AutoalkatreszOnline24.HU

Blitzkrieg

Blitzkrieg sorozat játékai
Egy újabb stratégiai és egyben második világháborús játékot szeretnék nektek bemutatni, ami szintén nem egy híresnek mondható játék, de a téma kedvelői számára kellemes perceket nyújthat, ezen belül is főleg a harckocsikért rajongók körében. Egy RTS játékról van szó, aminek első része 2003-ban jelent meg egy orosz játékfejlesztő csapat – CDV - gondozásában. Mint ahogy arról a cím is árulkodik, a játékban fontos szerepet kapnak a harckocsik, vagyis a Blitzkrieg hadviselés főszereplői. A játékban három hadviselő fél van, és ilyen felosztásban vannak a kampányok is, tehát Németország, Szovjetunió és a Szövetségesek (franciák, angolok, amerikaiak), oldalán harcolhatjuk végig a legjelentősebb frontokat, és ezen belül a híresebb csatákat. A kampány során mindig kapunk egy egyszerű térképet, amin láthatjuk az aktuális front állását, és ezen belül három csata helyszíne van kijelölve. Ezeket választva pedig elkezdhetünk aktívan tevékenykedni a fronton, ami annyit tesz, hogy kikerülünk egy térképre, adott egységekkel, és utánpótlás mennyiséggel. Építkezni nem lehet, viszont rombolni annál többet. Általában hidakat, városokat kell bevennünk, bunkereket, védelmi vonalakat megtisztítanunk, áttörnünk.
Mint mondtam adott mennyiségű egységgel kezdünk, általában néhány páncélossal, gyalogos szakasszal, és olykor különböző ágyúkkal. Ezen kívül rendelkezünk behívható utánpótlással, ami annyit tesz, hogy kérhetünk újabb páncélosokat, gyalogságot, vagy akár légi támogatást. Természetesen pályánként változik, hogy miből mennyit kérhetünk, ezzel is megnehezítve a dolgunkat. Ez az RTS viszont abban különbözik még a többitől, hogy itt sosem lehet fejjel a falnak rohanni, senki sem tud úgy eredményesen harcolni, hogy sok egységet nekivezényel egy pontnak, és megpróbál áttörést kierőszakolni. Olykor persze sikerülhet, de csak nagyon nagy veszteség árán ez pedig kihatással lesz a fő csatára is, merthogy az adott fronton mindig van egy központi rész, amolyan híres csata, mondjuk Kurszk, ahol elhasználhatjuk azt az utánpótlás mennyiséget, amit a környező, kisebb harcokban korábban nem használtunk fel. Ezért érdemes alaposan átgondolni és előkészíteni a támadásokat. A támadás előkészítése pedig általában felderítéssel, akár kommandós alakulattal, akár kémrepülőgéppel is történhet, de lehet az egyetlen mesterlövész is, aki magát álcázva sikeresen kúszhat át a frontvonalon, hogy informáljon minket az ellenség állásairól. És ezt követően kezdődhet az előkészítés másik szakasza, az ágyúzás, már ha rendelkezünk ilyennel, de általában rendelkezünk. Kivétel ez alól a speciálisabb pálya, ahol esetleg kommandós feladatot kell végrehajtanunk, de ez főleg a játék 2. részében fordul elő. A játék egyik hibájaként róható fel, hogy a sorozat első részében a raktárunk kifogyhatatlan lőszermennyiséggel bír. És bár az egységek a harcok során kifogynak a munícióból, ezt teherautós szállítással könnyedén pótolhatjuk. Tehát az ágyúinkhoz a raktárból folyamatosan vihetjük teherautóink segítségével a lőszert. Ez pedig odáig fajulhat, hogy ha van időnk, akár az egész frontot végigszánhatjuk - némi túlzással holdfelszínszerűvé radírozhatjuk -, hatalmas krátereket teremtve a pályán, és mivel mesterlövészünk látja is a célt, így elég pontosan lőhetjük szét az adott egységeket. További hátránya a játék első részének, hogy a mellékcsaták általában nem jelentenek komoly változatosságot, általában mindig néhány kulcspontot kell bevennünk, egy falut, hidat, és egy hadianyagbázist. Szerencsére a főcsaták kárpótolnak minket, mind a csata nagyságában, mind a csatatér komplexitásában. A játék nagy pozitívuma - amit én különösen szeretek benne -, hogy minden egység, főleg a harckocsik, egyedi tulajdonságokkal bírnak. Így külön értéket képvisel a páncélos, homlok-, oldal, hátsó, illetve felső (tető) páncélzata is! Továbbá realisztikus értékekkel bír a magában hordott lőszerek mennyiségét illetően, így az ágyú és gépfegyverek lőszermennyiségét tekintve, továbbá gyorsaságukat, de még a torony forgási sebességét tekintve szintén, ami úgy vélem egy 2003-as játék esetén elég nagy szó. Így a játékban a Tigris páncélos tornya ugyan olyan lassan fordul, ahogy azt az igazi teszi, illetve a játék komplex számítási rendszere alapján, a harckocsik elölről nehezebben kilőhető, ahogy az a valóságban történt. Ebből pedig szinte adja magát, hogy a támadás és védekezés során a játékosnak érdemes azzal szöszmötölnie, hogy az adott páncélossal a megfelelő irányba nézzen, vagy visszavonuláskor tolasson, ne pedig megforduljon, és ezzel céltáblát varázsoljon méretes hátsójára. Amikor áll a jármű, egy „irányba fordítás” gombbal ezt egyszerűen megtehetjük, viszont mozgás közben nekünk kell kitapasztalni, hová is érdemes kattintani. Sajnos a hagyományos RTS-t kedvelők számára illúzióromboló lesz ez az irányítási rendszer, mert járműveinket – főleg a teherautókat -, akadályozni és zavarni fogják az egyes tereptárgyak. Sajnos az MI vezetési technikája hagy némi kivetnivalót maga után, de tapasztalt játékosként ezen könnyen túl lehet lépni. A játék másik remek része, a védelem kiépítésének lehetősége. Nem csak hogy lövészárkokat áshatunk a földbe, amiben komoly védelmet élvezhetnek gyalogosaink, de telepíthetünk elé aknamezőt, szögesdrótrendszert, és tankcsapdákat is. Arról nem is beszélve, hogy páncéltörő ágyúkat szintén beáshatunk, ahogy tankokat is, ezzel is növelve védelmüket. Sajnos ennek az első részben viszont kevés hasznát vesszük, mert az MI szinte sosem támad ki, kivétel ez alól persze a nagy csaták, vagy Kurszk a szovjetek részéről. A többjátékos módban viszont igen csak jól jön, és komoly meglepetést okozhat az ellenfél számára. Mint mondtam a játék nagyon a harckocsikra van kihegyezve, és a gyalogosok igen gyengén szerepelnek a játékban, harckocsik ellen szinte semmi sem érnek, kivéve a kézi páncéltörővel felszerelt alakulatok. Sajnos szintén nem tudok ódákat zengeni a repülős támogatásról, a leghatásosabban talán a bombázók szerepelnek, nagy rombolást végezve, viszont a vadászbombázók csekély fenyegetést jelentenek a harckocsikra, főleg, hogy ha a légvédelem is működésbe lép. A felderítőgépek szintén szükségtelenek, mert gyorsan lelövik őket, és mivel rendszerint van mesterlövészünk, így azzal képesek vagyunk mindent felderíteni. A játék alapvetően a második világháború szerelmeseinek, és azon belül a harckocsi őrülteknek készült, hiszen a játék ezen része igazán realisztikus lett, viszont számos olyan hibát tartalmaz a játék, ami a rendszer kiforratlanságának köszönhető. Némi fejlődést tapasztalhatunk az első rész kiegészítőit kipróbálva, ahol az MI már elmozdul a támadást észlelve, illetve olykor vissza is vonul, ha úgy látja jónak. A kiegészítőkben további hadszíntereket kapunk, így néhány csendes-óceáni csatát is átélhetünk.

Blitzkrieg 2
Annak idején, mint a Blitzkrieg játék rajongója, nagyon vártam a 2. részt, ami új grafikai motorral, azaz immáron 3D-s megjelenítésben érkezett a játékosokhoz. A játék kinézete alapvetően ugyan az maradt, csak szebb lett minden, forgathatóvá és közelíthetővé vált a kamera, és ezáltal még látványosabbá a csata. További pozitív változás volt számomra, hogy a kilőtt járművek immáron nem köddé váltak egy perc után, hanem addig a pályán maradtak roncsként, amíg egy másik jármű le nem taposta. A füstölgő, kiégett roncsok pedig így még reálisabbá tették a csatatér összképét. A játékmenet nem nagyon változott, így arra nem nagyon térnék ki, csak a lényeges változásokra. Az egyik ilyen, hogy optimalizálták az egyes egységek tulajdonságait, így immáron a gyalogosok is erősebbek lettek, városi harc során előnyt élveznek a harckocsikkal szemben, gránátokkal mozgásképtelenné tehetik a harckocsikat, vagy akár meg is semmisíthetik őket. A lánctalpat már az első részben is meg lehetett semmisíteni, viszont akkoriban a gyalogosoknak vajmi kevés esélye volt erre. Az optimalizálás további eredménye, hogy immáron a zuhanóbombázó és vadászgépek is hatásosabban vethetőek be harckocsik, ágyúállások ellen. A kampányrész szintén élvezetesebb játékos nyújt, a mellékcsaták jóval egyedibbé váltak, van, hogy kommandós alakulattal kell feladatot végrehajtani, szabotálni, vagy néhány egységgel sikeresen elkísérni az utánpótlást szállító teherautókat. Ám a változatossággal együtt jár a nehezítés, immáron nincsenek végtelen lőszermennyiséget tároló raktárak a kezdőhelyen, illetve a gyalogsági szakaszoktól elvették a távcsőt, és szinte kizárólag a kommandósok és mesterlövészek képesek távolabbi felderítésre. Ennek megfelelően pedig nincs mindig lehetőségünk komoly felderítésre, mint ahogy azt az előző részben megszokhattuk. És még inkább igaz lett azaz állításom, hogy figyelnünk kell arra, mennyi utánpótlást, és hogyan használunk fel. Olykor fölösleges repülőgépes támogatást kérni, de akad olyan pálya, amit csak így tudunk eredményesen teljesíteni. Ennek megfelelően pedig nem egy olyan pálya van, ami csak sűrű, mentés visszatöltögetéssel tudunk teljesíteni. Ezek alapján azt kell, hogy mondjam a játék fejlesztői szinte a szó szoros értelmében az első rész rajongóinak fejlesztették ezt a játékot, hiszen egy új, játékkal ismerkedő egyén valószínűleg nem a 2. rész miatt fogja megkedvelni a sorozatot. Még egy érdekes újítás a játékban, hogy a pályákon kis zászlókkal jelezve, bázisokat foglalhatunk el az ellenségtől, és amikor ez megtörténik, újabb utánpótlás mennyiségre teszünk szert. Ezzel még érdekesebbé téve az egyes csatákban rejlő lehetőségeket, hiszen nem mindegy, melyik bázist támadjuk meg előbb, hiszen egy jobban védett bázist előbb megtámadni sokszor reménytelen vállalkozás, lehet, hogy éppen a másik bázis nyújtotta utánpótlás mennyiségre van szükségünk, a védettebb bázis kiiktatásához. Manapság még játsszanak néhányan a többjátékos részben, főleg orosz játékosok, hiszen ez a játék itt vált népszerűvé az orosz fejlesztők miatt, nem is beszélve a Fall of the Reich kiegészítőről, ami a keleti fronton dúló harcokat dolgozza fel részletesebben. Van egy másik kiegészítő, ami Liberation névre hallgat, ez pedig az amerikai részről, az olasz, illetve a nyugati front csatáit mutatja be részletesebben. Viszont utóbbi kiegészítővel már szinte senki sem játszik a többjátékos módban, pedig ezen kiegészítőhöz számtalan új, többjátékos pálya érkezett, míg az első kiegészítőhöz alig jött ki pálya, szám szerint négy darab. Ugyanakkor a játék kedvelői számára remek lehetőséget nyújt a többjátékos mód, hiszen itt képesek lehetnek hatalmas páncélos csatákat összehozni, illetve itt mutatkozik meg igazán, hogy a játékban milyen remekül optimalizálták az egyes egységek egymással szembeni hatékonyságát.

Oswold
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - nov.. 19, 2017 18:23
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:40
Posted by Ív Béla - nov.. 19, 2017 17:28
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:18
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 15:15
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 297 vendég böngészi