadsereget és még maradjon elegendő pénze más területekre is. Nincs más lehetőség, terjeszkedni kell, amilyen gyorsan csak lehet. Eközben azonban különös figyelmet kell fordítani arra is, hogy a városok fejlődjenek. Farmoknak, utaknak és kereskedelmi egységeknek kell épülniük. Annak érdekében, hogy a nép elkerülje a pusztulást, kiemelt fontosságú, hogy a kezdetekben minél gyorsabban felfusson a bevételek szintje, a kincstár begyűjtsön minden egyes elérhető dénárt.

Ami az adóztatási politikát illeti, abban is a kizsákmányolás elvét kell követni. Ennek kell érvényesülnie mind a jelenlegi, mind a jövőben meghódítandó tartományokban, mindaddig, amíg a közhangulat szintje nem süllyed a kritikus 80%-os szint alá. Amint ez bekövetkezik, a lakosság zúgolódni kezd (ezt a térképen egy vörös fej jelzi). Hogy ez ne következhessen be, törekedni kell arra, hogy a városokban a közhangulat – különösen a játék kezdetén – az ideális szinten maradjon (mindaddig, míg morál megfelelő a térképen egy kék fej látható). Az adóztatás kiemelten fontos terület egészen addig a pillanatig, amíg nem sikerül szert tenni elegendő mértékű vagyonra, és egy önmagát fenntartani képes birodalomra. Jó lehetőség a dénárok gyarapítására a diplomaták alkalmazása. Segítségükkel jövedelmező kereskedelmi jogokat, földrajzi tudást lehet értékesíteni, kifizetődő szövetségeket lehet kötni.

Hadsereg- és infrastruktúrafejlesztés

A küldetés kezdetekor a közrend alacsony szintje miatt problémákat okozhat a magasabb adók kivetése. Ennek elkerülése érdekében az építkezéseknél elsőbbséget kell, hogy élvezzenek a templomok, és azok fejlesztései; melyek lehetőséget adnak arra, hogy a közmorál romlása nélkül is lehessen emelni az adókat. Sőt segítségükkel csökkenthető a városokban a rendfenntartási szándékkal állomásoztatott katonák létszáma is. (Így kevesebb katonát kell kiképezni, illetve nagyobb haderővel lehet koncentrálni a hódításra, a határok kitolására.) A megfelelő hangulattal rendelkező városokban – mint az már említésre került – a cél a bevételek minél magasabb szintre juttatása. Ennek érdekében minél több farmot, utat és kereskedelmi egységet kell építeni. A farmok segítségével növelhető a népszaporulat, aminek következtében az adóbevételek tovább nőnek (így az adóterhek is csökkenthetőek akár). A szaporulat tovább növelhető Seleucia meghódításával. A város csodája, a mesés Babiloni Függőkert ugyanis a farmok hozamát 40%-kal növeli, így azok több lakos eltartására lesznek képesek. A kereskedelmi fejlesztések ugyancsak kiemelt jelentőségűek, hiszen hosszú távú bevételekre lehet szert tenni általuk. Nagyon hasznosak lehetnek, ha a birodalom gazdagabb területekre terjeszti ki fennhatóságát, valamint jó szolgálatot tesznek akkor is, ha szövetségek jönnek létre, vagy kereskedelmi jogok értékesítésére kerül sor. Az utak a kereskedelmi bevételek növelésében segítenek, valamint lehetővé teszik a hadsereg gyorsabb mozgását, ami ugyancsak nem elhanyagolható, hiszen pár tartomány igazán nagy kiterjedésű. A párthusok azonban, ellentétben a rómaiak fejlettebb kövezett útjaival, csak egyszerű utakat tudnak építeni. A kikötők is igen fontos szerepet töltenek be a későbbiekben, amikor már a Földközi tengert övező tartományok is meghódításra kerültek (akár Campus Sakae-ben is építhető, annak érdekében, hogy a keleti városokkal való kereskedelem virágozhasson). Miután már a birodalom határai elég kiterjedtek, és a megfelelő bevételek is megvannak, érdemes barakkok, istállók és további katonai épületek fejlesztésébe kezdeni.
A hadsereg képzése területén körültekintően kell eljárni. A tréning ugyanis könnyen felemésztheti a birodalom összes dénárját, ráadásul befejezése után fenn is kell tartani a kiképzett haderőt. Annak ellenére, hogy nem a katonai célú fejlesztések a legfontosabbak a kezdetekben, megéri a főbb városokban egy-egy fegyveres egységet felállítani (például lovas íjászokat). Tanácsos elkerülni a parasztok képzését (hacsak nem vészhelyzet fenyeget az adott városban), mivel ez általában nem éri meg a ráfordításokat. A lovas íjászok mellett a városok védelmére nagyszerűen alkalmazhatóak a csatákban egyébként gyenge parittyások és a keleti gyalogsági egységek. Összefoglalásként elmondható, hogy csak olyan és annyi egységbe érdemes beruházni, amire feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a városok, valamint a határok védelme és a terjeszkedés biztosított legyen. Különösen az első években kell odafigyelni arra, hogy ne legyen a fejlesztéseknek akkora költsége, hogy az veszélybe sodorja a birodalom fennmaradását.

Diplomácia

Kiemelt fontosságú faktor a játék során a diplomácia. Ennek minden esetben tökéletesen kell alkalmazkodnia az éppen aktuális célokhoz. Szükség lehet rá a terjeszkedésben és az üzletelésben egyaránt. A párthusok lehetőségei a diplomácia terén igen széleskörűek. Mivel a küldetés az, hogy az ősellenségnek kikiáltott Szeleukidák és Örmények népét le kell igázni, ezért a játék elején célszerű erre koncentrálni, míg a többi országgal tanácsos minél jobb kapcsolatot ápolni. Ennek ellenére például Egyiptom azonnali lerohanása is jó taktika lehet, de semmiképpen sem javallott nekirontani az összes szomszédos hatalomnak. Jobb a feladatra koncentrálni. A szkíták ugyancsak célpontokká válhatnak, ha a korábbi ellenséges területek már elég gyengék, és Campus Sakae elegendő katonát tud felsorakoztatni. Ebben az esetben akár már a játék korai szakaszában is be lehet törni a skíták területére is. Mivel a párthusoknak a gazdasággal folyamatos problémáik vannak, a kezdeti időszakban mindenképpen megéri földrajzi információkkal és kereskedelmi jogokkal üzletelni. Ugyancsak szép számú dénárt hozhat a birodalomnak szövetségek kialakítása. Különösen tanácsos ez Pontus népével, akik az örmények szomszédai (akár még az örmények elleni háborúban is segíthetnek). A diplomaták kiválóan alkalmazhatóak arra is, hogy megvesztegessék a birodalom környékén vándorló rebellis törzseket, mivel ezek elég gyorsak és olcsóak ahhoz, hogy segítséget nyújthassanak mind támadásban, mind védekezésben. A megvesztegetés azonban csak abban az esetben tanácsos, ha már elég gazdag a birodalom, és a hadserege sem kizárólag parasztokra épül (ebben az esetben inkább tanácsos saját haderő fejlesztésébe fektetni a dénárokat). Amint a szeleukidák és az örmények elég gyengékké válnak, valamint az északi határvidéken lévő skíták földjein is párthusok portyáznak – körültekintő mérlegelés után – érdemes megtámadni Egyiptomot is, hiszen egy sikeres hadjárat rengeteg bevétellel kecsegtet. Nem szabad azonban lebecsülni a fáraók népét, hiszen az idők folyamán ők is jelentősen megerősödhetnek (hogy mégis könnyebb legyen őket megtörni, érdemes szövetségre lépni a numidákkal, és / vagy a karthágóiakkal). Ha mégsem Egyiptom lenne a célpont, még mindig lehet a kisázsiai területek felé terjeszkedni. Hatásos lehet a harcok során kémek alkalmazása. Ezen egységek segítségével újabb területek fedezhetőek fel, felderíthetik a környező csapatmozgásokat, segíthetnek bejutni ellenséges városokba, sőt további hasznos tevékenységekre is rábírhatók.

A hadviselés célravezető stratégiája

A párthus haderőket elsődleges fegyvere és jellemzője a méretes lovasság, kerékkötője pedig a megfelelő gyalogság hiánya. A nép által verbuvált gyalogosok általában gyengébbek ellenfeleiknél. Az alábbiak gyalogsági egységeket kiképzésére van lehetőség:
- Keleti gyalogosok: lándzsákkal felszerelt gyenge morállal megáldott egységek, melyek szinte minden esetben hasznavehetetlenek, főként lovasok ellen. Mindössze a parasztoknál hasznosabbak. Jól alkalmazhatóak viszont ostromeszközök cipelésére, városkapuk betörésére. Nagyszerűen védik a saját városokat.
- Hegyi emberek: Kicsivel hasznosabbak, ám csatákban még mindig gyengék, ráadásul nem is képviselnek akkora erőt, mint egy egységnyi keleti gyalogság.
- Íjászok: Ütőképes egység lehet mind védekezésben, mind támadásban, azonban figyelni és védeni kell őket, hiszen könnyen sebezhetőek, és hajlamosak megfutamodni. Városok védelmére kitűnően alkalmazhatóak.

A fenti egységek mind gyorsmozgásúak, ám gyengék és bárki által könnyedén sebezhetőek. Használatuk csak városok védelmére, felderítők ellen, valamint más egységek támogatására javallott. Ellentétben velük a párthus lovasság híre félelmetes. Általában, ők biztosítják a birodalom seregei számára az előnyt minden más néppel szemben. A következő lovas egységek képzése lehetséges:
- Lovas íjászok: Meghökkentően gyorsak. A játék kezdetén a hadsereg reményeinek legfőbb letéteményesei. A Cantábriai kör alakzatot felvéve, hatásos fegyvernek bizonyulnak bármely gyalogsággal szemben. Alakzatban megközelíthetetlenek, emellett folyamatos tűzerejükkel kifejezetten rombolják az ellenfelek morálját. Sajnos ez az előnyük rögtön semmissé válik, amikor hozzájuk hasonló gyorsan mozgó egységekkel (például másik lovassággal) találják magukat szemben. Fontos megjegyezni, hogy a kör alakzat kialakítása időigényes, mialatt gyorsabb ellenséges haderők akár végzetes csapást is mérhetnek rájuk. Gyorsaságuk mellett nagy előnyük az is, hogy mozgás közben is képesek tüzelni, így csak azonos sebességre képes egységek tudnak bennük jelentős kárt okozni. Nagyon jó felderítők. Gyengeségük közelharcban ütközik ki. Hatásos taktikának bizonyulhat a lovas íjászok erősebb egységek mögött – hátvédként - való alkalmazása.
- Perzsa lovasság: ők igazából lovas íjászok, akiket katonai épületek fejlesztése után lehet kiképezni. Tudásuk hasonló, azonban minden területen jobbak, mint elődeik. Sokkal fegyelmezettebbek és közelharcok során is jobban alkalmazhatóak.
- Cataphracts: Ezen csapatok legyőzése igazi kemény dió minden ellenfél számára. Ék alakzatba rendeződve szinte mindenkit térdre kényszerítenek, akármilyen erős is legyen a szemben álló fél. Nagyon jól alkalmazhatóak rohamban. Más lovassági alakulatok ellen is képesek maradandót alkotni, emellett kíméletlenül elbánnak a legképzettebb gyalogsággal is.
- Arab lovasság: Ugyancsak hatékony fegyvernek bizonyulhatnak minden szituációban. Előörsök, felderítők levadászásában, szárnyak elleni támadásában hibátlanul teljesítenek.
- Harci elefántok: Képzésük a játék kezdetén nem lehetséges (a szeleukida területek elfoglalása után nyílik rá mód), illetve nem kifizetődő. Ám miután a birodalom már elég nagy - a Szeleukidák, az Örmények, a Skíták és az Egyiptomiak egytől-egyig leigázásra kerültek – érdemes megpróbálkozni vele. Ezek az egységek nem ismernek félelmet, kevesen képesek talpon maradni velük szemben. A legfőbb gyengeségük, hogy hajlamosak ámokfutásba kezdeni, illetve belekeveredni falankszokkal folytatott közelharcokba, ami nem válik a sereg hasznára. Az ellenfelek fejére zúdított tüzes nyilaik, azonban a pusztítás magasiskoláját képviselik. A minőségnek azonban rettentő nagy ára van! Mind képzésük, mind fenntartásuk igen költséges, ezért használatuk csak akkor javallott, ha a birodalom már tényleg elég gazdag ahhoz, hogy megengedhesse magának ezt a luxust.
- Harci tevék: Szintén kiváló egységek lovasság elleni küzdelemben. Bár gyorsaságuk nem éri el a lovasok szintjét, ám közelharcokban sokkal hasznosabbak lehetnek.
- Kőhajító gépek: A párthusok által építhető ostromeszközök. Nagyszerűen alkalmazhatóak városok ostrománál és távoli egységek elleni küzdelem során.

Nagyjában és egészében a fentiek felsoroltak képezik a párthusok által bevethető katonai egységek körét. A nép seregeinek általános képe alapján megállapítható, hogy a párthus haderő sok lovas íjászból, néhány cataphractból, és néhány gyalogsági egységből áll össze.

A várható ellenfelekről elmondható, hogy szeleukidákkal szembekerülve falanxok sokaságára, és militiákra lehet számítani, akik azonban nem jelentenek túl nagy akadályt. A soraikban feltűnhet pár átlagos vagy közepesen képzett lovassági egység is, néhány parittyás (lovasság ellen nem túl hatékonyak), és talán pár harci szekér vagy harci elefánt is. Problémát azonban nem okozhatnak, hiszen a falankszok könnyedén megtörhetőek az íjászok által, míg a cataphractsok erőfeszítés nélkül átgázolhatnak a szeleukida lovasságon és gyalogságon. Minél hamarabb meg kell kezdeni az offenzívát, és akkor kisebb a valószínűsége, hogy felbukkannak a fronton az akár nagyobb gondok okozására is képes harci elefántok. Jó trükk az elefántok ellen, cataphractokat és íjászokat alkalmazni, ugyanis az elefántok zavarukban könnyen ámokfutásba fognak, ami az ellenfél hadrendjének teljes borulásához vezethet. Érdemes kísérletezni a harci elefántok egy helyre való beszorításával is. Az örményekkel szembeni háború már nehezebb, hiszen a hadseregük közel azonos típusú egységekből épül fel, mint a párthusoké. Jellemzően cataphractok és lovas íjászok alkotják. A győzelem érdekében minél előbb el kell pusztítani a sereg magját adó nehéz lovasságot, valamint a fővezért. Erre tökéletesen alkalmas a lovasság, valamint a háttérből tüzelő íjászok kombinált alkalmazása. A lovas íjászok letörésének legjobb módja lovas íjászok alkalmazása. Ezen egységek ugyanis jól alkalmazhatóak a darabjaikra hullott seregek felszámolásában is. Köszönhetően a mozgásuk közben is biztosított folyamatos tűzerőnek, segítségükkel az ellenség katonái akár beszoríthatóak egy helyre, ahol aztán lemészárolhatóak. Az örmények ellen érdemes a haderő megosztásával és a körülzárás taktikájával is próbálkozni. A szkíták hadrendjének túlnyomó részét szintén lovas íjászok alkotják, akik ellen a már korábban ismertetett taktikával lehet győzni. Emlékeztetőül: a lovassággal meg kell támadni az ellenfél lovasságát és vezérét, majd szétverni a gyalogságot. Az egyiptomi seregek főként gyenge falanxokkal és harci szekerekkel rendelkeznek. A falanxok nem okozhatnak gondot, hiszen lassúságuk miatt könnyedén elpusztíthatóak kitartó távoli nyílzáporral. Velük szemben a szekerek viszont igen hatékonyak tudnak lenni, főként, ha jól alkalmazzák őket. Persze azért korántsem legyőzhetetlenek. Mivel támadásban félelmetesek, ellenben védekezésben nagyon sebezhetőek, mindenképpen közelharcot kell kierőszakolni ellenük. A feladat tehát mindössze az, hogy a közelükbe kell férkőzni. A harci szekerek elleni hatékony küzdelem másik módja a lovas íjászok alkalmazása. ők, gyorsaságuk és folyamatos tűzerejük miatt, állandó tisztes távolságban tudják tartani magukat a szekerektől, miközben nyílzáport zúdítanak rájuk.
Összefoglalásként elmondható, hogy az első négy ellenfél ellen hatékony lehet egy vegyes összetételű sereg, mely pár cataphractból valamint jó sok lovas íjászból áll. Később pedig – ahogy gazdagodik a birodalom – lehetőség nyílik a sereg állományának feljavítása. Pár harci elefánt, kőhajító, és perzsa lovasság támogatása mellett, akár a legerősebb ellenfelek feje is porba hullhat.

Hódítás és növekedés

Mint ahogy az már korábban említésre került, a küldetés elején elengedhetetlen az új területek meghódítása, hiszen nélkülük a bevételi források szűkösek, a fejlesztések kivitelezhetetlenek. A hódítások első ajánlott mozzanata: minél gyorsabban előre küldeni a teljes hadsereget Arsakiába, valamint elfoglalni a barbárok Phraaspa nevű faluját. A hadjáratba érdemes a lovasság mellett néhány gyalogsági egységet is bevonni, hogy azok védjék az elfoglalt városokat, valamint szállítsák az ostromgépeket.

A vezér is nagyon fontos szerepet tölt be a kezdetekkor. Kiemelkedő stratéga, és erős cataphract egységek segítik. Az első két város elfoglalása után a hadvezért, és seregének nagy részét megéri áttelepíteni Susába. (Arra azért oda kell figyelni, hogy elegendő katona maradjon a városokban a közmorál fenntartására!) A szelukidák – főként falanxokból és egyéb gyalogos egységekből álló - seregét a párthus íjászok szépen lassan teljesen fel tudják számolni. Nem szabad félvállról venni Susát! Hosszú, és nehéz küzdelemre kell számítani, ezért jó lehetőség szerint minél nagyobb hadat felvonultatni, hiszen a megszerezhető terület nagyon értékes. Maga a provincia is rendkívül gazdag, ráadásul a Babiloni Függőkertnek köszönhetően nagy lökést ad a mezőgazdasági termelésnek (a világcsoda 40%-kal növeli a farmok terméshozamát). Susa elfoglalása tehát létfontosságú, hosszú távon stratégiai céllal bíró jövedelemforrás. Az első néhány évben elég ezeket a területeket elfoglalni, meghódításukat követően javallott a hadsereg állomáshelyének Campus Sakae-ba való áthelyezése. A bimbódzó birodalom energiáit ekkor inkább templomok építésébe és a közmorál javításába érdemes fektetni. Természetesen ezzel párhuzamosan nem szabad elhanyagolni a hadsereget, és annak fejlesztését sem. A lovas íjászok néhány paraszt társaságában később még jó szolgálatot tehetnek. A szkíta város, Campus Alanni ostrománál például elengedhetetlen néhány paraszt a városba való bejutáshoz szükséges faltörő kosok cipelése miatt. Nélkülük Campus Alanni bevehetetlen, viszont amint a város kapuja nyitva áll, a lovas íjászok már gondoskodnak a párthusok számára megfelelő befejezésről. Phraaspa bevétele után szinte a teljes hadsereggel tovább lehet vonulni, hiszen a közrend fenntartására a falu méretéből fakadóan elég egy alakulat is. Rajtuk kívül, az egész fennmaradó sereg tovább tud menetelni Örményország szívébe, hogy Artaxarta alatt farkasszemet nézhessen az örmények főseregével. Mielőtt azonban odaérnének, ajánlott egy kémet előre küldeni, aki a városba beszivárogva az ostrom alatt majd megnyitja a város kapuit. Azt meg kell jegyezni, hogy az ellenség újabb és újabb utánpótlásainak köszönhetően ez a csata sem lesz egyszerű. Aggodalomra azonban semmi ok, bár az esélyek a párthusok ellen szólnak, a vezérük jóval képzettebb, mint az örmény generális. Mi több, a párthus sereg jóval fegyelmezettebb. Ismételten figyelni kell arra, hogy az ellenfél cataphractjai essenek először áldozatul a támadásnak! A saját cataphractok rettegett ék alakzatával, valamint az íjászok hathatós támogatásával ez könnyen kivitelezhető. Miután a cataphractok elpusztultak, a többi már gyerekjáték. Az ellenséges íjászokat be kell szorítani, vagy be kell keríteni, amennyiben erre lehetőség van. Egy sikeres artaxartai csata a párthus vezér stratégiai tudását nagyban növeli, ami mindaddig, míg el nem esik, hasznos lehet a további ütközetekben is. Amíg a sereg Artaxarta felé halad és ott küzd, a hátországban már neki kell állni egy új sereg felállításának, akik majd folytatják a szeleukidák elleni küzdelmet. Nem árt felfogadni zsoldosokat sem, illetve lefizetni pár lázadót, hogy azok a párthus sereg oldalán harcoljanak. A következő célpont Harta, ahol ismételten rengeteg hoplita gyalogsággal kell szembenézni. Itt már mind a taktikai képességek, mind a vezér tapasztalata a párthusok malmára hajtja már a vizet. Miután a birodalom már kiterjed Susára, Seleuciára, Hatrára, Arsakiára, Phraaspára, Artaxartára, Campus Sakaere és Campus Alannira, pár egységgel érdemes megkísérelni Dumantha városának lerohanását. Ez a déli település további szép bevételekkel kecsegtet, persze csak akkor, ha az Egyiptomiak addigra nem foglalták már el. A további meneteléshez (de jobb, ha már ekkorra) az anyaterület, illetve a bekebelezett tartományok infrastruktúrájának tökéletesen kiépítettnek kell lennie, hogy az tisztes jövedelmet biztosítson a hadsereg újbóli megerősítésére. Mi több, a párthus diplomatácia által kiépített kapcsolatok útján az egyiptomiaktól, pontusiaktól, és a görögöktől is szép bevételre lehet számítani, melyekből további katonai egységek kiképzése finanszírozható.  Ahogy a családtagok elég idősek lesznek, városokba kell küldeni helytartónak vagy más uralkodói családhoz kell kiházasítani. Amint lehetőség van rá, a terjeszkedést folytatni kell! A képzett lovas íjászok segítségével meg kell támadni Damaszkuszt, Antiochot, Kotaist és a további közeli városokat. Északon ugyancsak folytatni kell a hódításokat. Ki kell űzni a szkítákat Tanaisból és Campus Sarmataeból (ezt a két várost mielőbb fel kell deríteni!). Miután a szeleukidák és az örmények végleg térdre kényszerültek (azaz teljesült a párthusok rövidtávú küldetése, a 15 tartomány elfoglalása) szabadon lehet dönteni, hogy melyik nép legyen a következő célpont.
Meghatározó – és egyben okos - lépés lehet ezen a ponton egy minél nagyobb hadsereg felállítása, és a gazdag egyiptomi tartományok lerohanása. Az offenzívát érdemes Sidonnal és Jeruzsálemmel kezdeni, mivel ezek a határhoz legközelebb eső városok. Hasznosnak bizonyulhat ugyanakkor az is, ha a sereg nem ront neki egyből az egyiptomiaknak, inkább a diplomaták kereskedelmi kapcsolatokat alakítanak ki velük. Ugyanis míg ezek a kapcsolatok jövedelmet hoznak, addig nyugodtan le lehet igázni Kisázsia térségét. Már csak azért is, mert ezzel a szeleukidák teljes birodalma a pusztulásba dönthető, ráadásul a párthusok érékes területeket szerezhetnek. Nem utolsó sorban a birodalom ráteheti a kezét a Földközi tengeri kereskedelmi útvonalakra.

A fenti két stratégia akármilyen sorrendben is alkalmazható, amennyiben elég erős a sereg ahhoz, hogy szembeszállhasson az ellenfelekkel (főként az egyiptomiak erejét érdemes feltérképezni egy támadás előtt). Mindeközben az északi hadtest elsöpörheti a skíták hírmondóit is, és egészen Trákia határig masírozhat (ott azonban tanácsos megállni, és szövetséget kötni velük). Azok után, hogy Kisázsia és Egyiptom is párthus kézre került, ismételten érdemes megállni, és fejleszteni. Építkezni, és még erősebb haderőt kiképezni. Amennyiben a fenti tervek és tanácsok mindegyike teljesült, a nép döntésére van bízva, hogy merre folytassa tovább hódításait. A birodalom már elég nagy és gazdag lesz ahhoz, hogy bárkit megvesztegethessen, vagy megtámadhasson. Akár még Róma is célkeresztbe kerülhet...

Összefoglalás

Összegzésként elmondható, hogy a párthusok népe igazán érdekes szórakozást nyújt azoknak, akik az ő zászlóik alatt vágnak neki a hódításnak. A sokszínű lovasság sokrétű taktikai lehetőséget biztosít a harcokban, helyes stratégia esetén nincs ellenfele. A korai gazdasági problémák leküzdése, valamint a két ősellenség sikeres igába hajtása után, minden lehetőség adott arra, hogy mesés bevételre, és félelmet nem ismerő hadseregre tegyen szert a párthus nép. Ha pedig meg van az alap, jöhet a további terjeszkedés, következhet Egyiptom, Szkítia, Kisázsia, sőt végül a Római Birodalom is.

 
Fórum: legfrissebb
Posted by bayarder - nov.. 24, 2017 14:06
Posted by misafeco - nov.. 24, 2017 13:00
Posted by erew - nov.. 24, 2017 00:49
Posted by Amokfutokova - nov.. 23, 2017 22:53
Posted by misafeco - nov.. 23, 2017 22:02
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 516 vendég böngészi