Empire: Total War - Teszt



Empire: Total War - Teszt

Hatalmas várakozás után 2009. márciusában végre aktiválhatóvá vált az Empire: Total War. A játék 2 kiadásban is elérhető, az alapjáték (amely digitális formában is megvásárolható) illetve a „Special Forces Edition”, melyekhez új egységeket is kapunk, valamint egy nyomtatott térképet. A játék a nagy gyarmatosítások, forradalmak és a felvilágosodás hajnalán játszódik (1700-1799).

Ismerkedés a programmal:
Még ha veterán TW játékosok is vagyunk kénytelenek, leszünk a program új rendszerével megismerkedni – a Tutorial fél órát vesz igénybe, javaslom mindenkinek, hogy itt kezdje. Ha még midig nem érezzük magunkat teljesen biztosnak, akkor játsszuk végig a „Road to Independence” kampányt (az amerikai-függetlenségi háború történetén keresztül mutatja be a játék alapvető kezelési funkcióit, látványos animációkkal megfűszerezve 4 epizódon keresztül) – és végül (ha már tisztában vagyunk a játék rendszerével) kezdhetjük a nagy kampányt. Ha a Nagy kampányt "kezdő" Total War-osként játsszuk, akkor mindenképpen javaslom első körben a briteket, kedvező elhelyezkedés, jó gazdaság, stb. miatt – a játékban ezenkívül a kor nagy birodalmai játszhatóak még összesen 12 állam, (úgymint Ausztria, Franciaország, Poroszország, Spanyolország vagy éppen az indiai Marata-birodalom, stb.) – és persze még több nem játszható, de a korban létező államocska várja, hogy leigázzuk, összesen mintegy ötven ország. A játékban talán a britek (és a nyugati népek) a leginkább kidolgozottabb frakció, így ha valaki más nemzettel játszik elvileg kevésbé lesz olyan eseménydús a játéka – persze ez nem jelent semmit válassza mindenki a szívéhez közel álló államot/nemzetet (személy szerint Poroszországgal és Ausztriával játszottam végig, és tökéletes játékélményben volt részem). Játszhatunk még történelmi csatákat (sajnos nem sok van) illetve egyénileg összeállított csatákat. És persze létezik a Többjátékos üzemmód is, ahol más játékosokkal mérhetjük össze képességeinket az interneten, teljesen online.

Államépítés alapjai:
Csaknem az akkor ismert világ összes civilizációja arra vár, hogy meghódítsuk, ha valaki unja már az öreg Európát átruccanhat Afrikába, vagy akár az Újvilág kincseinek felfedezésére. Kereskedelmi telepeket hozhatunk létre a Fülöp-szigeteken, Dél-Afrikában és egyéb távoli pontokon. Szinte mindegy melyik frakcióval kezdünk, mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is (a terület nagysága sem számít, mert Hollandia bár apró mégis óriási gyarmati bevétellel rendelkezik, még Ausztria óriási, élből 2 ellenséget szerezhet magának). Ismételten azt javaslom, hogy válasszuk a szívünkhöz legközelebb álló államot. (Aki izgalmas játékot szeretne, és a nulláról birodalmat építeni, annak bátran ajánlhatom Poroszországot – szép feladat egyesíteni a német államokat)! Mielőtt választunk, azonban érdemes egy gondolat erejéig megemlékeznem az államformákról és azok hatásairól. Három szervezeti forma létezik – Abszolút monarchia, Alkotmányos monarchia, Köztársaság. Abszolút monarchiában a köznép többet lázong, viszont a kormányzásban tényleg szabad kezet kapunk (bárhogy cserélhetjük a kabinetet is) nincs senki és semmi, ami korlátozná uralmunkat vagy jogköreinket, ez az abszolutizmus megfelelője. Alkotmányos monarchiában már csak szavazást írhatunk ki – ilyenkor cserélődik a teljes kabinet (véletlenszerűen új személyeket kapunk) – tehát még abszolutisztikus módon, de közvetetten gyakoroljuk a kormány feletti hatalmat, ez talán a felvilágosult abszolutizmus rendszerére hasonlít leginkább. A köztársaság formájában semmi beleszólásunk nincsen - a kormányzás teljesen közvetett, viszont nincsen lázadás se, a népünk teljes harmóniában él. A legtöbb játszható nép a játék kezdetekor még Abszolút monarchiában él – de a felvilágosult nemzetek (természetesen pl. Hollandia államformája köztársaság a kezdéskor is, Angliáé pedig alkotmányos monarchia). Egy tartományra rápillantva sok kisebb várost is láthatunk – ám ezeknek egyetlen funkciójuk van, egy valamire specializálhatjuk (ha elfoglaljuk őket, akkor az ellenfelet megfosztjuk egy időre ettől a forrástól, mindemellett kárt okozunk az elfoglalt kisvárosban), ha tartományt szeretnénk, akkor viszont a terület központját kell célba vennünk. Ausztria esetében pl. Bécs – ha ezt elfoglaljuk mienk a tartomány. Fontos tudni, hogy a nemzeti főváros elvesztése esetén megszűnik a frakció (ha van hasonló nagyságú város, akkor bizonyos helyzetekben áthelyeződik oda főváros és az intézményrendszer és tovább él a nemzet, de erre ne alapozzunk, mert ez lutri). Területeket szerezhetünk hódítással, vásárlással és cserével. A legkézenfekvőbb, ha gyenge területet cserélünk egy jobbra (mellé persze adunk még mást, esetleg pénzt, vagy technikát), vásárolhatunk is területet – itt elég széles a skála a provincia értékétől függően (de egy jobb területért már tetemes összeget kell fizetnünk, ha egyáltalán hajlandó lemondani az érintet állam). És akkor marad a háború, de ennek részleteit a továbbiakban tárgyalom.

Tudomány, technika, egyetemek…
Egy teljesen új funkciót vittek bele a játékba ez pedig a technológiai fejlesztés vagy fejlesztési fa. A játékban, ha fejlődni akarunk, és fejleszteni (bármiről is legyen szó, gazdaság, hadsereg, bármi…) bizonyos fokú technikai fejlesztések szükségesek, pl. az egyes épületek vagy egységtípusok kiképzéséhez. Egy jobb textilipari manufaktúra megépítéséhez pl. Fonó Jenny kell, de katonai épületek megépítéséhez is technikai újítások fognak kelleni. Ha valamihez technikai javítás kell, azt a kártyájának jobb felső sarkában lévő kis ikon jelzi. Az elérhető tudományokat, jobb alsó sarokban egy fejlesztési ikon jelöli, erre rákattintva hozhatjuk elő „technológia-fát”. Három csoportra oszlanak; haditechnikai – gazdasági – filozófiai fejlesztések. De hogyan szerezhetjük meg ezeket? Ebben az ablakban a felső részen találhatjuk egyetemeink listáját, ahol utasítást adhatunk az adott objektum fejlesztésére. Kattintsunk az egyetemre – majd az elérni kívánt technológiára és tudósaink máris munkához látnak (a fejlesztési időt az ikon mellett jelzi a program, minél nagyobb az egyetem, annál gyorsabban fejleszti ki a technológiákat. Egyetemet bármelyik településből alakíthatunk, de nagyon óvatosan kezeljük a számukat, mert az egyetem lázítja az alsó osztályokat, így ahol egyetemet építünk, mindig gondoskodjunk a közhangulat ellensúlyozásáról is (én személy szerint bármekkora is legyen a birodalmam, maximum 1-2 egyetemet tartok, a többit lerombolom). A filozófiai irányzatokkal nagyon óvatosan bánjunk, mert a munkásosztály „felvilágosítása” bár jobb termelést eredményez, a munkások reformokat követelnek majd. Technológiák szerzésének egy másik módja, a lopás a gentleman-ek segítségével, de erről majd később. A technológiák fejlesztési irányvonalára nincs igazán recept, minden frakciónak azt érdemes kialakítani, amire szüksége van – Angliával értelemszerűen a flotta miatt az admiralitást fejlesszük, de Poroszországgal játszva mindig a haditechnikai újításokat részesítsük előnyben.

Nagyvárosok és települések:
A városközpontjainkat és településeinket egyaránt fejleszthetjük. A településeink 1-1 funkciót látnak el, pl. farm, malom, vasbánya, textilipar, színházak, stb. – itt ezeket, az épületeket fejleszthetjük. A nagyvárosainkba (tartományi központokban) főként katonai épületeket találunk. Ahhoz hogy fejlesszünk egy épületet 3 dolog szükséges; pénz (az új épület ára), az azonos kategóriájú előző épület megléte, illetve a kiválasztott épülethez szükséges technikai fejlettség. Ez a helyzet a városokban – a településink picit másként működnek. Itt fontos megjegyeznem, hogy a települések megjelenése lakossághoz kötött. Tehát minél gyorsabban fejlődik a tartomány lélekszáma, annál több kis település jelenik meg a területen (erről üzenetben értesít minket a program). Ennek gyorsaságát az adók alacsony szinten tartásával javíthatjuk. A kis településeink nagyrészt bármivé alakíthatóak, de vannak olyanok, amelyek 1, maximum 2 irányba fejleszthetőek. Ilyenek pl. a kikötők, bányák, dohánygyárak. Kikötőből sosem lesz textil manufaktúra, itt vagy hadikikötőt építünk, vagy kereskedelmit. Bányáknál pedig nyilván csak bányát építhetünk, dohánygyáraknál pedig választhatunk, hogy mit termelünk. A többi településnél viszont mindig 4 lehetőség közül választhatunk, hogy mivé alakítjuk: templom, egyetem, gyár, középület. Templomot akkor érdemes építeni, ha a megszerzett terület más vallású (mindazonáltal idővel papok is megjelennek itt, amik mozgathatóak és tovább gyorsítják a térítést), gyárat akkor építsünk, ha a népünk boldog, mert ez is leviszi a munkásosztály hangulatát, de viszont nagymértékben növeli a körönkénti bevételt. A középület emeli az összes társadalmi osztály hangulatát, 1-1 tartományban általában kellhet, az egyetemekről pedig már volt szó. Vannak azonban olyan épületek, amelyek csak a frakció fővárosában érhetőek el (pl. Múzeumok, Huszár barakk, stb…) amelyek ára sokkal magasabb.

Rebellió vagy revolúció?
Ha abszolút hatalmunk van, mindig rettegnünk kell attól, hogy ki és mikor fogja elvenni azt. Ebben a korban nem volt ritka 1-1 népi megmozdulás – amelyek később forradalomba torkolltak, nem lesz másként itt sem, az alábbiakban felvázolom, hogyan működik a rendszer a játékban. Eleve el kell különíteni 2 típust, az egyik, amikor a nép a fővárosban lázad fel, és a király fejét követeli - ez a forradalom (Revolution), a másik, amikor egy megszerzett tartomány helyi etnikuma próbál önállósodni - ez a lázadás (Rebellion). Ez utóbbi nem több mint egy nemzeti színekben pompázó (aktív) hadsereg megjelenése – ha szétverjük, akkor nincs probléma, ellenben ha elfoglalják a tartomány fővárosát, akkor frakcióvá alakulnak (így születhet meg pl. Magyarország is vagy Görögország). A fővárosban történő lázongás azonban annál veszélyesebb. Ha itt lázadás tör ki, akkor válaszút elé állunk: leválthatjuk a kormányt – és a lázadást katonai erővel verjük szét (ilyenkor a kabinet cserélődik, minden más marad a régiben, a forradalom szétverése után pedig egy időre megnyugszanak). Vagy a lázadók mellé állunk, az utóbbi eset kicsit merész vállalkozás lesz, hiszen elvesztjük addigi frakciónkat (mindennel együtt) és helyette megkapjuk a trikolor színekben tündöklő forradalmi hadsereg feletti irányítást (tehát kezdetben városunk sem lesz). Ilyenkor a saját frakciónk ellen kell fordulni, az elsődleges cél az egykori főváros megszerzése lesz, a legfontosabb pedig a gyorsaság (tehát gyakorlatban: Poroszország esetében pl. fellázadnak a németek Brandenburgban, és ha őket visszük tovább akkor német zászlós csapatokat kapunk a cél Berlin megszerzése). Ha ezt sikerül keresztülvinnünk, akkor visszakapjuk az államunk irányítását – de demokratikus alapokon, a korábbi elitet száműzik (a királyt lefejezik), és mindenütt a polgári zászló fog lobogni, az új államforma pedig köztársaság lesz (ilyenkor már nincs forradalom). Én a magam részéről távol tartottam magam a forradalmi eszméktől – ha pedig összeomlott a monarchia, akkor kormányt váltottam a forradalmat pedig mielőbb szétvertem – ha így döntesz a legfontosabb itt is a gyorsaság, mert a felkelést futótűzként fog terjedni az államban, és sorra dőlnek majd össze a tartományi kormányzatok. A forradalom kitörésének több oka lehet: lázadhat a nép azért mert túladóztatjuk őket, vagy pusztán a forradalmi eszmék megjelenésével csökken a közhangulat és a nép újabb igényeit már nem tudja kiszolgálni a régi államberendezkedés (itt a megismerhető filozófiai eszmékre gondolok). A forradalom kitörésének oka lehet a pénztelenség is, ha körökön keresztül nincs bevétel, elkezd összeomlani az állam. És a fenti okokon túl kitörhet a forradalom pusztán az alacsony közhangulattól (ennek oka lehet a töméntelen mennyiségű gyár vagy egyetem, középületek áldásos hatása nélkül). A forradalmat meg lehet előzni (ahogy pl. Nagy-Britannia is tette a történelemben); az átalakulást lassan és megfontoltan kell véghez vinni – és óvakodni a radikális filozófiai eszméktől, és ha így teszünk nem fog összedőlni az állam, a játékot pedig forradalom nélkül nyerhetjük meg – nem lehetetlen, tehát van középút!

Diplomácia, ügynökök:
A diplomáciát erős módosítások érintették a korábbi részekhez képest. A kapcsolatok ápolása sokkal racionálisabb lett, a szövetségeseink tényleg segítenek nekünk – az ellenfeleink viszont nem kímélnek…(szövetség és katonai átvonulás esetén, pl. nálam nagyon sokáig Hannover seregei, őrizték Berlint, amíg a lengyelekkel voltam elfoglalva – de ha pl. egyszer hadat üzentem a Lengyel-Litván Perszonáluniónak, soha többé nem szálltak le rólam).
Sokkal reálisabb ajánlatokat kapunk a többi nemzettől, már nem szükséges diplomata a kapcsolatok ápolásához vagy ügyintézéshez, ezt külön panel helyettesíti – tehát bármikor bárkivel tárgyalhatunk.
Ajánlatainkat a gép sokkal inkább mérlegeli – amiben jelentős szerepet játszik majd a nemzetközi megítélésünk (a reputációnk mellett fontos tudni, hogy létezik a „presztízs” ablak, ahol rangsorolva vannak a frakciók – erősségeik szerint lebontva – és itt találjuk a mi frakciónkat is, nem mindegy, hogy hányadik helyen állunk), illetve, hogy az adott frakció amellyel tárgyalni kívánunk miként vélekedik államunkról. Békét azonban sosem egyszerű kötni, itt sem lesz az – hosszas tárgyalásokra lesz szükség és mindenek előtt kompromisszum készségünkre. Ha viszont legyőztünk egy országot, ami nem ragaszkodik a függetlenségéhez – akkor kellő ellenszolgáltatás fejében protektorátusunkká tehetjük. Ilyenkor formálisan önálló marad, szövetségessé válik – azonban bevételeinek fele a mi kincstárunkban landol, seregeink pedig szabadon átvonulhatnak az országán (az ETW-ben nem könnyű ezt elérni, én pl. Poroszországgal játszva szétzúztam Ausztriát, majd mikor csak Horvátország volt neki, visszaadtam neki még Magyarországot és így protektorátusom lett). Nézzük az ügynököket: Vannak papok a játékban, a szerepük a szokásos – térítik a népet. Templomokban jelennek meg, random módon (amikor idegen területen hódítgatunk, érdemes figyelni a vallásra, mert komoly hangulatromboló hatása lehet a népességkörében ha differencia van, ezért mindig gondoskodjunk róla, hogy a lakosság legalább 50% a mi vallásunkat kövesse – és ezt tartsuk is, valamint az idegen templomokat azonnal romboljuk le). A gentlemanek új figurák – ők kiívhatnak párbajra más gentlemaneket (így sikeres párbaj esetén hatékonyan és gyorsan fejlődhetnek) illetve, tudást lophatnak más nemzetek egyetemeiről - ez a funkció talán a legfontosabb. Érdemes megcélozni más országok fejlett egyetemi központjait, és ott tartani a gentlemaneket majd minden körben ráállítani őket 1 technológia ellopására - így a kis százalék ellenére is 5-6 gentlemannel már jó esélyünk lesz hogy körönként egy újabb technológiával gazdagodunk. Én mindig csak 1 egyetemet építettem – ott katonai fejlesztéseket végeztem – minden más technológiát elloptam, vagy vettem/cseréltem, más nemzetektől. Bérgyilkosok ebben a játékban is vannak, szerepük a szokásos; karaktereket ölhetnek meg, épületeket rongálhatnak – megjelenésük random, használjuk őket bátran, de lebukás esetén jelentősen romlik a kapcsolat a célországgal.

Menedzsment:
Néhány szót szólnék a birodalom kormányzásáról is, hiszen az egyik legfontosabb ezen fortélyok elsajátítása és megfelelő használata. Jobb oldalt találjuk az ide kapcsolódó ikonokat. Az egyik panel kimondottan ehhez kapcsolódik, melynek első oldalán találjuk a frakció összefoglalót, itt minden fontosabb információt megtalálunk államunkkal kapcsolatban (népességszám, uralkodó, államforma, bevételek és kiadások egyenlege, diplomáciai kapcsolatok összegzése, stb…) – nézegessük sűrűn. A következő fülön az adóztatást láthatjuk (Politic). A játék alapvetően 2 társadalmi csoportot különít el egymástól – nemeseket és a munkásosztályt. Bármelyiket is adóztatjuk (2 skála látható), ugyanúgy oszlik meg a bevétel (a skála mellett írja a csoporttól várható bevételt), tehát a nemesek éppannyit fizetnek, mint a melósok, de azért oda kell figyelni, mert amíg a nemesség megalkuvó, addig a proletariátus lázadni fog, tehát a rájuk kiszabott adó mértékére figyeljünk oda, őket nem fogjuk tudni olyan intenzíven adóztatni, mint uraikat. A felette levő térképen pedig interaktívan mutatja, hogy az államunk egyes tartományai hogyan viszonyulnak a kiszabott adóhoz (zöld-sárga-piros) – lilával jelöli a program azokat a tartományokat, amelyeket mentesítetünk az adóztatás terhe alól. Egy egész tartományt akkor érdemes felmenteni, ha nagyon lázong (vagy frissen elfoglalt terület) és sehogy sem tudjuk csillapítani a helyiek dühét. Ha kinyitjuk a tartományok adatlapját elég sok hasznos információt, találhatunk: a közhangulatot módosító tényezők összetételét, alatta a tartomány bevételének összetételét (itt tudjuk egy pipával felmenteni az adózás alól), illetve a népesség módosulásának összetételét. Alatta pedig jelöli, hogy hány kör múlva és milyen város fog megjelenni a régióban (vagy piros a kis karika, ez azt jelenti, hogy belátható időn belül nem lesz új település). Itt van továbbá a kereskedelmi fül is. Szeretném megjegyezni, hogy használjuk ki a lehetőségeinket, akikkel csak tudunk, kössünk egyezményt - lehetőleg távolabbi pontokon, mert bár alapvetően az út nem biztonságos – mégis több bevétel lesz. Egyébként már csak ezért is érdemes egy komolyabb flottát építeni, ami drága és évekig tart, de hosszútávon megtérül. A másik ok, az a kereskedelmi pontok szerzése, amelyeket megtaláljuk pl. az Afrikai partoknál, vagy Dél-Amerika lábánál – ezeket kereskedő hajókkal foglaljuk el – és védjük, ha kell. Flottánkkal egyébként blokkolhatjuk az ellenséges államok kereskedelmi vonalait - egyszerűen ráállunk, de ugyanígy a mienket is lefoghatják. Az építésre megannyi stratégia létezik. Én a gazdaságot részesítem előnyben, tehát gyárakat építek, és csak néhány helyen fejlesztem a katonai épületeket, nem szükséges minden városban minden katonai ellátó egységet legjobbra fejleszteni, elég, ha a fővárosban mindent felfejlesztünk, a távolibb pontokon, meg ami szükséges. A miniszterek alatt találjuk államunk fontosabb területeinek felelőseit – a kabinetet. Nagyon válogassuk meg hogy kit hova ültetünk. Egy miniszterre jobb gombbal kattintva kaphatunk tájékoztatást róla, hogy mihez ért (vagy mihez nem), ezeket böngésszük át és cseréljünk úgy mindenkit, hogy az adott ponton a lehető legjobb képességűek üljenek (a képességüket a csillag jelzi) – jó ha minden területen minimum 4 csillagos embert válogatunk be, de jobb ha 5-6 esetleg 7 csillagja is van. Ha abszolút monarchiában vagyunk bármikor bárkit kirúghatunk vagy cserélhetünk, alkotmányosan, csak cserélhetünk és választást írhatunk elő – köztársasági formában pedig csak választást írhatunk elő, így ott nem sok jelentősége van ennek. Választások egyébként automata módon is mennek 8 körönként. Ha abszolút monarchiában vagyunk, akkor van egy apró technika: tegyük fel, hogy a tartalék lista 5 tagjából kiszemeltünk 1 embert, akit cserélünk, a maradék 4 viszont hasztalan. Hogyan tüntessük el őket, hogy a gép esetleg jobbakat adjon? A 4 bénább embert először cseréljük be, és a legvégén tegyük a helyére a kiszemeltet, így a tartalék lista ismét üres lesz, és a gép újakat ad majd, amik között lehetséges, hogy lesz megint egy jobb alak.

Szárazföldi csaták:
Nem is tudom, hol kezdjem, hiszen bármely részt vizsgáljuk, a szárazföldi csaták mindig elképesztők lettek – amit a CA ilyen téren művel, az maga a csoda. Az egységek animációja zseniális; dobpergésre menetelnek, kürtszóra megállnak, majd lőnek és végül a szuronyroham. A kézitusában tökéletes animációk sorozata kelti életre a kor gyilkos és véres ütközeteit, néhol puskatussal esnek egymásnak, majd a puska testével fojtják meg elleneleiket, máskor meg egy jól irányzott döféssel végeznek egymással, a földre került emberek nem halottak feltétlenül, előfordul, hogy feltápászkodnak és folytatják a harcot. A Medieval2-ben nem volt 2 ugyanolyan ember, - itt ezt nehezebb volt megoldani, hiszen a kor uniformizált regimentjei eléggé sablonos képet mutatnak, de a készítők ezt is keresztülvitték; elég változatosan hordják a puskát, a lőszer táskát, a poggyászt – tehát attól nem kell félnünk, hogy klón hadsereggel találkozunk. Említenék néhány szót a stratégiákról. Az általános kő-papír-olló elv – bár átalakulva – de még él; lovasság ellen nehézgyalogság, nehéz gyalogság ellen könnyűgyalogság (125-ös lőtávja miatt, sőt egyes nemzeteknél – pl. Ausztria, vannak olyan nagylőtávolságú könnyűgyalogosok, amelyek képesek rejtőzködve haladni, kilétüket csak futás illetve tüzelés esetén fedik fel – kellemetlen meglepetéseket okozva az ellenfélnek), könnyűgyalogosokat pedig (könnyű)lovassággal söpörjük el. A hadviselés általános érvényűnek mondható szabálya tehát még használható. Lovassági roham ellen azonban van ellenszer, minden gyalogos megvan a fegyvere: a nehézgyalogság kocka formációt tud felvenni, ami tökéletesen véd (akár a még a páncélos nehézlovassággal szembe is), a jobb könnyűgyalogosok pedig karókat tudnak leszúrni – ezek a folyamatok természetesen időt vesznek igénybe, így csata közben csak a lomha nehézlovassággal szemben alkalmazható jól. (Lovasság ellen egyébként jól alkalmazhatóak még a szálfegyverek – azonban a kor csatatereit ezek már elhagyták, de a játék elején még egy rövid ideig használhatóak és képezhetők pikás alakulatok). A tűzharcoknál használatos stratégia a következő; (a legrosszabb, ha a kor harci etikettjét elevenítjük fel, bár kétségtelen hogy néha nincs más választás, mint mikor leállunk egymással szemben a gyalogsággal és lövöldözünk, amíg a csata valamely más frontja meg nem törik, ezt hanyagoljuk ha egy mód van rá) – az ilyen frontális tűzharcokat tehát mindenképp kerüljük, de legalábbis rövidítsük le. Be tudjuk állítani (a jobb egységeknél), hogy sortüzet adjanak le. Ez picit nehézkesebb, mert sokat rendeződnek mire 1-1 sortüzet sikerül produkálni, - de az ellenfél morálját a leginkább ez rombolja. Nyílt csatában nehezen alkalmazható, ezért sortüzelőket mindig a második vonalban érdemes elhelyezni, mert így zavartalanul adhatják le lövéseiket. Véleményem szerint a leginkább szűk utcákban használható, mély hadrendben, így folyamatosan lőnek majd (természetesen az alakzat elé szoktam helyezni más egységet aki feltartják az ellenséget). A gyalogság közül talán a leghasznosabb a gránátos – ők is tudnak lőni természetesen, de gránátokat is tudnak dobni (egyetlen hátránya, hogy közel kell menni az ellenséges egységhez a rövid lőtáv miatt) - ha ez sikerül, a morál lerombolása mellett, komoly veszteséget tudunk okozni az ellenfél soraiban, de akár kisebb századokat robbanthatunk fel. Gránátosokat szintén a 2. sorban szoktam tartani, és ha szuronnyal rohanják meg az első vonalat, akkor had repüljenek a gránátok. Védekezés esetén használható fedezékekről még nem esett szó. Használhatunk természetes kőfalat fedezékül, ilyenkor az ellenfél sortüze szinte hatástalan, a mi egységeink pedig akadálytalanul lőhetnek – ha van felhasználható kőfal, akkor kár lenne kihasználatlanul hagyni. Védekezés esetén telepíthetünk a homokzsák tömbökből álló fedezéket, az elv, hasonló a kőfaléhoz csakhogy az ellenfél könnyen rohamot indíthat rajta (és fog is) – ilyen esetben célszerű gyorsan hátrébb vonulni, hogy ne az ellenség legyen helyzeti előnyben. Elkészíthetjük a kor „szögesdrótját” – ám ez esetben fából – az így barkácsolt állványok a lovassági rohammal szemben nyújtanak majd védelmet, építsünk, oda ahol nem bírjuk majd feltartani az ellenfél lovasságát (tényleg bárhova, én volt hogy ágyukat védtem velük pluszban). És nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha tudunk építeni fedezékeket, akkor ne a harcállás kialakítása legyen az első, hanem a fedezékek megfelelő kiválasztása és pozicionálása – utána kattintsunk bátran a csata kezdésre, amíg elér minket az ellenség addig mindenki a helyére masírozhat. És elérkeztünk a 18. századi hadviselés legjelentősebb eleméhez, a tüzérséghez (az ágyukat is védhetjük homokzsákokkal, ezek általában más ágyukkal szembeni golyók miatt fontosak) – bárhogy is alakul, mindig legyen a hadseregben ágyú, nélkülük elég nehéz lenne csatát nyerni (bár nem lehetetlen). Az ágyuknak rengeteg fajta lövedék típus lehetséges; robbanó (ez területre ható), sima golyó (ez akkor hatásos ha sok ágyunk van, vagy ami van az nagyon pontos), kartács töltés (ez rövid hatótávú, de ha sikerül az ellenséges katonákat lővonalba csalogatni, akkor ne sajnáljuk őket – közelről ez a leghatásosabb). Talán itt kell megemlítenem a tereptárgyak szerepét. Szeretném leszögezni, hogy a házak, farönkök, mélyedések/dombok már nem dísznek vannak, hanem mind felhasználható (és tüzérség romba dönthető). A házakba meghatározott számú egységet küldhetünk, amik onnan fedezékből tudnak majd tüzelni (természetesen el is lehet foglalni őket fordított esetben – de szerintem célszerűbb ágyúkkal összedönteni), ugyanígy használhatóak a farönkök melyek mögé kisebb (pl. gránátos) osztagokat helyezhetünk. Ostromokról és erődökről még nem írtam; erődöket építhetünk a kampánytérképen (de vannak készen is, pl. "Fort Hunedora" remélem mindenki tudja melyik erőd) - emellett minden nagyvárosunk rendelkezik kőfallal. Ezeket az objektumokat megrohamozhatjuk a seregünkkel, ágyuk híján a gyalogság kötelekkel fog a falra felmászni, majd a falakon kezdődik meg a harc. A város/erőd elfoglalásához 2 percig kell tartanunk a főteret (hasonlóan az eddigi részekhez). Ha vannak ágyúink, akkor kellő távolságból összezúzhatjuk a falakat – ez azonban időt vesz igénybe, és nagy tűzerő esetén a gép megkíséreli viszonozni. A falakon ugyanis néhol telepített ágyuk vannak, amelyek – ha van mellettük katona – tüzet fognak nyitni felvonuló seregünkre. Ha a falakon szeretnénk rést ütni, mindenkép javaslom, hogy több helyen tegyük ezt, ugyanis ha közelharcra kerül a sor – és csak 1 helyen próbálunk benyomulni – annak nagy áldozatai lesznek (nem beszélve a sikertelenség kockázatáról). Ha közben néhány egységgel felmászunk a falakra is, akkor elfoglalhatjuk a kaput, amelynek kinyitásával teret adhatunk a lovasságnak (amik a gyilkos kézitusában hamar elvéreznének).

Tengeri csaták:
És jöjjön a medve, amivel beharangozták az ETW-t, mégpedig a lejátszható tengeri csaták. Ugyanaz a motor hajtja a tengeri ütközetek, tehát alapvetően minden ugyanolyan szép és kidolgozott, a hajókon tevékenykedő matrózok, a kapitány – de látványosak a katonák is. Összeütközés esetén pedig elképesztő – látni kell! A hajók elsüllyednek, emberek tucatjai ugranak a vízbe, szerencsétlenség esetén fel is robbanhat a hajó, ha úgy találják el – kigyulladhat a vitorla, de akár meg is csáklyázhatunk egy hajót. Ez talán a leglátványosabb, ilyenkor közel kell menni, átdobálják a köteleket, azon már mászkálnak át az embereink, majd átteszik a hidat ahol a katonák özönlenek át, közben a hajók oldalából folytatódik az ágyútűz, de a fedélzetről is tüzelnek. A csata végeztével pedig el lehet foglalni a hajót. Taktikákról és stratégiákról nem írok részletesen (mivel rengeteg létezik – egy olvasónk pedig már összefoglalta egy cikkében), ezért csak a fontosabb tudnivalókat osztom meg veletek. A vezérlőpanelen állíthatjuk a hajó irányát (egyébként ugyanúgy kell irányítani, akár a szárazföldi egységeket), vitorlát bonthatunk, illetve vonhatunk be. Itt is jelzi a gép a tüzelési rátát, ez az oldalsó ágyukra vonatkozik – amelyekbe többféle töltetet helyezhetünk el (pl. láncos golyó). A radaron jelzik a szélirányt (széllel szemben nem hajózunk), a képernyő tetején pedig egy iránytűt kaptunk. Az egyik legfontosabb, hogy hajóink ne takarják egymást, mert akkor inaktívak, illetve hogy mindig oldalról közelítsük meg az ellenséges hajót. Érdekességként említem meg, hogy immáron a hajóknak nevet is adhatunk, tehát lehet majd siránkozni amikor elsüllyed „Jancsi”, vagy éppen „Buda” nevű hajónk. Vitorlát fel, sok szerencsét mindenkinek!
(UI.:
Hajós csata tippek c. cikkünk >> -szerk.)

Zene, hang:
A játék zenéjét a Szlovák Filharmonikus Zenekar készítette, - azt kell, hogy mondjam tökéletes. Mindenhol eltalálták, kampányban és csatában egyaránt– sokszor úgy éreztem magam, mint egy jobb moziban. A hangeffekteket szintén nem érheti panasz – minden apróságnak van hangja, még annak is, amikor töltésnél 1-1 katona a földre üti a puskatust – tehát le a kalappal a stúdió előtt. Ehhez a teljesítményhez persze egy jobb hangkártya nem árt (a élményhez pedig egy 5.1-es hangrendszer, bár ez utóbbi már egyre több játékos otthonában megtalálható). A játék zenei lemeze 2009 június 30-tól kapható. Komponálta Richard Beddow, játszotta: a Szlovák Nemzeti Szimfónikus Zenekar. A gyönyörű, szimfónikus kisérőzenét (vezényelte Nic Raine) egyrészt a kiadó (SUMTHING ELSE MUSIC) honlapján lehet megrendelni, illetve digitális formában, a www.sumthingdigital.com címen, illetve az iTunesen is elérhető.

Tartalom:
1 Empire Theme
2 The First Encounter
3 The Road To Independance
4 1775 Bunker Hill Deployment
5 1775 Battle At Bunker Hill
6 The Price Of Freedom
7 The Threat Of War
8 The Powhaten Attack
9 Boarders Redrawn
10 Opechancanough's Revenge
11 The Death Of General Braddock
12 The British Plan Their Attack
13 The Battle Of Quebec
14 Plotting The Rebellion
15 The Colonials Plan For Battle
16 The War Of Independance
17 The Declaration
18 The American Dream
19 Uncharted Waters
20 The Pirates Attack
21 Planning The Azov Offensive
22 The Battle Of Azov
23 A Storm Brews In The Desert
24 The Battle Of Bakhchisaray
25 Preparation For War
26 The Battle Of Panipat
27 Rebuild The Defences
28 Panipat - The Final Strike
29 Sailing Into The Storm
30 The Fleets Last Stand
31 Victory
32 Empire Credits

Grafika:
A grafika gyönyörű – mindemellett minden esetben korhű, szépen ki van dolgozva, a villanások, csillogások – bár néha túlzottan is, de szépek és a vizet is gyönyörűre alkották. A grafika tehát olyan akár egy FPS-ben.
Hardware igény:
Mivel jól skálázható, így minimum grafikán szinte bármilyen ma is forgalomba levő gépen elfut (de tényleg legalacsonyabb felbontásban), ha maximum grafikát szeretnénk, akkor pedig a legjobb gépre lesz szükség. A játék egyébként Intel processzorokra van optimalizálva, tehát Intelesek előnyben. A minimum rendszerigény:
- CPU: 2,4GHZ (egymagos Intel/AMD)
- RAM: 1GB XP / 2B Vista esetén
- VGA: DX 9, 256Mb, Shader 2
A fentiek tehát a minimum követelmények, ennél sokkal jobbra lesz szükségünk a maximális grafikához.

Kritika:
Semmi sem lehet tökéletes – de 2009-ben biztos hogy a legjobb stratégiai játékot kaptuk a Total War sorozat új részével, de sok apró hiba van benne. Néha igen furcsán viselkedik az AI, (amilyen reális tud lenni, akkora marhaságokat képes művelni – minden téren, bár az újabb patchek már javították). Negatívum az óriási töltési idő, egyszerűen nem tudom elképzelni milyen gép az, amin 10-15 másodperc alatt töltene be egy csatát (mert egy nagyobb csatát akár 1 percig is tölthet, gyengébb gépen el sem tudom képzelni)… A csatákban bár zseniálisak az animációk, mégis néha olyan esetlenül jön ki 1-1 motion capture, hogy inkább morbid mintsem látványos, de azért ez nem jellemző. Szoktak még panaszkodni a keleti egységekre, a kedvezőtlen „nyugati irányú” balanszolásáról – de azt tudom mondani, (ami a Shogun kivételével minden Total War-ra igaz), hogy a játék főszereplője Európa és pont.

DLC-k
Elite Units of the East:
A letölthető tartalomban 12 teljesen új egység található. A plusz egységek a keleti frakciókat bővítik, elsősorban a Maratha,- és az Oszmán-birodalmat. Korábban a keleti frakciók soha nem használtak ilyen erős egységeket mint ezek - a 18. századi Közel-kelet összes elit katonáját felvonultatható. Az új egységek új képességekkel és történelmi hátérrel rendelkeznek. A csatában új taktikákat alkalmazhatunk velük, és rombolják az ellenfél morálját. Az egységek minden játékmódban elérhetőek!

Elite Units of America:
A DLC-t letöltve 15 teljesen új egységet kapunk az amerikai kontinensre, elsősorban az USA-hoz. A csomagban letölthető egységek formálták a 18. századi történelem menetét Amerikában. A Függetlenségi-háború összes történelmi elit katonája megtalálható a csomagban. Az új egységek jellemzője - hogy bár erősen hasonlítanak az Európai kontinens harcosaira - mégis kialakult egy egyéni jellemzőjük; a bátorság. Az egységek minden játékmódban használhatóak.

The Warpath Campaign:
A kiegészítő tartalma egy új részletes kampánytérkép Észak-Amerikáról. Öt vadonatúj, játszható, indián frakció vár pont úgy kidolgozva mint a többi nagyhatalom; kiváló egységekkel és fejleszthető technológiákkal. Harcolj a gyarmatosítók ellen, - akár többjátékos módban - védd meg az ősi földedet a hódítóktól!

Elite Units of the West:
A DLC letöltésével rendelkezésedre állnak a nyugat elit katonai egységei; 14 teljesen új, történelmi alakulat. Köszönhetően a jól képzett gyalogosoknak és lovasoknak, a tartalom teljesen jól illeszkedik majd, - és oszlik el a kor nagyhatalmai között. Új opciók és stratégiák szükségesek a csatatéri arzenál bővülése után. Az elit katonák minden játékmódban használhatóak.

Összegzés:
A játék összességében jó, bár nem ütött akkorát, mint a Rome 2004-ben, vagy a Shogun a kezdetek kezdetén. Annak ellenére sem, hogy belevitték a hajóscsatákat, amik szintén jóra sikerültek, mégsem olyan népszerűek (teljesen más stratégiákat igényel, emiatt sokakat elriaszt és emulálják az ilyeneket). Mindezek ellenére, sikerült tartani a színvonalat, sok újdonság került be – de minden kritika ellenére a Total War megtartotta a trónját, ilyen összetett stratégiai játék 2009-ben nincs a boltok polcain, amely (ismét) tökéletesen ötvözi az RTS-t és a körökre osztott stratégiai játékok elemeit.

DAR
 
Fórum: legfrissebb
Posted by erew - aug.. 17, 2018 00:20
Posted by II.Bocskai - aug.. 16, 2018 10:11
Posted by Mergor - aug.. 15, 2018 22:50
Posted by Mergor - aug.. 15, 2018 10:14
Posted by Cisquo - aug.. 15, 2018 07:02
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 330 vendég böngészi