AutoalkatreszOnline24.HU

Az OMC világáról

I. rész
Anno Domini 1080… Két ok miatt álltam neki ennek a cikknek a megírásához. Egyrészt csatlakoztam a TWO szerkesztői gárdájához, ami mindenképp megtiszteltetés számomra, hisz ezzel a vezetőség elismerését és bizalmát kaptam meg. Köszönöm! Másrészt felkérést kaptam egy hosszabb lélegzetvételű összefoglaló megírására Puszta királytól és mivel már egyébként is terveztem, hogy valamiféleképpen összefoglaljam az elmúlt két és fél év tapasztalatai, így rábólintottam. Mindezek után végig gondoltam, hogy miről lehetne írni, amik sarkalatos pontjai az OMC világának és arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen csak sarkalatos pontjai vannak. Annyira másképp kell játszani, mint egy egyszemélyes kampányt, akkora különbség van a két játékmód között, hogy arról a kezdetekkor elképzelésünk sem volt. Nem is lehetett, hisz nemzetközi téren is akkor indult be az OMC, így semmi támpontunk nem volt. Sok mindenben meg is lett ennek az eredménye. Mivel most már közösségünk szerves életét jelenti az OMC világa és rengeteg kezdő és haladó van sorainkban, így elsősorban nekik kívánok némi segítséget és támpontot nyújtani a játékhoz, hogy ne váljanak kiszolgáltatottá és relatív könnyen legyőzhetővé. Szenvedjenek meg az öregek a hatalomért, ha arra vágynak!

Personalis consectatio
Az OMC világában egy uralkodó bőrébe bújni egyértelműen szerepjátékra ad okot és lehetőséget. Ebből adódóan amióta több multi kampányba neveztem, azóta elhatároztam, hogy meghatározok 2-3 olyan tulajdonságot minden kampányban, melyek jellemzőek arra az uralkodóra, akit alakítok. Ezzel megpróbálom elkerülni a sablon reakcióimat, természetesen több-kevesebb sikerrel, és színesíteni a játékot. Pl., ha elhatározzuk, hogy egy militarista uralkodóval játszunk, aki csak a fegyverek szavából ért, akkor egyértelmű, hogy nem választhatjuk a békés fejlődés útját. Akkor bizony úgy kell terelnünk az események fonalát, hogy egyik háborúból a másikba kerüljünk. Nekem a 2. omc-ben a Nagy Kán hasonló karakter, aki a kihívásokat és a nagyságot keresi. Az pedig nem a városok békés fejlesztésében rejlik. Legalábbis a Nagy Kán szerint. Ne féljetek a negatív jellemvonásoktól sem, a világ történelme bővelkedik az olyan uralkodókban, kik sokkal emberibbek voltak, mint azt láttatni engedték. Ráadásul unalmas is lenne a játék, ha mindenki a „jófiú” szerepét öltené magára. Csak javasolni tudom mindenkinek a kipróbálását, mert élvezetesebbé teszi a játékot. Egyszer azon is elgondolkodtam, mi lehetne tenni akkor, amikor az általam irányított frakcióban uralkodóváltás történik. Változtassam meg a politikámat, tárgyaljak újra minden szerződést? Hisz új ember kerül a trónra, akinek valószínűleg eltérő a személyisége és a jelleme elődjétől. Érdekes szituációkat teremtene, bár valószínűleg túlságosan megbonyolítaná a játékot. Lehet, valamikor majd kipróbálom, hátha működik.

Incola
Azt le tudtuk szűrni már a kezdetekkor, hogy a diplomáciának itt sokkal nagyobb és fontosabb szerepe van, mint egy magányos játékban. Amit észrevettem, hogy ezzel mindenki hamar tisztába került. És ez így van jól. Szerintem ez a legszubjektívebb területe a játéknak, itt bújik elő leginkább az emberi oldala a multi kampánynak. És itt jöhet elő, amit az előző bekezdésben írtam. Ha előre meghatározott jellemvonások mentén irányítjuk karakterünket, akkor ugyan behatároljuk magunkat bizonyos szemszögből, ugyanakkor politikánk és játékunk következetes lehet. Mindenkinek tanácsolom, hogy mielőtt belefogunk a diplomácia alakításába egy játék kezdetekor, tűzzük ki azokat a célokat, amiket mindenképp meg kívánunk valósítani, karakterünk jellemének függvényében (már ha van). Ez ne merüljön ki abban, hogy a kezdeti lázadó tartományokat felosztjuk szomszédainkkal. Ez csak az első lépés azon az úton, hogy sikeres és ezáltal valóban élvezhető legyen játékunk. Ha ez nem történik meg még a kezdetekkor, akkor ide-oda csapódóvá válhat politikánk és mindig a pillanatnyi erő- és érdekcsoportok mentén fogunk haladni, egyszerűbben fogalmazva úszni fogunk az árral. Ennek pedig csak az lehet a vége, hogy bár látszatra megmaradhat az önállóságunk, mégis csak egyik szituációból a másikba keveredünk. A valódi önállóságnak viszont megvannak a próbatételei. Ha ezen az úton kívánunk elindulni, akkor viszonylag sok időt és energiát kell befektetnünk egy-egy kampányba. Szövetségeseinkkel folyamatosan kell konzultálni és egyeztetni, hogy az elképzeléseink és távlati céljaink ne ütközzenek, illetve bármilyen felmerülő szituációra azonnal tudjunk reagálni. Ezen felül aktívan kell nyomon követnünk az eseményeket, és itt az aktív szón van a hangsúly, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor bizony könnyedén csak követőivé válhatunk az eseményeknek és nem alakítóivá. Ezt pedig szerintem mindenki szeretné elkerülni. Természetesen lesznek olyan események, melyekről sem tudomásunk nem lesz, sem rövid időn belül nem fogunk tudni érdemben reagálni rá. Ám célunk egyértelműen legyen mindig az, mondhatni mindentől függetlenül, hogy ezen lehetőségek számát minimalizáljuk. Sose kényelmesedjünk el, mert könnyű kiejteni kezünkből a gyeplőt, ám ha elindul a vágta, akkor már nehéz lesz újra kezünkbe venni az irányítást. A nyílvánosság ereje nagy, de ne becsüljük túl. Lehet, hogy a világ másik végéről kapunk szóbeli támogatást, ám ennek gyakorlati, kézzel fogható eredménye elenyésző. Ne alapozzunk arra, hogy egy több országra lévő szövetségesünk majd a segítségünkre siet, ha egy szomszédunk megtámad. Mire a közelünkbe ér és valódi segítséget adhatna, már általában eldől a háború. A következő cikkben a hadviselésről fogok írni bővebben, mert hát ez mégis csak TOTAL WAR

Kaboca
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - nov.. 19, 2017 18:23
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:40
Posted by Ív Béla - nov.. 19, 2017 17:28
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:18
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 15:15
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 290 vendég böngészi