AutoalkatreszOnline24.HU

Empire: Total War - Frakciók

Franciaország
XIV. Lajos alatt Franciaország az előző évszázadban Európa első számú hatalma lett, kitűnő hadsereggel (és központosított adminisztrációval) rendelkezik a viharos XVII. századi normához képest. A Napkirály és miniszterei, Richelieu, majd Mazarin bíboros sikeresen akadályozta meg az ország belső összeomlását majd kiépítettek egy központosított államot, ahol a király abszolút hatalommal bír. Versailles a pompa és fényűzés színhelye lett, kiemelkedve a többi európai udvar közül, mindemellett Franciaország erejét sugallta. 1700-ban – a játék kezdetekor – Franciaország még mindig kiemelkedő hatalom Nyugat-Európában, erősen védett határokkal és gyarmatokkal. A király, és ez által Franciaország tekintélye hatalmas Európában. A francia Bourbon dinasztia erős, annak ellenére, hogy a kincstár egyre inkább hiányos a háborúk, és a fényűző udvartartás miatt. Ezek az állapotok fogadják tehát Párizsban a spanyol Habsburg-házi király, II. Károly haláláról szóló híreket. Mivel a király utód nélkül halt meg, minden adott egy európai konfliktus kialakulásához. Az osztrák Habsburgok spanyol jogaikra hivatkozva igényt tartanak a megüresedett spanyol trónra, azonban a francia Bourbonok is hasonló követeléssel élnek a spanyol házhoz fűződő leányági kapcsolataik miatt. Azonban ez európai uralkodók közül nem szívesen látnák - a már így is óriási hatalommal bíró - Bourbon házat a madridi trónon. Franciaország lehetőségei korlátlanok. Az itáliai és németalföldi gazdag területek feletti ellenőrzés megszerzése hatalmas forrással látná el Franciaországot, amelyek ellehetetlenítenék ellenfeleit. Az európai hegemónia biztosításán kívül más földrészeken is érdekeltek. A francia gyarmatok kiépítése Amerikában és a gazdag Indiában egyaránt elősegítheti Franciaország erejének biztosítását. Persze a – gyarmatosítás terén is – örök rivális britek megpróbálnak majd keresztbetenni.

Nagy-Britannia
Nagy-Britannia a számára igencsak mozgalmas XVII. század során indul el azon az úton, ami majd a világ vezető nagyhatalmának pozíciójához vezeti. A XVII. Században történő belső folyamatok, Skócia és Anglia egyesülése, a vallásháborúk és polgárháborúk, egy kivégzett király, katonai diktatúra, majd II. Jakab elűzése és a „dicsőséges forradalom” megedzette az országot és Európa gazdasági és kulturális motorjává tette. A játék kezdetekkor a „dicsőséges forradalom” óta uralkodó holland Orániai Vilmos uralkodik Nagy-Britanniában. Az ország egysége megszilárdulni látszik, a Hannover ház térnyerése a Stuartokkal szemben egyben az abszolutisztikus uralom végét, és a parlamentáris uralom kezdetét jelenti. Nagy-Britannia – sziget lévén – fő ereje továbbra is erős flottájában rejlik, amely téren már a XVI. század végétől dominál a tengereken. Ez a flotta ugyanakkor létfontosságú is a britek számára, hisz segítségével stabilan őrzik a csatornát, távol tartva az ellenséges csapatokat, illetve biztosítja Anglia első helyét a kolonizációt és kereskedelmet illetően. Ezen pozíciók megőrzése kiemelt fontosságú, tehát meg kell tartani a hagyományos brit tengeri uralmat. Ennek segítségével könnyebb lesz háttérbe szorítani a legnagyobb riválisokat akár a gyarmatokon. Nagy-Britanniának van még egy szerepe; a kontinensen őrködnie kell a hatalmi egyensúly felett. A szigetország számára végzetes következményekkel járhatna, ha egy állam teljes befolyást szerezne Európában, és egyesíthetné annak erejét és forrásait.

Ausztria
Ausztria történelmének nagy részét felöleli – ahogy a XVII. század is erről szólt – a törökökkel való küzdelem. Mint a Német-római Császárság keleti bástyája hosszú időn keresztül szabott határt sikeresen a török ambícióknak. Mindemellett őrködnie kellett a Habsburg Birodalomba tartozó magyar nép felett is, mely a minél nagyobb függetlenségért küzdött, olykor felkelés formájában. Ausztria – nagyhatalom lévén – nyugaton is érdekelt volt, I. Lipót császár politikáját a XIV. Lajossal vívott szüntelen küzdelmek jellemezték. 1700-ban Franciaország Ausztria ellen fogott fegyvert a Németalföldért folytatott küzdelemben. A másik jellemző hadszíntér a gazdag Észak-Itália, melynek uralmáért már hagyományosnak nevezhető harcok folytak a két birodalom között. I. Lipót császár európai nagyhatalomhoz illő hadsereggel rendelkezik. Mivel 1683-ban a keresztény erők – immár örökre – elűzték a gyengülő Török Birodalom erőit Bécs alól, Ausztriának végre van lehetősége komolyabb erőkkel nyugatra fordulni. Épp idejében, hisz 1700-ban utód nélkül meghal II. Károly Habsburg házi spanyol király. Az osztrák Habsburgok spanyol jogaikra hivatkozva igényt tartanak a spanyol trónra, de az örök vetélytárs franciák is szeretnének szert tenni rá. Szerencsére ezt a legtöbb európai uralkodó nem nézi jó szemmel, hisz a Bourbonok hatalma már így is túl nagy. Ausztriának azonban több irányba is figyelnie kell, bár a keleti veszély elmúlni látszik. Mindemellett a megerősödött Orosz Birodalom, és annak pán-szláv ambíciói egy újabb veszélyforrást jelenthetnek. Érdemes foglalkozniuk az északon megerősödött Poroszokkal is, akik egyre inkább méltó riválisokká növik ki magukat. Mindemellett fontos megszerezni az Észak-Itália feletti uralmat, mely nem csak gazdagsága, hanem a Franciaország elleni háborúzás okán is fontos. Tengeren Ausztria nem képvisel különösebb erőt, így gyarmatai sincsenek. Épp elég feladat a kontinentális uralom megszerzése.

Spanyolország
Spanyolország túl van fénykorán, a gyarmatokról beáramlott arany következetlen felhasználása, és a XVII. század gyenge uralkodói miatt középhatalommá süllyedt vissza. Mindemellett a Dél- és Közép-Amerikai gyarmatok legjava még mindig spanyol birtok. Az ország továbbra is erősen katolikus, és kötődik a valláshoz. Gazdasági tekintetben azonban ez hátrébb vetette őket, hisz a katolikus egyház elvetette a pénzkölcsönzést, uzsorát, ami így ellehetetlenítette a kereskedőket. II. Károly gyenge jelleme és uralkodása nagy csapás az országra nézve, de a király nem élhet örökké… Bár a spanyol Armada 1588-as pusztulása óta a flottájuk ereje már az angolok mögé szorult, nem lehetetlen a régi dicsőség visszaszerzése. A spanyolok elszánt és erős népe képes lehet a gyarmatbirodalom újbóli felélesztésére, és a régi dicsőség visszaállítására. Nem mindegy persze, hogy ki szerzi meg az uralmat II. Károly halála után, hisz ez nagyban befolyásolhatja az ország jövőjét. Mindenesetre az utóbbi időkben kialakult jó viszony Franciaországgal gyümölcsöző lehet, és alighanem jó döntésnek bizonyulhat a régi, Nápolyból induló itáliai uralom visszaszerzése is. Minden lehetőség megvan rá, hogy visszaálljon a régi pompa, a protestánsok felett aratott győzelmek, és feléledjen a gyarmatbirodalom.

Poroszország
Az egyre erősödő brandenburgi választófejedelemség a Német-római Császárságon belül Ausztria mögött már a második legerősebb hatalommá nőtte ki magát. Mikor II. Károly spanyol király meghal, I. Lipót Császár, belátva, hogy szüksége van a komoly katonai hagyományokkal rendelkező poroszok erejére a kirobbanó háborúhoz, elismeri III. Frigyes brandenburgi választófejedelmet, mint porosz királyt. Bár I. Lipót nem győzi érzékeltetni fölényét III. Frigyessel szemben – aki nem lehetett „porosz király”, csak a „poroszok királya” -, ekkora már nyilvánvaló, hogy új nagyhatalom van születőben, amely bizonyíthat a kirobbanni készülő háborúban, hogy a többi ország se felejtse elismerni az új, és első protestáns német királyságot. Poroszország régi katonai tradíciókkal bír, egyfajta katonaállam, amely jellege a teuton időkre nyúlik vissza. Nem titkolt célja a Baltikum feletti uralom megszerzése. Természetesen szárazföldi ereje sokkal tekintélyt parancsolóbb, mint flottája. Ügyes felemelkedésre van szüksége, eleinte a lehető legkevésbé kell opponálni Ausztriával, hogy aztán a poroszok képesek legyenek feléjük kerekedni a német területeken, és akár megalkotni a németnyelvű területek egységét, mely során kontinentális nagyhatalommá válhat. Ez a jövőkép pedig egyáltalán nem tűnik lehetetlennek.

Svédország
Svédország aranykorát éli, a protestáns királyság meghatározó erő északon. A XVII. század szinte csak nyereségekkel járt, az így roppantul megerősödő Svédország számára. Ezek az állapotok kedvére vannak a svédek ekkori híres, harcias királyának, XII. Károlynak. Gusztáv Adolf a harminc éves háborúval – halála ellenére – megerősítette az országot, és ezt a tendenciát követte a mostani svéd király, XI. Károly is. Svédország tehát 1700-ban a Baltikum ura. Természetesen ez kihívásokkal is jár, hisz szinte az összes környező országnak követelései vannak velük szemben. Keleten az erősödő oroszok igyekeznek kijutni a tengerre, délen pedig a Lengyel- Litván Unió követeli vissza elvesztett területeit. Nyugaton pedig a többi skandináv ország törekszik függetlenségre, vagy a Svéd hatalom letörésére a térségben. Svédország agresszív állam, az oroszokkal bizonyára összetűzésbe fognak keveredni. Bár az oroszok eleinte nem olyan félelmetesek, mint amilyen nagyok, idővel rengeteg gondot okozhatnak. A déli, és nyugati érdekekre is oda kell figyelniük, ebben nagy segítséget jelent a nagyhatalmakéval egyenértékű, erős hadserege, illetve nem elhanyagolható flottája. Ha sikerül biztosítani a hatalmat a térségben, akár a tengerentúli területek megszerzésének gondolatát is érdemes felvetni.

Oroszország
Moszkva, később Oroszország, a térség „alvó óriása”. A nagy területen elterülő birodalom sokáig nem nyitott az idegen hatások felé, valamint mélyen vallásosságába burkolózott. Az oroszokat a hűség Oroszország felé, és az ortodox egyház tartja össze, a cár pedig szigorú „apja” népének. De 1700-ban Oroszország már változóban van. Ekkor veszi kezdetét a nyugat felé fordulás, igyekeznek felzárkózni, illetve átvenni a világ többi részétől mindazokaz az eszméket, kulturális hatásokat és hatalmi berendezkedést, amiket fel tudnak hasznosítani. Óvatosan kell végrehajtani a átalakításokat, hogy a szabadgondolkodás bizonyos – számukra bomlasztó – hatásait elkerüljék, amelyek némelyik nyugati országot jellemzik. Erre a feladatra mindenesetre I. (Nagy) Péter tökéletesnek ígérkezik, aki gyorsan szembe találja magát a kor másik nagy egyéniségével, XII. Károly svéd királlyal. Oroszország a „kinyílással” párhuzamosan lassan ráeszmél a benne rejlő potenciálra, és forrásokra. Oroszország eleinte nem képvisel a területe nagyságával egyenértékű erőt, de helyes irányítással hamar rettegett nagyhatalommá válhat. Természetesen a fő konfliktus a svédekkel már az elején adott, hisz teret kell nyerni a Baltikumon, hogy Pétervár bővülhessen. A svédek legyőzése kivitelezhető, de számolni kell korszerű hadseregükkel. Oroszország nagy előnye, az ország nehezen támadhatósága, hasonlatosan a britekhez. Csak ebben az esetben nem a tenger, hanem a hatalmas pusztaságok, és beláthatatlan térségek védik az országot, amelyek bejárásába az ellenséges behatoló csapatok számára könnyedén véget jelenthetnek, pláne, ha a híres „Tél tábornok” is segít ebben. Mindenesetre a svédek mellett a törököket sem szabad hagyni terebélyesedni Oroszország hatalmának megszilárdítása végett. Ezek után lehet gondot fordítani a Lengyel- Litván Unióra, és a Habsburgokra.

Egyesült Tartományok
Az Egyesült Tartományok, más néven Hollandia a protestantizmus nyugati fellegvára. Ezen gazdag tartományok Európa legfejlettebb régiói közé tartoznak, mélyen áthatják az itt pezsgő tudományos, kulturális hatások és szabadgondolkodó ideológiák. Mindezeket a spanyolok kiűzése tette lehetővé az előző évszázadban. Mindezekkel egyetemben itt folyik Európában a legvirágzóbb kereskedelme, így a holland tartományok Európa leggazdagabb régiói. Mindezt lehetővé teszi hatalmas flottájuk, mely az angolok riválisává növi ki magát. A holland kereskedők a világ minden pontján megtalálhatóak, a világ javai jórészt megfordulnak holland kikötőkben. Mindenhol ott vannak, ahol hasznot húzhatnak. A terjeszkedő Franciaország jelenthet majd gondot számukra, amely igényt tart a németalföldi gazdagságra. Hollandiának meg kell védenie a protestantizmust, és gazdagságát a Napkirállyal szemben, de nincs egyedül, a francia terjeszkedés nem sok mindenkinek érdeke. Jelen körülmények között a megszokottnál kisebb a fenyegetés angol részről, hisz az új, elfogadott királyuk nem csak, hogy protestáns, de holland is. Orániai Vilmos országa akár barát is lehet egy esetleges háborúban. A franciák visszaszorítását mindenképpen ki kell eszközölni, mindeközben pedig a tengeri hegemónia felé vezető utat érdemes Hollandiának járnia, gyarmatainak fejlesztésével párhuzamosan.

Oszmán Birodalom
Az Oszmán Birodalom Kara Musztafa bécsi vereségét követően folyamatos hanyatlásban, belső romlásban van. Az előző évszázadok erős birodalma nagyban meghatározta az európai történelmet, folyamatos rettegésben tartva a Habsburgokat, akikkel szemben végül alul maradtak, bár kétszer is sátrat verhettek Bécs falai alatt. Mindemellett a hanyatlás ellenére az összeomlás még nem következett be. A balkán még mindig török uralom alatt áll, és a Földközi-tenger déli partjának mentén is területekkel bírnak. Mindezek mellett ők birtokolják az Európát Ázsiával összekötő kereskedelmi vonalat, amiből hasznuk származik. A törökök nagy kihívások elé néznek, de ezek egyben nagy lehetőségek is. A balkán erősen védi Isztambult, mindemellett ugródeszka Közép-Európába, így tehát Bécs elfoglalásának harmadik kísérletéhez. A flotta és hadsereg ódivatúnak hat a többi államéhoz képest, de számban meghaladja őket. Ezenkívül nagy előny, hogy szövetségek alakítására szinte mindig lehetősége van a törököknek. Ausztriának számos ellenfele akad még, különösen a nagyobb szövetségest nélkülöző franciák személyében. Az orosz terjeszkedés ezen kívül nem csak az Ottomán Birodalomra jelent veszélyt. Mindezek felett az ország közel van India kincseihez, amit hiba lenne nem kihasználni.

Lengyel-litván Unió
Az Unióban Lengyelország dominál, de egy régi, idős, gyenge állam, megszokott problémákkal és viszályokkal. Az idők során harmad sorba visszasüllyedt Lengyelország rengeteg gonddal küzd. Államszervezete gyenge, II. Erős Ágost személyében nincs keménykezű uralkodója, hisz a lengyel országgyűlést, a szejmet nem lehet megkerülni, ami viszont szinte működésképtelen a liberum veto miatt. A belügyeken kívül egyéb gondok is akadnak. A környező országok éhes hiénaként várnak a pillanatra, amikor darabokat szakíthatnának ki az anarchikus állapotok miatt tehetetlen Lengyelországból. Keletről a cár tekinti expanziós politikájának első számú célpontjaként, nyugatról és délről a Habsburgok és poroszok jelentenek veszélyt, északról pedig XII. Károly svéd király ambíciói okozhatnak gondokat. Hogy az ország eddig túlélte, az erőslelkű népének tiszteletére válik. Azonban az európai rivalizálásokból még hasznot lehet húzni. A szövetségesek, és háborúk okos megválasztásával nemcsak hogy megvédeni lehet az országot, de egy erős állam kiépítésére adhat leghetőséget. Az orosz-svéd párharc legalább annyi haszonnal kecsegtet, mint a különböző német államok helyzete, akiknek szövetségesre van szükségük. A bátor lengyel népet okos vezetéssel a térség vezető hatalmává emelni nem kilátástalan feladat.

Indiai Maratha Birodalom
A maráthák a hindu katonai arisztokrácia képviselői, szüntelen hadban állva a Bábur – Timur Lenk leszármazottja – által alapított iszlám Mogul Birodalommal. A Marátha konföderáció a mogul hatalom sikeres elhárítása okán született nem sokkal 1700 előtt. Shivaji raja visszaszorította a többé legyőzhetetlennek már nem tűnő mogul erőket. Az ellentétek emiatt még – ahogy azt sejteni lehet – nem simítódtak el. A moguloktól eltérően a maráthák indiai hercegek és királyok, akik a régi indiai szokások szerint élnek. Seregeik (a törökökéhez hasonlóan) ódivatúnak hathatnak, de ez nem teszi őket kevésbé erőssé. A birodalom kizárólag azért létezik, mert meg van hozzá a katonai ereje, hogy távol tartsa a mogul fenyegetést. Talán most eljött az ideje a nagyobb kaliberű terveknek. Talán eljött az ideje a terjeszkedésnek. Talán mostantól nem elég távol tartani a mogulokat, de ki is kellene őket űzni Indiából örökre. Feltehetőleg csak az indiaiak képesek feltartóztatni az európaiakat, akik egyre többet követelnek az országtól. Most még csak pénzt, és kereskedelmet szeretnének, de idővel engedmények árán majd földet követelhetnek, majd további földeket, egészen addig, amíg minden az ő uralmuk alá nem kerül. Hacsak nincs erős indiai irányítás alatt a földrész, elképzelhető, hogy egy napon a mogulok hatalma visszaállíttatik európai kontroll alatt. De talán egy nap, a maráthák engedményeket követelhetnek az európaiaktól...az ő földjükön.

Egyesült Államok
Az Egyesült Államok egy forradalom, és lázadás tüzében koholt nemzet, amely függetlenségét a távoli, idegen és zsarnok Nagy-Britanniával szemben harcolta ki. A franciák és az India ellen folytatott háború után a britek, háborúból adód adósságaikat az amerikai gyarmatokkal akarták megfizettetni. A már eleve feszültebb térségben a plusz adók nagyban hozzájárultak a felkelés kirobbanásához. A szabadságharc megosztotta ugyan a tartományokat, városokat és családokat – a patrióták a függetlenedést, a lojalisták az angol koronához való hűséget támogatták -, de végül mégis egyesítette a nemzetet. A forradalom nem maradt magára, hisz másoknak is – elsősorban a franciáknak – is érdeke volt a britek veresége Amerikában.
A forradalom egy új típusú és berendezkedésű államot eredményezett; köztársaságot, ahol az emberek maguk választják a jövőjüket, és nem pedig tárgyai különböző királyoknak. Az új eszmék, ideológiák pedig átjárták a nemzetet, lelkesedéssel töltve el a népet. Az Egyesült Államok jövője határtalan és lehetőségekben gazdag. A kontinens nyugati részének birtokba vétele egyértelmű célkitűzés, a tengerparton pedig végig burjánzik a kereskedelem. A kanadai terjeszkedés gondolata is kecsegtető, mindenesetre biztosítani kell a térség feletti uralmat, és az európai hatalom visszaszorítását. Sok mindent kell tenni ennek az új és merész nemzet jövőjének érdekében.

gucika
 
Fórum: legfrissebb
Posted by bayarder - nov.. 24, 2017 14:06
Posted by misafeco - nov.. 24, 2017 13:00
Posted by erew - nov.. 24, 2017 00:49
Posted by Amokfutokova - nov.. 23, 2017 22:53
Posted by misafeco - nov.. 23, 2017 22:02
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 336 vendég böngészi