AutoalkatreszOnline24.HU

Celtic Kings – Rage of War

Pont pár hónapja csak, hogy 10 éves lett ez a játék, de még mindig szívesen játszom vele, ha éppen van rá időm. Mint az európai, törzsi népek után érdeklődő személy, különösen hangulatosnak találom ezt a játékot, és lényegében emiatt emlékszem rá vissza szívesen, vagy telepítem fel újból, ha úgy támad kedvem. Egy valósidejű stratégiai játéktól van szó, ami visszarepít minket a kelták, jobban mondva a gall-római háborúk idejébe. Mivel már nem mai darabról van szó, így senki se várjon 3D-s grafikát, vagy komplex játékmenetet. Ugyanakkor még így is van valami megnyerő a megjelenítésben, ahogy a falvak, a zöldellő, mozgó fák levelei között megbúvó szentélyek előtűnnek, tudatosítva bennük az ókori világ misztikusnak ható tájképét, elvégre annak idején ilyennek látták az ott élők földjeiket. Bár a játék stratégiai felépítésű, a fő kampány részt egy gall hős, Larax személyében vihetjük végig, akinek feleségét germán fosztogatók ölték meg, és a főhős egy gall istennőnek ajánlja lelkét, cserébe, hogy képessé váljon felkutatni asszonya gyilkosait, és bosszút állhasson rajtuk. A játék lényegében itt veszi kezdetét, Larax pedig némi isteni segítséggel nekivág, hogy véghezvigye küldetését. A germánok üldözése közben Larax, számos segítővel – akiket szintén irányíthatunk -, vagy éppen ellenlábassal találkozik, míg végül bele nem csöppen a nagy gall-római háborúk sűrűjébe, és egyszerű harcosból a gallok egyik hősévé nem válik, akire még maga Caesar is felfigyel, hiszen a játék pont ebben a történelmi időben játszódik. A játék alapvetően a fontosabb nyelven játszató, így angolul és németül is, viszont a párbeszédek csak szöveges formában jelennek meg. Ugyanakkor később teljesen véletlenül ráakadtam egy magyar nyelvű változatra, Kelták királya néven, amiben nem csak a szövegek voltak magyarra fordítva, de a hazai készítők még szinkronizálták is a játékot, így még élvezetesebbé téve a kampányrészt. Ugyanakkor itt gyorsan meg is jegyezném, hogy a játék kis hazánkban nem futott be igazán, leginkább a spanyol és olasz játékosok számára ismert, és ezen játékosok találhatóak meg leginkább a többjátékos módban is. Tehát lényegében egy olyan játékról van szó, ami kis közönséget mozgat meg, és leginkább a speciálisabb érdeklődési körű játékosok számára jelent felüdülést (ahogy például a másik kedvencem, a Blitzkrieg sorozat darabjai). Ennek megfelelően a magyar változat már nagyon nehezen érhető el manapság, bár egyes online piacokon árverezésre kerül egy-egy darab. A rend kedvéért szólnék pár szót magáról a játékmenetről is. Mint mondtam stratégiai játékról van szó, viszont nem a hagyományos értelemben. Ebben a játékban az egyik legnagyobb eltérés a hagyományos játékoktól, hogy nem lehet építkezni, sem nyersanyag gyűjtögetésbe kezdeni. Mindenki egy adott, hasonló képességű és nagyságú törzsi központtal kezd (rómaiak esetében várossal), amihez mindig tartozik egy kis falucska, aminek az a feladata, hogy élelmet termeljen, és azt a központba szállítsa (már ha oda irányítjuk). Lényegében két „nyersanyag” van a játékban, az említett élelem, illetve a központban – a lakosság számától függően – gyarapodó arany. A fejlesztésekhez lényegében arany szükséges, de egyes esetekben élelem is. Katonákat kizárólag arannyal tudunk venni (kivétel a germánok), illetve toborzás esetén a lakosok száma is csökken, ami egyébként idő függvényében visszatöltődik, vagy kérhetünk a faluból, illetve gyorsíthatjuk a szaporulatot egy kocsmából elérhető fejlesztéssel, ami élelembe kerül. Az alapjáték a Rage of War két frakciót tesz elérhetővé, azaz választhatjuk a gallokat vagy rómaiakat. A játék rendelkezik egy kiegészítővel - Punic Wars -, illetve egy kiegészítőnek tűnő, de mégis külön játékként kezelendő résszel, amiben manapság elérhető a többjátékos mód. Ennek a neve Imperium: Great Battles of Rome. Ebben a játékban már számos új frakció, és ezzel együtt új egységek, illetve sajátos technológiák is megjelennek. A gallok és rómaiak után már játszhatóvá válnak a germánok, britonok, ibérek, punok és az egyiptomiak. Az, hogy multipalyerre szánták ezt a játékot, abból is látszódik, hogy nincs az első részhez hasonló kampányrész, ehelyett minden frakció kapott egy-egy történelmi hadszínteret, de ez nyomába sem érhet Larax történetszálának. Viszont a változatos népek érdekesebbé teszik a multi csatáit. És ha már csata, erről is szólnék pár szót. A játékban minden nép hat fajta katonai egységgel bír, illetve az arénából egy-egy speciális egységet is toborozhat. Míg az előbbiek egy-egy hadvezér alá rendelhetőek, úgy az utóbbi, speciális egységek általában nem, viszont önmagukban is elég jól megállják a helyüket, de ennek megfelelően drágák és korlátozott számban képezhetőek. A harci részben a legfontosabbak a hadvezérek, ezek mindig lovas egységek, sok élettel, illetve harc közben fejlődnek, szintet lépnek, ezzel együtt pedig nő az életerejük. További különlegességük, hogy csak alájuk rendelhetőek katonai egységek, szám szerint összesen 50 darab, aminek összetételét és felállását mi szabjuk meg. Így lehet szó 50 darab dárdásról, vagy 30 fejszésről, 10 druidáról/papról (akik gyógyítanak, varázsolnak), és 10 íjászról, akik szintén hátulról támogatják a közelharcosokat. Hogy melyik a legjobb felállás, az néptől, és saját taktikánktól is függ. A hadvezér szintje továbbá hatással van az alá besorozott egységekre, illetve az egységek szintén képesek szintlépésre, így növelve saját életerejük. További érdekesség, hogy a hadvezérek képesek különleges tárgyakat szerezni a kazamatákból, illetve viselni azt és ezzel együtt élvezni annak hatásait. A többjátékos módban háborúk dőlhetnek el azon, hogy sikeresen összevadásszuk a legjobb amuletteket, hiszen ezzel jelentősen megnövelhetjük seregeink hatásfokát. Harc során értelemszerűen az ellenséges sereggel csaphatunk össze, illetve elfoglalhatjuk erődjeit, és falvait, ezzel pozíciókat és további élelmet nyerve magunknak. Még nem említettem, de gyorsan hozzáteszem, hogy seregeink állandóan élelmet fogyasztanak, és ha háborúba indulunk, akkor biztosítanunk kell az utánpótlást, akár úgy, hogy falvak mellett vezetjük el seregünk, vagy pedig szamarakra málhozottan küldjük a hadvezér után az élelmet, ellenkező esetben, éhezés során csökken az egységek életereje. Azt már meg sem kell említenem, milyen tragikus következménnyel jár, ha lesérült csapatunkra tör rá, egy sereg. A végső cél pedig az ellenség fő településeink elfoglalása, amihez használhatunk ostromeszközöket, vagy íjászokat, akik képesek felgyújtani a kaput. Egy falu, vagy központ elfoglalása pedig csakis akkor lehet sikeres, ha a környéken nem tanyázik ellenséges egység, vagy sokszorosan felülmúljuk létszámban őket, akkor elkezdődik a visszaszámlálás a főépületen és seregünk végleg megszállja az adott helyet. Vagy legalábbis addig, amíg az ellenség meg nem ismétli ezt ellenünk. Úgy gondolom átvettem a játék minden fő részét, így beszámolóm ezzel véget ért, remélem sikerült jól megvilágítanom a játék lényegét, és esetleg felkelteni azok érdeklődését, akik nem ódzkodnak a régi játékoktól, és esetleg még szeretik is ezt a korszakot és játékműfajt.

Oswold
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - nov.. 19, 2017 18:23
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:40
Posted by Ív Béla - nov.. 19, 2017 17:28
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:18
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 15:15
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 298 vendég böngészi