AutoalkatreszOnline24.HU

Nyugat-római Birodalom, kezdő lépések

Bevezető gondolatok
Ebben a cikkben a Total War: Attila játékon belül, a Nyugat-római Birodalom kormányzásával fogok bővebben foglalkozn
i. Az általános érvényű tippek és eljárások viszont alkalmazhatóak a játék egyéb területein (más frakciókkal is). A célom, hogy segítséget és támpontot nyújtsak azon játékosainknak, akik a program legnagyobb kihívását választják, Róma vezetését. A Nyugat-római Birodalom irányítása kifejezetten haladó, de inkább profi játékosoknak való, többeknek el is megy a kedve, ha elindítják a játékot, vagy akár 1-2 kör leforgása után szembesülnek vele, hogy milyen összetett problémákkal küzd az állam. Az első lépésünk egy alapos helyzetértékelés, helyzetelmés kell, hogy legyen. Ezt a birodalmat nem mi építettük fel, készen kaptuk, annak minden problémájával és nyűgjével együtt. Itt az idő, hogy helyreállítsuk. A játékot természetesen very hard – very hard fokozaton játszom.

Miért nem Legendary?
Azért nem, mert az AI-ban (mesterséges intelligencia) és egyéb változókban, komolyabb nehezítés nincs a very hard fokozathoz képest. Annyi a különbség; hogy Legendary-n nincs „battle pause”, azaz csata közbe nem tudjuk megállítani az ütközetet és parancsokat kiadni (csak szüneteltetni tudjuk), tehát arra lenne időnk, hogy gondolkodjunk egy manőver előtt például, arra viszont nincs lehetőségünk, hogy parancsokat is adjunk ki. Ilyen szempontból célszerűtlennek tartom ezt a funkciót, hiszen nem vehetjük fel a versenyt egy számítógéppel, amely a másodperc tört része alatt kismillió utasítást tud kiadni, mi pedig ez idő alatt az egérrel „görgőzünk”, a kameraállással szenvednünk majd keressük a kontrollfelületen és a billentyűzeten egyszerre a különböző funkciógombokat. Ezenkívül nem tudunk manuálisan menteni játék közben (kampánytérképen), helyette minden kilépésnél automata mentés történik. Ez utóbbi nem érint(ene) minket. Én a magam részéről viszont minden egyes körváltás előtt mentettem, hogy visszakövethetőek legyenek a lépéseim, ezt sem tudtam volna kivitelezni Legendaryn. A nehézségi fokozatról többet nem is szeretnék szólni.

***

Az alapötletem az volt, hogy egy komplex cikket írok a Nyugat-római Birodalomról, de a feladat sokkal több időt vesz igénybe, mint ahogyan azt kezdetben felmértem, ezért (és az idő előrehaladtával) több részben fogom prezentálni a gondolataimat, ebben a cikkben az első 20-30 kör tapasztalatait, irányelveit fogom összegezni, amelyek nélkülözhetetlenek a kezdeti túléléshez. Nem szeretném elrontani a játék ízét, de fontos megemlítenem, hogy ha a Nyugat-római Birodalmat vezetjük, akkor az említett időszak (az első ~15 kör) nem fog másból állni, mint hogy maroknyi csapatokkal (néhány száz fő) győzünk le komplett seregeket (1000+). A játék kezdeti fázisában a gazdasági és politikai mozgásterünk igen szűk lesz, így a fontosabb kérdések a katonai erő szintjén dőlnek majd el. Körönként (és körváltásonként!) akár 10+ ütközetet is le fogunk játszani. Ehhez kitartásra és türelemre lesz szükség, és persze hozzáértésre. Hogyan érhetjük ezt el? A következő bekezdésekben lépésről lépésre ismertetem.

A hangulat és a történelmi háttér:
A következő sorokat a végigjátszás szempontjából nem szükséges elolvasni, csupán térben és időben szeretném elhelyezni a játékban választott frakciót, és néhány hangulati elemmel hozzájárulni a teljesebb játékélményhez. 
Formálisan a Nyugat-római Birodalom Kr. u.: 395-476 között áll fönt. A római világ egykori központja Róma és Itália adták a centrumát. A birodalmat Theodosius császár halála után 2 fia osztotta ketté Kr.u.: 395-ben, a nyugati provinciák kormányzását Honorius császár vette át. A fiatal császár tehetségtelen volt és meglehetősen befolyásolható, ez hamar rányomta bélyegét az uralkodására, a birodalom nyugati felének egysége nagyon rövid idő alatt megbomlott. A szakadás után a keleti provinciák támogatása nélkül maradt nyugati tartományok, többé nem voltak képesek kiszolgálni a korábbi alapvető állami funkciókat (hadseregfenntartás, gazdasági fejlesztések, kereskedelem, politikai ügyletek, stb.). A főváros szépen lassan (minden hivatalával együtt) átköltözött Ravennába. A vallási megosztottság több szinten jelentkezett (alapvetően már a kereszténység – katolicizmus - volt a meghatározó, de még mindig nagy számban voltak egyéb vallások követői, amely további feszültségeket eredményezett. A hadsereg arculata is sokat változott: inkább egy páncélba öltözött barbár hordára emlékeztetett, a római katonák „barbarizálódtak” és mellettük már a korábbinál jóval nagyobb számban jelentek meg a sorozott segédcsapatok (összességében a nyugat-római hadsereg harcértéke már korántsem volt olyan, mint a korai császárkorban). A gazdaság összeomlott, a politikában a korrupció lett úrrá, a praetorianus gárda tisztjei gyakran nagyobb befolyással bírtak, mint a római császár. A hadsere
g finanszírozása, amely egykoron az egész Római birodalom alapját jelentette, folyamatosan akadozott, ami további létszámbeli és minőségi romlást eredményezett. Ilyen időszakban tehetséges császárra lett volna szüksége a birodalomnak, a valóságban azonban – bár jelölt lett volna - császári babérkoszorút sosem vehette fel. A Nyugati-római Birodalom ezzel szemben még majd egy évszázadon keresztül agonizált, formálisan létezett. A ’450-es évektől kezdve szinte teljesen jelentéktelenné vált, az állam területére barbár hordák települtek be, akik már nem adóztak, önálló királyságokat alapítottak, a római államhatár szépen lassan összezsugorodott Itália területére, majd teljesen felolvadt. Végül Kr.u.:476-ban az utolsó római császárt Romulus Augustust megfosztották címétől koronáját pedig a Keleti császárnak küldték el. A kaotikus helyzetben születtek azonban egészen innovatív megoldások. A krízis körülményeknek köszönhetően mégis találunk nagy vezetőket (pl. Aetius), akik minden erejükkel azon voltak, hogy mentsék a menthetőt. A birodalom végnapjai a mozivásznon is megjelennek; Artúr Király (King Arthur, 2004.) amely a britanniai helyzetet mutatja be, A 9. légió (Centurion, 2010.) szintén Britanniában játszódik – nagyon hangulatos és impozáns elemekkel, Az utolsó légió (The Last Legion, 2007.) – amely konkrétan az utolsó császár sorsát mutatja be (fantasy elemekkel színesítve). Dokumentumfilmeket is találunk; Az ókori Róma tündöklése és bukása (The Battle for Rome), egy 2006-os sorozat az ókori Rómáról, annak utolsó (6.) része foglalkozik a nyugati birodalom problémáival. A hunok ténykedéséről is született alkotás; Attila - Isten ostora ill. Attila, a hunok királya címmel. A fenti filmekben megjelent történelmi elemek egyébként szépen sorban visszaköszönnek a játékba, úgyhogy a játék mellé; esti/délutáni mozinak bátran ajánlhatom a felsorolt filmek megtekintését.
A rövid kitérőm után, nézzük a Total War: ATTILA, Nyugat-római Birodalom frakcióját, legnehezebb fokozaton.

Harcász
at:
A települések védelme:
A játék elején birodalmunk (és hatalmunk) alapköveit a településeink adják. Ezek olyan sarokpontok, amelyek jó bázist nyújtanak mind pénzügyi, mind gazdasági és mind katonai téren. A kincstár alapját jelentő adók, az élelem és az utánpótlás ezekből származik és nem utolsó sorban helyőrséggel rendelkeznek (min. 4 egység) amik automatikusan és ingyen  utántöltődnek amennyiben pozitív gazdasági, pénzügyi egyenlegünk van, megtartásuk tehát kulcskérdés! A játék kezdetétől fogva hatalmas létszámú barbár hordák özönlenek majd el minket, ők elsősorban a településeinket támadják. Ne essünk kétségbe, a barbárok létszáma miatt, a harcértékük gyenge, megfelelő taktikával legyőzhetőek. A városok védelmének (harcászati szempontból) kezdetben az alábbi alapvető elemei vannak, amelyeket mindenkor szem előtt kell tartanunk:
1. nehéz-gyalogság
2. tornyok
3. a lovasság manőverező képessége

Általánosságban: mielőtt védekező harcot vívunk a városokban, mérlegelni kell: a városban maradunk vagy kirontunk és nyílt területen bocsátkozunk harcba? Ez utóbbi különösen akkor indokolt, ha a városunk ostrom alatt állt körök óta, vagy már olyan szinten lerombolták, hogy taktikai szempontból nem jelent különösebb előnyt az itt folytatott harc (pl.: védművek hiánya, falak állapota, stb.). Ebben az esetben nem árt, ha tudjuk, hogy a rombolt (sérült) városok morális mínuszt is adnak csapatainknak (egy komolyabban sérült város, akár -9, -12 morált, és egyéb negatív hatásokat is eredményez, ami komoly hátrányt jelent harcoló katonáinknak!
Általános taktika, hogy ha nagy létszámhiányban vagyunk, akkor behúzódunk az utolsó védvonal mögé (nem a főtér, hanem az akörül húzódó első sáncrendszer), ezeknek rendszerint 3 (max. 4) bejárati része van, ebből egyet barikádokkal el tudunk torlaszolni (ebbe az irányba tapasztalataim szerint kevésbé szoktak próbálkozni), és máris eggyel kevesebb utat kell védeni, ami sokkal kivitelezhetőbb. Szerencsés esetben az egyik szabadon hagyott utat sem támadják így már is csak 2 utcára kell fókuszálni. Ha a város tengerparti, akkor általában helyőrségi flottával is rendelkezik, őket a parthoz közel helyezzük el, és amilyen gyorsan lehet, juttassuk el őket a saját csapatok által oltalmazott körletbe (pl. főtér), pihentessük őket és rövidesen bevethetőek lesznek.
Ha a támadókhoz képest komoly erővel rendelkezünk, akkor természetesen toljuk ki a védvonalainkat a város pereméig (saját tornyok fedezetébe).

A tornyok alkalmazása:
A települések védelménél használjuk a tornyok adta előnyöket (tűzerő és morálromboló képesség), ne engedjük át őket az ellenségnek, amennyiben lehetséges tartsuk távol az idegen katonákat. Vigyázzunk arra, hogy mikor saját őrtornyaink fedezetében üldözzük az ellenséget, akkor a lángoló lövedékekből a baráti erők (saját csapatok) is kaphatnak, (friendly fire), - nagyon komoly veszteségeket okozva katonáinknak, ezért üldözés közbe kerüljük a tornyaink lőtávolságán belül menekülő ellenség követését/üldözését (várjuk meg míg a toronytól eltávolodnak és ott folytassuk az üldözést).

A gyalogság harcászata:
A nehéz-gyalogságot (kohorszok, limitanei,- comitatenses) mindig pajzsfal alakzatban, elsősorban védekező harcban alkalmazzuk. Ebben a formációban áthatolhatatlan vonalat fognak jelenteni, közelharci bónuszt kapnak amelyet csak lovasrohamok sorozatával lehet megbontani, illetve a legkiválóbb lövedékes (íjász) egységek tüzével lehet csak szétzilálni (pl.: vandáloknak gyalogsági íjászai). Ha felbomlik az alakzatuk (ennek tényét a bal oldali információ papiruszon látjuk), akkor rohamosan veszítenek a létszámukból. A kohorszok rendelkeznek néhány plumbatával (hajítófegyver), de ezt csak pajzsfal alakzaton kívül tudják eldobni. Ha az ellenség relatíve lassan közeledik, akkor célszerű megvárni, míg ezeket elhajítják és utána gyorsan alakzatba (pajzsfal) rendezni - ezt szerencsés esetben akár lovassággal szemben is alkalmazhatjuk. Érdemes odafigyelni a nehéz-gyalogság alakzatára harc közben és után, ha megfutamodik az ellenség, akkor megbomolhat, bizonyos mértékben átrendeződhet (ezt nem tudom, hogy bug, vagy szándékos), mindenesetre nem egyszer előfordult, hogy a katonáim a hátukat/oldalukat mutatták az ellenség irányába egy sikeres közelharc után (ilyenkor, ha nincsenek tűz alatt, vagy nincs a közelben ellenség), rendezzük vissza őket! Az alakzatba rendezésre (pl. pajzsfal felvétele) igaz az és a játék egyéb egységeire is, hogy ha harcérintkezésben vannak vagy nagyon közel van az ellenség, akkor már nem tudjuk aktiválni ezt a funkciót. Alakzatban viszont nem tudjuk mozgatni a legtöbb egységet (kivéve pl. a hadvezér palotaőrségét, ők alakzatban is tudnak közeledni – igaz lassabban). Barikádokra nem célszerű telepíteni az ilyen képességekkel rendelkező gyalogságot, ugyanis innen nem tudnak közvetlenül harcolni, és ha szétesik a barikád (amellett hogy abban a pillanatban is szenvednek némi veszteséget), nem tudjuk őket pajzsfal (ill. egyéb) alakzatba rendezni az ellenség közelsége miatt és így kedvezőtlen helyzetből kezdik a kézitusát.

A lovasság alkalmazása:
A lovasságot soha ne a saját vonalaink mögé tegyük, innen kevésbé lesznek használhatóak. Ehelyett rejtsük el a saját vonalainkon kívül (erdők, fedett terepszakaszok, épületek takarásában, stb.), olyan helyre, ahonnan az ellenség hátába tudunk majd váratlanul csapást mérni. Amennyiben az ellenségnek nincs lovassága úgy könnyű a dolgunk, ez esetben meg szoktam várni, míg az ellenséges hadvezér (és testőrsége) harcba bocsátkozik, ekkor felfedem a lovasságom és az ellenséges vezér hátába vezetem. Amennyiben meghal az ellenséges hadvezér, úgy az egész hadsereg morálja leesik, innentől már csak másodpercek kérdése és megfutamodnak. Ennélfogva célszerű, ha a saját hadvezérünket nem az arcvonalban helyezzük el, ha mégis szükséges, akkor ne az ellenség (várható) fő csapásirányába. Ha az ellenségnek is van lovassága (méghozzá túlerőben), akkor jobban el kell rejteni a saját alakulatokat – ilyenkor meg szoktam várni, amíg a lovassági csapatai felmorzsolódnak a nehéz-gyalogságom sorfalán, ez – védekező harc esetén – a csata első fázisában megtörténik (ennél komolyabb eljárást, kis létszámú sereggel) nem tudtam alkalmazni. Amennyiben az ellenségnek nagyszámú (veszélyes; páncélátütő) lövedékes egységei vannak, úgy beáldozható a lovasságunk ezek szétkergetésére, zavarására, lőtávolságon kívül tartására. Ennek indokoltságát mérlegeljük a helyzettől függően. Azt azért érdemes minden esetben szem előtt tartani, hogy nincs értelme úgy a lovasságot az ellenség hátába vezetni, hogy közben az ellenség lövedékes egységei a közelben vannak és számukra nyílt cél a lovasságunk, ebben az esetben a lovasságunkat másodpercek alatt le fogják szedni, nagy valószínűséggel még azelőtt hogy megtörnék az ellenfél morálját.

A barikádok:
Néhány gondolatot szeretnék megjegyezni ezekkel a műszaki létesítményekkel kapcsolatban. A barikádokat a város méretétől függően telepíthetünk, védekező harc során, előre meghatározott helyekre aktiválhatjuk őket előre kijelölt helyeken. Legtöbbször csak 1-et, fejlettebb, nagyobb város esetén többet. Barikádokkal irányokat lehet átmenetileg lezárni, - ahova telepítjük őket, függetlenül attól, hogy védve vannak-e, oda nem tervez fő csapást az ellenség, ez saját megfigyelésem. A barikádok elpusztíthatóak (katapultok, gyalogság, lángoló lövedékek által) viszont lovasság nem tud kárt tenni bennük. Ha egyszer felállítottuk őket és elkezdődött a csata, akkor a saját mozgásunkat is korlátozza majd, tehát csak úgy tudjuk elpusztítani, mint az ellenség, át nem mehetünk rajtuk, csak megkerülhetjük őket. Erre különösen figyeljünk a tervezés fázisában, pl. a lovassági manőverek várható útjába ne tegyük. A telepített barikádot célszerű védeni (a legtöbb esetben az ellenség elkerüli a barikádjainkat, olykor csak megtámadja és elpusztítja azt, de nem folytatja az előrenyomulást ebbe az irányba – ez lehet hogy bug), máskor viszont ezen akar áttörni (ez a ritkább eset). Mindent összevetve célszerű rájuk lövedékes egységeket (dárdahajítókat; pl.: Leves Amaturae) telepíteni, innen nagyon kiválóan tudják majd pusztítani az ellenséget. Azt tudni kell, hogy a barikádokra telepített egységeink sebezhetőek az ellenség lövedékes egységeivel szemben tehát pl. az ellenég íjászai könnyen leszedhetik az ide felállított egységeket, ha ilyen esetbe botlunk, akkor vonjuk vissza a katonáinkat.

A helyőrségi és a hivatásos (kiképzett) csapatok alkalmazásáról:
Ha egy várost úgy védünk, hogy abban saját magunk által kiképzett csapataink (hadvezér+ saját költségen kiállított sereg) helyőrségi erőkkel megtámogatva , akkor a védelemnél célszerű a helyőrség alakulatait feláldozni az első vonalban (ők hamarabb töltődnek újra, a saját seregünk pedig megőrzi harcértékét), ezzel együtt kisebb veszteségek érik a seregeinket, tehát a sikeres védelem után, azonnal alkalmazható (pl.: ellentámadásban). Ezenkívül a helyőrségi alakulatok, ha megsemmisülnek, akkor is ingyen termelődnek újra, míg a hadseregek esetén több száz aranyat kell kicsengetni 1-1 egység kiképzéséért.

Ha győztünk a csatában, akkor dönthetünk: eladjuk a foglyokat pénzért (cserébe romlik a hadseregeink morálja, ez globálisan is kihat), besorozzuk őket (nem jár negatív mellékhatással), vagy kivégezzük őket (semmi előnye nincs, maximum a diplomáciai megítélésünk lesz „durvább”, de ennek Nyugat-római Birodalom diplomáciai helyzete miatt, szinten semmi jelentősége). Válasszuk a besorozást (2. opció), ingyen katonákhoz jutunk, hamar feltöltődik a seregünk.

Diplomáciai stratégia:
A játék elején kapunk egy családtagot akinek sorsáról rendelkezhetünk, egy hölgy személyében. Általában negatív tulajdonságokkal bír, ezért a leendő frigytől ne várjunk komolyabb diplomáciai eredményeket, jobb eseten egy távoli, apró törzsnek a családjába házasíthatjuk (pl. Nobadok), némi pénz és szövetség ellenében.
A következő, amin javítanunk kell, az Kelet-római birodalommal való kapcsolatunk. Az elején nagyon gyenge és folyamatosan romlik. Ezt úgy tudjuk helyrehozni, ha szövetséget illetve akármilyen paktumot kötünk a szövetségeseivel (Lesoka, Ghasszanida és az említett Nobadok). Cserébe némi pénzt (néhány száz aranyat) ezekért is elkérhetünk. Most már van 4 szövetségesünk (igaz; semmit nem fognak segíteni a harcokban, de legalább nem az ellenségeink) és megtörtük a diplomáciai elszigeteltségünket is. Ezekkel a népekkel innentől kezdve jó és folyamatosan javuló kapcsolatunk lesz, akiket olykor-olykor lehúzhatunk majd néhány száz arannyal, ha megszorulunk gazdaságilag (én ezt csalásnak tartom, de van aki szerint betudható szövetségi támogatásnak), ha szükségünk van éljünk vele! A következő diplomáciai akció, amit még a játék első köreiben érdemes nyélbe ütni az, hogy felajánljuk a Kelet-római birodalomnak, a hadba lépésünket a Szászánida Birodalom és ezzel együtt annak minden kliens állama ellen. Ennek fejébe 7000+ aranyat el lehet kérni Konstantinápolytól (nekem általában 7300-at sikerül, de lehet ennél több is), cserébe lesz egy csomó ellenségünk a Közel, - és távol Keleten), ne törődjünk vele. Ez a 7000 arany komoly bevétel és semmiféle közvetlen következménnyel nem jár, hiszen olyan népeknek üzenünk hadat, akik az ismert világ túloldalán laknak (számunkra ismeretlenek, "felfedezetlenek"), nem valószínű, hogy a közeljövőben konfrontálódunk velük, keleti testvéreink viszont vakon bíznak bennünk és ezért még pénzt is adnak, használjuk ki! Ezenkívül a meglévő szövetségeseinket körönként ellenőrizzük le hogy kivel állnak hadban, és ha olyan néppel kezdenek háborúzni, akivel biztosan nem találkozunk (tehát a térkép túloldalán él és nem nomád/vándor), akkor ajánljuk fel a szövetségesünknek az ellenük való harcot (természetesen pénzért). Az 5. kör után nagyjából már fel tudjuk venni a harcot Britanniában, ekkora töltődnek fel a csapataink és városaink helyőrségei. Kezdjük is meg a manővereket és tegyük kliens államokká a kaledónokat és az ebdanusokat (ebdani). Ehhez 3 alegységre van szükség észak-Britanniában; előbb az ebdanusok támadnak Segontium városánál, őket verjük vissza, majd ellentámadásban elfoglalhatjuk az Ír-szigetet, egyenesen a fővárosukat. Ezután alávetett népként élnek békében és még segítenek is a harcokban. A kaledónokkal már nehezebb dolgunk lesz, őket ki kell cselezni, de ez az erdők miatt nem lehetetlen: várjuk meg míg megindítja felénk a seregét, a célpontjuknál hagyjunk sereget (elegendő lehet egy hadvezér akit nem sajnálunk) egy másikat pedig rejtsünk az erdőbe; az üresen hagyott fővárosukra csapjunk le. Ha legyőztük tegyük kliens állammá őket is - jó határvédelmet fog jelenteni a piktek ellen. Ami érdekes az ilyen kliens államok esetén, hogy nálam pl. a kaledónok idővel átmentek hordába és az európai határaimra (Rajna folyóhoz) vonultak fel 2 teli sereggel és ott támogatják a limes menti harcokat – ez a sémát célszerű követnünk későbbiekben is. A területünkön megannyi barbár horda fog átvonulni, amíg nem támadnak ránk, mi se bolygassuk őket. Nem szabad elfelejteni (nálam többször is bejött), ezek az átvonuló barbárok szerencsés esetben csatlósaink is lehetnek pl. a szeparatisták (nyugat-római lázadók) elleni harcokban, polgárháború esetén nekem pl. segítettek az afrikai törzsek és a szvébek többször is.

Csalás vagy segítség?
A játék elejétől kezdve a már meglévő szövetségeseinket körönként megpróbálhatjuk lehúzni néhány száz arany erejéig a korábban említett módon (ezt próbálgassuk végig minden körben, az összes szövetségesnél – tehát ajándékként kérjünk pénzt), eleinte adnak is. Ezek nem nagy összegek, de pont elégséges kereset kiegészítés. Erről a módszerről már korábban is olvastam, egyelőre nem lett csalásnak minősítve.

Hadászati elvek:
Az első és legfontosabb, hogy Itáliai északi kapuját erősítsük meg. A kezdetekben Pannónia és Illíria valószínűleg el fog veszni, ezt a folyamatot persze lassítsuk, amennyire a lehetőségeink engedik. Az észak-itáliai térség megerősítésére lesz időnk, de ne kényelmeskedjünk vele; egy sereg mindenképpen álljon össze itt, idegent ide ne engedjünk be. Beépítettek a játékba egy funkciót (település elhagyása, felperzselése), nagyon csábító a gondolat, főleg egy nagyobb város esetén, ahol ellentételezésként több ezer arany is kitalicskázható, főleg az elején tűnhet jó ötletnek a tarthatatlannak vélt provinciákban, de ne engedjünk a kísértésnek. Nincs település elhagyás; az összes várost, az utolsó emberig védjük. A földek felperzselése jelentősen rontja a közrendet a többi tartományban is, ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak a hadjárat kezdeti fázisában. Minden talpalatnyi földet az utolsó emberig védünk! Miért? Ezzel is gyengítjük a támadókat. Ha ostrom alá vesznek egy várost (tegyük fel; egy kis település, amiben van 400 fő helyőrség minimum, teljesen ép tornyok – rátámad egy 1600-2000 fős barbár sereg. Optimális esetben legalább 400 főt sikerül leszednünk a barbárok közül, szerencsés esetben még többet), ezzel is gyengülnek és a várost valószínűleg nem foglalják, el csak kifosztják majd tovább állnak, újabb várost célba véve. Ekkorra már meggyengülve, legrosszabb esetben az előbbi taktikát alkalmazzuk ellenük és előbb utóbb megtörjük a vándorló népek utánpótlását. Felperzselést csak a későbbiekben megszerzett területeken a limesen kívül, barbár kolóniákon alkalmazzunk, amikre nem szándékozunk visszatérni és a tartományaink már elég stabilak ahhoz hogy megbírják ezt a közrendzuhanást. 

Afrika:
A mórokkal szemben kezdetben defenzív stratégiát lehet alkalmazni, 1 kisebb sereggel Hispánia és Észak-nyugat Afrika területén, amelyet mindig oda lehet mozgatni ahol épp lázadás van, ill. betörés. A mórokat ezzel föl lehet tartani, nagy erőket egyébként sem tudnak felvonultatni, a városok helyőrsége általában elegendő a legyőzésükhöz. Mikor összevonják megmaradt erőiket a fővárosuk körül, akkor a sereget megindíthatjuk feléjük. Ekkor vélhetően békét fognak kérni, ezt 1-2000 arany ellenében elfogadhatjuk, én ebből egészítettem ki az ottani csapataimat zsoldosokkal, majd abban a körben bevettem a várost és megsemmisítettem az erőiket (ez diplomáciailag előnytelen, de ezzel amúgy is csehül állunk). A várost elfoglaltam -nálam ez a 20. körben történt meg.


Gazdaság alapok:
Talán mondanom sem kell, hogy a gazdaságunk „kissé” ingatag. A legfontosabb irányelv, hogy semmi esetre se kerüljön a kör végi egyenlegünk mínuszba, se a kincstár, se az élelmezés. Az adókat próbáljuk közepesen tartani ha nagyon muszáj, esetleg 1-1 körre fölemelni, de csak ha akkora a költségvetési hiány, hogy másként ez nem megoldható. Huzamosabb ideig ne tartsuk normálnál magasabban, mert az egy lavinát indít el; népességcsökkenés, lázadások, újabb területek kiesése az adózásból, élelmezésből, mit nem fog kibírni az államkincstár és végleg összeomlik a birodalmunk.
Rögtön az első körökben célszerű megkezdeni a két aranybánya fejlesztését (Avaricum és Bracara városokban), ez stabil alapot fog adni a későbbiekben. Igyekezzünk megvédeni ezt a két várost, ha kell plusz katonákkal. Ha sérülnének a bányák azonnal hozzuk rendbe őket. Az elkövetkezendő körökben komolyabb fejlesztésekre nem is nagyon lesz keret, maximum tűzoltás jelleggel, elsősorban épületek javítására fog korlátozódni az ilyen irányú tevékenységünk. Itt értelemszerűen a gazdasági épületek jelentenek majd prioritást. Az élelmiszerellátás rendkívül hullámzó lesz, ettől eltekintve igyekezzünk ezt is 0 fölött tartani (globálisan). Az éghajlatváltozások brutálisak, 500-800 étel tűnik el a semmibe. Javaslom, hogy állattenyésztésre és halászatra alapozzuk az élelmiszerellátást, ezek a legmegbízhatóbb forrásaink. Az éhínségről tudni kell, hogy ha már 1-1 tartományon belül is mínuszba megyünk (akár -1 kaja) akkor 25%-al csökken a bevétel az adott provinciából, ha globálisan is mínuszban vagyunk, akkor pedig megszűnik a hadsereg utánpótlása, csak úgy mintha negatív államkincstárral zárjuk a kört. Nagyobb élelemhiány esetén dezertálás kezdődik, ezért is törekedjünk az élelmezés szinten tartására. Ha mégis szétesne az élelmiszerellátás rendszere, akkor átmenetileg kizárhatunk 1-1 tartományt az adózásból, ezzel ugyanis az adott tartomány élelmiszer-egyenlege is 0-ra áll be, akkor is, ha adott tartományé egyébként -110 volt. Ennek egy hátránya van, hogy adót sem fizetnek erre az időre (Itália, Ligúria ilyen szempontból potenciális adómentesek lehetnek, ott ugyanis -100 körüli az élelmezési ráta, igaz az adóbevételük sem kevés). Amit a szennyről tudni kell: az ipar, bányák, mezőgazdaság növeli - mellé a csatornázás fejlesztése célszerű a provincia központjában (kisebb városokba fürdők építése lehet hasznos), a járványok megszűnnek maguktól ez esetben ikon jelöli a térképen az adott város fölött, ha piros, akkor problémás, ha zöld, akkor jó.

Készítette: DAR
A cikk a Total War: ATTILA 1.5 verziójával készült!
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - szept.. 22, 2017 16:46
Posted by kipke - szept.. 22, 2017 12:26
Posted by GR0ZN1J - szept.. 22, 2017 08:29
Posted by Johannesz Angelosz - szept.. 21, 2017 19:55
Posted by misafeco - szept.. 21, 2017 19:00
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 62 vendég böngészi