AutoalkatreszOnline24.HU

Medieval: Total War - Infó

Áttekintő:
2000-ben megjelent a Shogun, totális sikert aratva (majd a kiegészítője) – és utána mindenki tűkön ülve várta a folytatást. 2002-ben meg is kaptuk az új; Medieval: Total Wart – amely a Shogun rendszerére és grafikájára épül, de azt sokkal jobban kidolgozva és továbbfejlesztve, és persze egy teljesen új világba, a középkori Európába repítve minket. A játék a 11-14.században – tehát a klasszikus lovagkorban fog játszódni. Először is mindenkinek javasolt (még a Shogunosoknak is!) végigpörgetni a Tutorialt, amely megismertet bennünket a program működésével és kezelésével (vannak azért pozitív változások a Shogunhoz képest). Játszhatunk gyors csatákat (Quick Battle) – itt a csata minden elemét a gép véletlenszerűen rakja össze (terep, ellenfelek, egységek, stb.) -, Tetszőleges csatákat (Custom Battle), amelyben a fenti opció helyett most mi szabhatjuk meg a csata minden résztvevőjét és „tartozékát”. Ezeknél valamivel izgalmasabb a Történelmi csaták (Histrocial Battles) opció, ahol 3 történelmi csatát kapunk – előre beállított szituációval és célokkal, teljesíteni kell a feladatokat. De ami talán a legegyedibb ebben a részben (amit majd csak a Napoleon: Total Warban kapunk vissza) azok a Történelmi hadjáratok (Historical Campaigns). Ezekben egy-egy hadvezér csatáit vívhatjuk meg, a csaták nehezek és mindig más célok vannak bennük (pl. egy város területére nem léphet be az ellenfél, vagy az utánpótlás megvédése és még sok egyéb változatos célkitűzés teszi izgalmassá ezeket az ütközeteket), amelyek között olyanokat találunk, mint Legnano, Arszuf-, Jaffa- vagy éppen – a tatárokkal játszva – a Muhi-csata. És persze van a Nagy kampány (Grand Campaign) ahol a lovagkor valamely nemzetét vezethetjük győzelemre. A nagykampányba három eltérő idősíkon vághatunk bele,(1087-től, 1205-től, 1321-től) indítva a játékot. A nagy kampány 1453-ban véget ér, így a késői kezdés miatt kevesebb időnk lesz majd (viszont fejlettebb épületeket, egységeket kapunk és pl. nem kell száz éveket várni a puskaporra). A kor államai közül összesen 12 választható van (amelyeket vezethetünk); mégpedig a következők: Almoravida Birodalom, Bizánci Birodalom, Dán Királyság, Egyiptomi Kalifátus, Angol Királyság, Francia Királyság, Német-római Birodalom, Észak Itália (Velence és Genova összevonása), Lengyel Királyság, Novgorodi Hercegség, Spanyol Királyság, Törökök. A fent felsoroltakon kívül vannak nem-játszható népek is, (pl. Szicília, Svédország, Arany-horda, Pápai Állam, Magyar Királyság) – velük nem indíthatunk Kampányt, csak ha megvesszük a kiegészítőt a Viking Invasiont, ami többek között játszhatóvá tesz további 3 népet a Nagy Kampányban (köztük hazánkat is) – vagy átírjuk a megfelelő fájlt. A Nagy Kampányt elindítva máris Európa térképén találjuk magunkat, ami tartományokra van felosztva rajtuk pedig a figurák jelképezik a seregeket, városokat, hivatali címeket, karaktereket, stb. – az egészet sakktáblaszerűen kell elképzelni (arra is asszociál az ember a figurák stílusát tekintve)... AZ alsó sorban találjuk a menüt (építkezés, képzés, kampánycélok, összefoglaló ablak), ezeket érdemes áttanulmányozni, hogy amikor kinyitjuk, hamar eligazodjunk rajtuk. A gazdaságot nem bonyolították; körönként kapunk bevételt a tartományiaktól – amelynek a mértékegysége a korbeli Velencei váltópénz a Florin. Az adókat ezen kívül minden tartományban külön 5 szinten állíthatjuk, a szintet mi állítjuk, de közben ügyelni kell a lojalitásra (ez a lakosság jólététől és a helyben állomásozott hadseregtől függ).

Soundtrack:
A játék zenéjét Jeff van Dyck szerezte, a játék hangzóanyagának külön  kiadásáról nincsenek információink, de a 2006-ban kiadott Total War Eras - Musical Score lemez tartalmazza a játék zenéjét, a vonatkozó tartalom alább felsorolva található:

16 Cathedral Of Doom
17 Crypt
18 Bishops March
19 A Heathen's Courage
20 Theodosius
21 Last Rites
22 Weeping Willow
23 Victory Day
24 King Of Kings
25 Walls Of Mecca
26 Bedouin Song
27 Sultan's Charge
28 The Prophecy
29 Eid Of Peace
30 The Norsemen
31 Warships Of The North
32 Rune Of Triumph

Frakciók:
Almohád kalifátus
Az Almohád kalifátus egy olyan nép, amelynek sok erőssége van ebben az időszakban. A korai szakaszban ez a nép az egyik legkönnyebben irányítható. A csapatai, például a sivatagi íjász és a berber tevés (kizárólag csak az almohádoknak elérhető), nagyon hasznosak a gyengébb ellenfelekkel szemben, akikkel a korai csatákban találkozhatnak. Az almohádok stratégiai elhelyezkedése is elég biztonságos. A kalifátus úgy néz ki, mintha két oldalról meg lehetne törni, de ez megtévesztő. Olyan tartományok vannak nyugatra, amik megérettek a hódításra vagy lefizetésre. Keleten a sivatag helyet ad a visszavonuláshoz és egy támadás elfojtásához a megtorlás előtt, vagy közvetlen belépést nyújt Egyiptomba, aminek megszerzése akár végzetes is lehet az egyiptomiaknak. A nomád sivatagi emberekből lett almoravid törzsi emberek és az almohád dinasztiák meghódították Észak-Afrikát, majd azután, az ibériai muzulmán hercegek kérésére, az Ibériai-félszigetre mentek, hogy megvédjék az iszlámot. Ebben a folyamatban meghódították maguknak Spanyolországot. Mikor az almoravidok feladták az egyszerű életstílusukat a kényelem és a modern városi élet luxusa érdekében, az almohádok hátat fordítottak a laza és könnyű életnek, és így megpecsételődött az almoravidok sorsa. Megdöntötték az uralmukat. Az Almohád Kalifátus most Észak-Afrikán keresztül nyújtózik át Spanyolországba. A mai napig a kalifa uralkodik, keményen, rendíthetetlenül és nagyon sikeresen. Az almohádok kevés szeretetet kapnak a keresztényektől és a zsidóktól, akiken uralkodnak, mert korábban mindkét csoport föladta a szabadságát, de ennek a hűséghiánynak csak kis hatása van. Az almohádok, mint uralkodók, rendelkeznek néhány jelentős erősséggel: a remek a hadi bátorságuk, a vallási indíttatású csapataik, és kevés félelmet éreznek a keresztény spanyolok újjáéledésétől Kasztíliában. Féken tartanak egy nem éppen lelkes népet, és még hadi felderítéseket és még nagyobb hadi felfedezőutakat is indítanak. De ez a népszerűtlenség gyengeség is lehet – az állandó éberség az elégedetlen emberekkel szemben kifáraszthat bármilyen rendszert. A Kalifátus urai azonban jobban kiterjesztették a hódításaikat a keresztény Európában, mint bármely más iszlám erő. Készen álltak Spanyolország kifárasztására, ha teljesen nem tudnák összetörni. Egy elgyengült Franciaország lehet a következő célpontjuk, délre fordulva Olaszországba, vagy észak felé a gazdagon gyümölcsöző Anglia kontinensi birtokaira vonulhatnak. A spanyol agresszió visszatartása, ha úgy adódik, megadhatja nekik az esélyt a Földközi-tengeren való támadásra Egyiptom és a Szentföld felé.

Bizánci Birodalom
A játék korai szakaszában a Bizánci Birodalom a legerősebb állapotában van, a későbbi kezdő szakaszokban a teljes állapot soha nem lesz ilyen kedvező egy bizánci vezér számára. A birodalom nagy, potenciálisan gazdag földekkel, és közel van egyéb vagyoni készletekhez is. A birodalom már korán ki tud fejleszteni egy erős gazdaságot Konstantinápolyban, de a hadi erőik szerényen vannak elszórva és a kiképzései épületeik teljesen központosítottak, és ezért lassan lehet kiképezni nagy számú hadi egységet. A birodalomnak módjában áll erős seregeket építeni, de ez időbe kerül, ami nem áll rendelkezésre! Egy szó mint száz, a bizánci seregnek több egyéni egység áll rendelkezésére, mint bármely más keresztény királyságnak, beleértve a legteljesebb nehéz lovas katafraktot. Mindegyik bizánci vezérnek meg kell fontolnia, hogy megérezze a lefizetés ízét, a kémkedést és gyilkosságot, ha a hadi feltételek könyörtelenül megkövetelik. A Bizánci Birodalom a Római Birodalom gyermeke, vagy inkább a Római Birodalom görög nyelvű keleti fele. Mindig nagy erő volt a világon, zsarnokok és orgyilkosok uralta, bolond és okos emberek, költők és vezérek - minden egyesítve, vallási és politikai hatalom egy ember kezében. Ez az, ami mindent túlél és mindig virágzik - egy tisztelet az alap erősségnek, ez a birodalom helyzeti szerencséje a világ útkereszteződésén. Majdnem hogy nincs is kereskedelmi út keletre vagy nyugatra anélkül, hogy ne tenné gazdagabbá Bizáncot, és meg ne töltené az uralkodó kincstárát adókkal. Ez a vagyon és a hatalmas vámok szükségesek a Birodalmi udvar eltartásához, és irigységet, haragot válthatnak ki más emberekből. Konstantinápolyt, vagy Bizáncot, Nagy Konstantinus alapította második Rómaként, és a legnagyobb város Európában, de talán az egész világon is. Bevehetetlenek a falai, félelmetesek a seregei, a lakosai hihetetlenül gazdagok és műveltek. A bizánci pénzverés könnyen uralja a kereskedelem világát, és ez által a világ bármely részéről tud árukat vásárolni. Vallási dolgokban a bizánci pátriárkák vonakodtak elismerni a Pápaság felsőbbrendűségének követelését, így ez a vallási szakadás az ortodoxok és a katolikusok között a kereszténységet két részre osztotta. Bizánc viszont szembenézett a gondokkal, most ezekkel a problémákkal megvan a lehetőség a későbbi nagyságra. A birodalom a biztonsága nagy részét a zsoldos seregei képességének köszönhette, és tartotta az ősi határokat még az iszlám terjeszkedéssel szemben is. Most, míg a csapatok megmaradtak olyan jónak, mint voltak, egy új szál kel fel keleten. Egy jó uralkodóra lesz szükség, hogy koncentrálja a hadi képességeit - beleértve a félelmetes katafraktokat a felemelkedő seljuk törökök ellen. Ugyanakkor óvakodnia kell más ellenfeleitől: Balkán, Szentföld és Észak-Afrika. A tengerparti stratégia, a Földközi-tenger irányítása nyereséget ad. Közös indokot találni az egyik katolikus nyugati herceggel például egy életképes stratégia, mivel egyik oldal sem akarja szükségszerűen meghódítani ugyanazt a területet. És egy uralkodó, aki hasznosítja a nyugati keresztesek erejét, a munkájuk által az ellenségei gyengülését is nyerheti.

Dán Királyság
A dánok nehéz kezdeti helyzetben vannak, mert a Szent Római Birodalom expanziója igen komolyan fenyegeti őket. Hacsak a Birodalom anarchiába nem süllyed, vagy háborúba nem kezd több ellenfelével, hogy a dánok nehezen új földeket meghódítva talán több bevételre tehessenek szert a skandináv tartományokból. Noha a dánoknak kizárólag a vikingek és a hosszúhajók hozzáférhetők, ezek ahogy haladnak, elavulttá válnak – ezt nem azok mondják, akik használják, hanem akik szerint elavultak. Akkor győzhetnek a dánok, ha amikor kell, agresszívek, és képesek kiaknázni lehetőségeiket. A földek északról kopárak és érintetlenek, de mindig felülmúlhatatlan harcosokat adnak. A vikingek, a normannok, a ruszok és még a varég őrök is mind ugyanazon vagy másik típusú norvégok. Mint tengerészek, kereskedők és harcosok a norvégok versengenek a világban, noha fosztogató utazásaiknak nincs se eleje, se vége. Dánia megalapozhat egy erős skandináv királyságot az északi német pogányok, és az északi vad földek saját pogányai között. A dán királyság sikeresen elkerülheti azt is, hogy több legyen a Birodalom egy tartományánál, noha a múltban a Birodalom pártfogását élvezte. Egy részben biztos hadi központtal a dánok jók tudnak lenni, ha sikerül elkerülniük, hogy a Birodalom erői elárasszák Skandináviát. Pozíciójuk a Baltikum bejáratánál terjeszkedést tesz lehetővé, a tengeri haderő nem csupán előnyös, hanem életbevágó választás is lehet. Ha a Baltikumot ellenőrzésük alatt tudhatják, akkor a dán haderő képes a part mentén bárhova eljutni, így be tudnak ékelődni keleten. A kisebb, független cornwalli és lancasteri hercegségek és fejedelemségek kiválásával a dánok erejüket további terjeszkedésekkel köthetik le Kelet-Európa területei felé. Ez a viking korszak folytatása lehet, de a cél több, mint betörni és kifosztani a földeket. Egy dán uralkodó versenyre kelhet Lengyelországgal, Oroszországgal és a Birodalommal, ezen királyságuk ugyanis csak keservesen tudnak a baltikumi partok mentén területekre szert tenni. A déli terjeszkedés a központi és nyugati gazdag német tartományok felé szintén jó választás egy erős dán uralkodótól, de ez gondos időzítést igényel, hogy el lehessen kerülni a Birodalom válaszlépéseit. Ez a stratégia akkor működik szerencsésen, amikor a Birodalom összeomlik, mivel a Császár az anyagi javakban minden bizonnyal így hiányt fog szenvedni. Végül köztudomású, hogy a dán uralkodó két évszázaddal ezelőtt még igényt tartott az angol trónra, de a normann urak (maguknak a vikingeknek leszármazottai) előbb érkeztek, így most ők uralkodnak ott. Ezeket a régi igényeket talán fel kellene újítani, hogy új tengeri királyságot lehessen létrehozni az északi tengerek mentén. Ahova egy hajó el tud jutni, oda a dánok is, hogy hasznot hozzanak – vagy öljenek!

Egyiptom
Ennél a kezdő dátumnál az egyiptomiaknak erős stratégiai helyük van. Egyiptom önmagában hordozza óriási vagyon termelésének lehetőségét, és mindkét közeli ellenséggel - az almohádokkal és a törökökkel - vallási egyetértésben állnak, így más, nem Iszlám népek ellen indulhatnak. Az egyiptomiak harcba küldhetnek olyan jelentős számú egyéni és rendkívüli egységeket a seregeikben, mint a mamelukok. Nekik van a lehetőségük a Földközi-tenger környékén elsőként lőporos fegyverzetet bevetni. De az egyiptomi győzelemhez több kell, mint csak egyszerűen tartózkodni és várni, hogy az ellenségek elpusztítsák egymást. Az uralkodó Iszlám, Fatimid dinasztia Egyiptomban több felől is áldva van. A birtokaik belső földjei olyan gazdagok és termékenyek, mint mindig, köszönhetően az évente áradó megújuló Nílusnak. A nagy városok végig a folyóparton a legmodernebbek, leggazdagabbak és legvibrálóbbak között vannak az ismert világon. Ez részben igaz a görög és római kultúrára is, bár a Fatamidet örökölték, de ez átformálódott az arab befolyás miatt valami gazdagabbá: egy tényleg megvilágosult és tanult kultúrává. Egyiptom iszlám urai sehol máshol nem látott toleranciát is mutattak: zsidók, ortodox keresztények, kopt keresztények és sok más szekta gyakorolhatta úgy a hitét, ahogy akarta, bár ki voltak rekesztve egyes kormányzati helyekről. Ez adja a dinasztia alap erősségét és népszerűségét, ami jó előnyt ad a jövőre nézve. Egyiptom szembenézett külső fenyegetésekkel is, de az ezekkel való találkozáshoz jó helyen kellett lennie. Van egy költséges irányzat nyugaton, a katolikus kereszténység, ami bajt okozhat. A jövőbeni keleti-földközi-tengeri iszlám irányítás vitatott lett, és ezt a Bizánci Birodalom keltette északon. Mindig megvan annak az esélye, hogy a Bizánci Birodalom megpróbálja visszavenni a közvetlen irányítást korábbi birtokai felett. Továbbá az almohádok nyugaton nem mutatják a jó szándék jeleit, hogy kövessék a muzulmánokat, és ugyanez néha igaz a közel-keleti törökökre is. Gondoskodj róla, hogy ezek a kihívások találkozzanak, még bőven előretekinthetsz, mint Egyiptom ura - a Földközi-tenger és az iszlám világ gazdagsága arra vár, hogy megszerezd!

Anglia
Az angolok egy jó stratégiai hely előnyével kezdenek. Ha a Brit Szigetek meg vannak hódítva, több közvetlen út vezet az angol biztonsághoz, de a terjeszkedést folyamatosan gátolja a franciák jelenléte, akik gazdag és erős ellenségek. Az angol seregeknek nincs speciális előnyük, de végül is két kizárólagos egység-típussal rendelkezik: angol hosszúíjas és angol alabárdos. Bár nem rögtön elérhető a hosszúíjas, és főleg Walesben lehet képezni, de csata-nyerő egység. Az angol alabárdos kevésbé drámai, bár az a képesség, hogy alabárdosokat küldhetünk csatába korábban, mint más népek, nem alábecsülendő! 1087-ben Anglia legnagyobb része határozottan normann hűbérurak irányítása alatt állt. A király, az udvaroncai és a nagyurak mind franciául beszélő normannok, és a legtöbbjüknek az Angol-csatorna mindkét felén voltak birtokai. Anglia csak egy része a nagyobb normann területnek, de egyre inkább gazdagabb a gyapjú kereskedelemnek köszönhetően. A király birtokai Franciaországban, ahogy mondják, még sokkal értékesebbek, mint az angol tartományai. Ez a kezdő helyzet a védhető szigeten és a kontinensen lehetőségeket és problémákat von maga után egy angol király számára. A királyság nagyon sokfelé kiterjeszkedik és nem mindig könnyű megvédeni minden pontján. Vannak politikai szempontok is: ősi hűségesküknek köszönhetően az angol király névlegesen a francia király vazallusa. Ezt az állapotot az angol királyok nem vették tudomásul, mint egy magától értetődő dolgot, de ez a küzdelem szálkája a franciákkal. Az angol törekvés, hogy földet és erőt szerezzenek a franciák kárára egy másik következmény a két nemzet összefont történelmében. Az angol királyok természetesen katolikusok, de nem igyekeznek Róma felé, aki az egyházat irányítja Angliában, egy küzdelem, ami még mindig játszódik befejezés nélkül. Azt mondják, Anglia királyai jórészt vallásosak és istenfélők. Mint mindig, mikor terjeszkedni akarnak, az angoloknak közel kell maradniuk az otthonukhoz és a tengereken túli Franciaországhoz. A franciaországi birtokokkal egy támadás csábítónak hat, de bármely angol uralkodó, aki nem tartja a szemét ugyanakkor Skócián, az magára hívja a bajt. Skóciát, Walest és Írországot lehet először leigázni, de ez valószínűleg nagy kiadás vérből és a kincstárból. Viszont ez egy francia támadás kockázatával fenyeget. És az egyszer meghódított új földeket keményen el kell foglalni. Egy szó mint száz, az angolok maguk mellett tudhatják a normann erőt és a nemzeti öntudat érzésének növekedését, hogy egybekösse őket egy erős hadi vezér alatt. Adva van a lehetőségük, hogy egy nagy nyugati birodalommá váljanak.

Franciaország
A franciák helyzete nem egyszerű, mert az angolokkal és a Szent Római Birodalommal vannak szegélyezve, és a győzelem nem csak a már mostani francia területek meglététől függ, hanem az agresszív hódítástól is. A francia seregeknek nincs saját francia speciális csapata, így egy kissé hátrányban vannak ebből a szempontból. Van (végső fokon) egy előnyük, mikor lovagrendi lovagokat képeznek (például Toulouse-ban), ezek a legjobb (még ha néha csökönyösek és féktelenek is) nehéz lovasságot a világon. A francia nyílpuskás is jobb mint az átlag. Végül, a keresztesek értékes eszközök a francia terjeszkedéshez, ha megfelelően szervezettek, felszereltek és célzottak. Első pillantásra a francia király helyzete nem látszik irigylésre méltónak. Az erő központja Párizs körül van, és Franciaország kicsinek és sebezhetőnek látszik, és a nagy nemesek sokszor nyíltan semmibe veszik a fennhatóságát. Az sem jelent vigaszt, hogy ezek a nagy nemesek névleg magukba foglalják Anglia királyát is. A francia szemekben, az angol királyok Franciaországban vazallusok, de valójában az ország nagy része, nem szívesen látott uraknak tartja őket. A francia királynak nincs valós hatalma az angolok felett. Előbb vagy utóbb, ez a probléma meg lesz címezve és el lesz intézve egyszer és mindenkorra. Addig, Franciaországnak civakodnia kell egy meglehetősen agresszív északi szomszéddal, keleten a Szent Római Birodalommal, délen a viszonylagosan gyenge keresztény Spanyol Birodalommal, és Olaszországgal. Az angolok után a Szent Római Birodalom a legnagyobb ellenfél, főleg ha az Császár a kikötők miatt Olaszországot akarja meghódítani. Ha lehetséges, az Olaszország északi része felé irányuló terjeszkedés lehetőséget ad a francia dicsőség megóvására és keresztülhúzza a birodalmi törekvéseket. Ez különösen igaz, ha a kapcsolatok a katolikus egyházzal megrándulnának. Egy francia sereg Rómában egy erős érv, mikor a Pápasággal egyezkedünk, de ez a jelenlét vallási zúgolódást idéz elő. Ezek zord képet festenek a francia kilátásokról, de a dolgok nem egészen olyan rosszak, mint látszik. Franciaország egy nagyon gazdag ország és több mint elég készlettel rendelkezik a felemelkedéshez. Ha egyszer a francia király okosan költekezik és biztosítja az anyaföldeket, akkor az ellenségnek nehéz lesz azt elvennie, például a francia lovagság elitjével szemben. És mikor agresszív harcot vívnak, Franciaországnak ezek az előnyei vannak: tisztelet és nemesség, azokra a francia lovagokra az egész világ irigy! Mindenek felett, Franciaországnak kerülnie kell a terjeszkedést (és ezért a hadviselést) egyszerre túl sok helyen. Háború az angolok ellen nem biztosítja a birodalom számára, hogy megtisztítja a francia idegen birtoklást, és fordítva. Franciaországnak meg van az ereje a virágzáshoz, de csak akkor, ha ezt az erőt figyelmesen használjuk.

Német-római Birodalom
A Szent Római Birodalom ebben a korai kezdő dátumban problémákat és lehetőségeket mutat. A birodalom mérete magában is egyfajta probléma, mert nem elég nagy egy teljes kontinentális uralomhoz. Minden oldalon lehetséges ellenség van. A birodalom két dologtól függ, ami már megvan és egy agresszív hódítási folyamat az ellenségei felé. A birodalom (majdnem) egyéni csapatai relatíve későn jelennek meg a játékban, de megérik a várakozást. Gót lovagok, különösen Szászországból, a legerősebben páncélozott lovasságok közt vannak, és a Gót lándzsás hasonlóképpen jó a csoportjában. A keresztesek is erős fegyver a birodalom számára. Bár nyilvánvalóan körül vannak véve riválisokkal és belső véleménykülönbségekkel, a Szent Római Birodalom nem az olyan puhány, mint amilyennek látszik. Az császár a legfőbb úr - a legtöbb részen - a hatalmas Németország földjein belül és túl, de szükséges az ereje korlátain belül irányítás alatt tartania a nézeteltéréseket és a hűtleneket. Néhányan a birodalmon belül hűséget éreznek túl a közvetlen környezetükön, hatásos birodalmi kormányzást megvalósítva, majdnem ugyanez van a birodalmi hadi birtokbavétellel. Ehhez még hozzáadódik a vetélkedése a Pápával, hogy kié lesz a végső fennhatóság a birodalomba: császárok kinevezik a saját pápájukat, és aztán ugyanaz az ember kiátkozza! Ha viszont a császár sikeresen megtartja a tartományait folyamatosan, az ereje a további hódításokban valóban rettentő lesz. Bármely új föld, amit megszerez, az erejéhez adódik és óvatos vezetéssel, végül még hűségesebb lesz 'a Birodalom' eszméhez, mint a régebbi birodalmi tartományok Németország belsejében. Kelet felé fordulva Lengyelország ellen könnyű sikereket elérni. A lengyeleknek saját problémáik vannak a keleti határvidéken, és tudatos németországi nyomással valódi hasznot nyújt. Egy délkeleti mozgás is lehetséges, a Balkán belsejébe és tovább a Fekete-tengerig, megtisztítva az oldalt vagy elnyelni az ottani pici királyságokat. Délre, az Olasz félsziget gazdag tartományai csábítóan hatnak, pluszként adva Róma irányítását így tehát befolyást a Pápaságra, bár ekkor megvan a vallási nyugtalanság kockázata. Délre, a franciákat állandóan az angolokkal vívott csaták zaklatják. A Birodalom számára viszont szükséges, hogy elkerülje az egyszerre több ellenféllel szembeni háborút. Egy központi helyzet elérhetővé teszi az császár számára, hogy bármely irányba kitörjön, de a határain bárhol meg is támadhatják. Végül, nincs olyan uralkodó, akinek figyelmét elkerülné a keresztes hadjárat jelentette lehetőséget az erődemonstrálásra, mikor a Pápa kér egyet. Ki mondja azt, hogy valamilyen föld nem érhető el ilyen igyekezet sarkallásával?

Észak-Olaszország
Körbevéve más népekkel, az olaszoknak megfontoltan kell megválasztaniuk az ellenségeiket. Míg a Pápaság földjei csábító célpontoknak látszódhatnak az Olasz félsziget egyesítésének útján, a Pápaság kivételes állapota önmagában mindig-lehetetlen ellenféllé teszi, nem lehet teljesen megszüntetni. Az olaszoknak csak egy egyéni egységük van, az Olasz gyalogos, de ők az egyikük a két népnek, akik képezhetnek Gót lovagokat és Gót lándzsásokat - a leghatásosabb egységek, amik a nyugati keresztények számára elérhető. Meg van a lehetőségük a kiválóbb marokpuskásokhoz és muskétásokhoz, és Toscanaban végül képezhetnek Városi milicistákat jobb képességekkel, mint az átlag. Az olaszok gazdag földekkel vannak megáldva, ipar és a kereskedelmi oldalról gazdagság. Európa nagy részének vagyona Olaszországba és a Pápa kincstárába árad, és a gazdagságának java aztán olasz kereskedők kezébe hullik. Ezek megadják az esélyt Olaszország urainak, hogy nagyok legyenek, ahogy azt a római író Cicero mondta: "nervos belli, pecuniam infinitam" (a háború mozgatóereje a korlátlan pénz). Harcias és vakmerő természettel is rendelkeznek, ami nehezen irányítható emberekké teszik őket időnként. Van egy mindig aktuális problémája is Rómának és a Pápaságnak: a vallás és a vallási érzületek hol az uralkodók mellett, hol pedig ellenük vannak. A lehetőségek sok változata adódik egy merész olasz uralkodó számára. Észak-nyugatra a franciák a déli tartományaikat nem tartják olyan biztonságban, mint az északi francia királyok; vallási és világi különbségek jelentik, hogy Franciaországnak mindig problémái vannak a saját népével, mikor az angol terjeszkedéssel szemben küzdenek. Északra, a birodalmi erő lecsúszhat, vagy elmaradhat. Keletre, a balkán lehetséges olasz birodalomként kecsegtet. És mindig ott van a lehetőség, hogy tengeri nagyhatalom legyen. Talán, a hosszú időtartam alatt, a földközi-tengeri uralom kínálhatja a legjobb esélyt az olasz fennhatóságra. Igaz, a Bizánci Birodalom és az iszlám királyságok nagy erői kihívást jelentenek tengerészeti és kereskedelmi fennhatóságban. A földközi kereskedelem saját rendelkezésére álló gazdagságával és az otthoni tartományok biztosításával, bármely olasz uralkodó képes lehet kiterjeszteni a birtokait. Ezeknek a stratégiáknak megvan a maguk kockázata. Ugyanaz a gazdagság ami segíti Olaszországot, vonzó célponttá is teszi mások számára. Mind a francia király és a Császár talán nem lesznek képesek ellenállni a beavatkozásnak Olaszországban, vagy akár egy teljes invázió felkészítésének. A tengeren versenyben erőt szerezni azt jelenti, hogy meg kell fontolni, hogy mi jogosan a bizánciaké, vagy legyengíteni a bizánciakat, így viszont többé már nem állnak bástyaként egy jövőbeni iszlám terjeszkedés előtt. De ha Olaszország hasznot húz ezekből a fondorlatokból és egy vagy két keresztes háborúból...

Lengyelország
A lengyel elhelyezkedés nem egy könnyű helyzet egy teljes győzelemhez. Vannak könnyen megszerezhető tartományok a közelben, de ezeket gyorsan meg kell szerezni. Az idő nem szövetséges, mert mind a Szent Római Birodalom, mind Magyarország nyugatra és Novgorod keletre gyorsan tud terjeszkedni, míg a határaik közvetlen kapcsolatba kerülnek a lengyel területtel. Ezen a ponton valószínű a harc minden fronton. A lengyeleknek csak egy egyéni egységük van, a Lengyel csatlós, és ez nem rögtön elérhető. De azért szert tudnak tenni két speciális egységre a közeli tartományokból, mint a Litván lovas és Erdőlakó, és a csapatok nagy rész elérhető más katolikus népeknek is. Az utolsó században Lengyelország hasznot húzott a szomszédjai gyengeségéből és az erős Birodalmi és Pápasági kapcsolataiból, noha egy kicsit több mint 100 éve lettek az urai keresztények és hagyták el a pogány utat. A lengyel nagyhercegek hűségesküt tettek a Birodalomnak és az országukat a pápa alárendeltjévé tették a közelmúltban. A lengyel hadi erősség most egy törést okozott a Birodalommal, és a független lengyel király a saját akarata szerint uralkodik. A lengyel királyság határait nem állították kőbe - meg van az esélye a veszélynek minden oldalról. Lehetőségek rejlenek az ország körül lévő piti fejedelemségekben és hercegségekben, mert önállóak és nincs erős központi királyságuk, és a kisebb királyságok földjei is ilyenek. Központi fennhatóság nélkül, ezek a kisebb uradalmak könnyen összetörhetnek egy agresszív, szervezett támadásban, és egy ravasz lengyel király előnyt szerezhet a kisebb szomszédjai gyengeségeiből. Mindig az Anyaszentegyház szankciója bíztatja ezeket az akciókat, mert még mindig sok helyen lehet pogányokat találni, az ő lelküket csak a hódítás segítségével lehet megmenteni. Keleten és északkeleten az emberek tüzesek, de nem annyira szervezettek, mint nyugaton. Nyugatra, a földek gazdagabbak, de a kockázat is nagyobb, például ez látszólag úgy tűnhet, hogy Lengyelország közvetlen versenyre kel a Német Birodalom központi hatalmával. A Birodalmi hatalom problémát jelenthet bármely terjeszkedésre törő birodalmi tervvel, ha a Császár úgy dönt, hogy nem délre vagy nyugatra fordul. Egy óvatos lengyel uralkodó rá fog jönni, hogy nem képes legyőzni a Birodalmat, de persze túl költséges lenne mind vérben, mind pedig pénzben a birodalmi seregnek Lengyelországba törni, vagy megtartani amit már nagyon régóta birtokolnak.

Orosz Fejedelemség
Általában az oroszok stratégiai helyzete nagyon erős, független tartományokat hódítanak meg viszonylag könnyen. Rendszerint győznek, mivel az oroszok agresszív hódítók. Viszont a fő fenyegetés keletről jön a mongol hordák érkezésével. Ügyességükkel azonban túlélhetik a támadást. Az oroszok hadseregében egy kizárólagos csapat van, a bojár, ami egy nagyon hathatós lovas erő, még ha klasszisokkal jobbak is más nép lovasságánál. Oroszország egy hatalmas, nehéz terepen fekszik, egy részen a rokon Lengyelországgal határos, más része azonban nyitott, a végtelen sztyeppére néz, ahol bármilyen pogány barbár tűnhet fel a kietlen pusztaságban. A tél kegyetlen, és az uralkodó sokszor Kijev városában található. Kijev hercegei ellenálltak bulgár, besenyő és kazár támadásoknak, felvéve az ortodox hitet száműzték a pogányságot földjeikről. Az ellenség vereségekor a hadi jártasságát próbára tette és bizonyította, és harci készségüknek köszönhetően új területek nyíltak meg. A diplomáciai fortély szintén szerepet kapott: az utolsó században a kijevi hercegek beházasodtak Norvégia, Magyarország és a messzi Franciaország uralkodói családjába. A kijevi ruszok felvették az ortodox hitet, mely nélkül a Bizáncból jövő görög hatások áldozatául estek volna. A fejedelemség mégis változik. A lengyelek és a németek kelet felé mozogva terjeszkednek, ami bár bizonyosan nehézkes vállalkozás, nem feltétlenül lehetetlen. A kereskedelmi utak is változnak, bár az oroszok haszna vagy vesztesége nem számottevő. A rusz hercegeknek alaposan mérlegelniük kell lehetőségeiket. Határaik és földjeik bevétele nagy, de nem minden területük egyformán értékes. A sztyeppék terülte óriási, és csak néhány falu tarkítja a végtelen pusztaságot. Nyugatra Lengyelország, Litvánia és Magyarország fekszik, rajtuk keresztül vezet az út Közép-Európába. Tovább ott a Balti-tenger partvidéke, ahol a dán ambíciókkal lehet szembekerülni, délen Bizánc birodalmi hatalmával és a törökök egyre növekvő erejével kell számolni, csak a sztyeppi nomádok lettek elintézve és váltak civilizált népekké. Bár egy orosz hercegé az utolsó szó, észben kell tartania a sztyeppi nomádok aktuális seregét. A sztyeppe végtelennek tűnik, ahol a barbárok az urak, és az orosz földek az ortodox kereszténység első bástyái a pogány barbárokkal szemben...

Spanyolország
A spanyolok helyzete nehéz eset, hegyekkel, önálló lázadókkal, az aragóniaiakkal és az almohádokkal körülvéve. A korai terjeszkedés, és minden független tartomány bukása létszükséges, mert egy ellenfél az Ibériai félszigeten gyengíti a spanyolok helyzetét. A spanyol katonai erő bármennyire is katolikus erő - a nehéz speciális lovasságuk, mint a dárdás és a csendőr, egész késői fejlesztések és nem csak egyedül a spanyolokra jellemző. Van egy saját egységük, a Santiagoi lovag, de ez az egységfajta csak egy sikeres keresztes háború után elérhető. És a földrajzi korlátoknak köszönhetően tudnak képezni Spanyol jinete-t. Ezek a könnyű lovasok kellemetlen meglepetést okozhatnak a gyanútlan ellenfélnek! Spanyolország keresztény királyai nem az egyedüli igénylői a Pireneusoktól délre lévő földeknek. Az Almohád Kalifátus iszlám uralkodói birtokolják a félsziget javát, és a spanyolok szemében véres ellenségek. Majdnem kiűzték őket földjeikről az almohádok, a spanyolok mogorván belekapaszkodtak a megmaradt tartományaikba és visszavágtak. A keresztény Spanyolország védelme szent ügy lett, amint a spanyolok úgy gondolták, hogy ők a kereszténység nyugati védelmezői. Ennek ellenére, az almohádok személyében egy nagy és erős ellenséggel néztek szembe, fejlettebbek és műveltebbek náluk. Az Almohád Kalifátus legyőzése az elsődleges célja bármely spanyol királynak. Míg az almohádok el nem hagyják a spanyol földet, addig mindig fenyegetést jelentenek, már csak a jelenlétükkel is. Békés együttműködés talán lehetséges volna egy kevés ideig, de hosszabb távra csak egy illúzió. A katolikus Spanyolország és az iszlám Spanyolország ugyanazokat a területeket és lelkeket akarja, és a katolikus spanyol királyoknak nem lesz kedvük a megállapodásokhoz. A mai napig, még mindig nem képesek a megértés luxusát megadni, és nem valószínű, hogy ez a jövőben változni fog. A spanyolok használni tudják az élénk hitüket a győzelmi törekvéseikben, de az almohádok síkra fognak szállni sok csatamezőn, hogy megvédjenek egy spanyol anyaföldet. Ha ez nem emészt fel túl sok nyersanyagot, és az emberek elkötelezettek lesznek a védelmi őrségekhez, akkor új hódításba kezdhetnek. Spanyolország egészét visszavinni a katolikus nyájba nagyon nagy dolog, de ha egyszer ez megvan, akkor már lehet a további hódításokon gondolkodni. Bármely invázió Franciaország déli része felé nagyon nehézkes és barátságtalan a terep, és szükség van egy spanyol király osztatlan figyelmére, de tapasztalt csapatokkal lehetséges. Az is előnyös lehet Spanyolország számára, ha a franciák és az angolok teljesen kimerítik egymást.
A spanyoloknak ritkán tudnak tartalékolni hadi erőt a keleti és szent földi keresztes hadjáratokra, amíg le nem győzik az otthonukhoz közeli iszlám uralkodókat. De a keresztesek is erős eszközök lehetnek ebben a belső küzdelemben; egy tényleg hatalmas fegyver, de egy keresztes hadjárat következményei megjósolhatatlanok és borzalmasak is lehetnek.

Törökország
A törökök nehéz kezdő helyzete érthető, mert a játék elejétől kezdve bele fognak folyni egy nagyszabású háborúba a Bizánci Birodalom vagy Egyiptom ellen. Kivéve, ha mindkét ellenfél anarchiába süllyed, de ezt nem könnyű elérni. A terjeszkedéssel másvalaki földjeit kell megszerezni. Ami kiegyenlítheti ezt a nehéz török kezdő pozíciót, az a legérdekesebb egységek sora, sok egyéni török egység. Néhány ezek közül, mint a janicsár, későn jelenik meg a játékban, de a törökök kiváló lovasok és lovas íjászok közül is válogathatnak. A törökök szeretik a harcot, és jogosan büszkék a testi képzettségükre. Vannak egyszer pusztai harcosok a muzulmán hercegek szolgálatában a távolabbi keletre, ők most már muzulmán hercegnek tartják magukat köszönhetően ugyanezen harci képességeknek. Nem olyan szultanátust metszettek ki, ami csak a bizánci erőknek állít kihívást, de uralkodik a Szentföldet is közelítve és a Levanton át vezető értékes kereskedelmi utakat is uralva. Ez az erőbeni emelkedés nem zajlott le belső konfliktusok nélkül, de az utódlási válság elmúlt és a török szultanátus mindig a legerősebbként tűnt ki. A török helyzet irigylésre méltó és megérett a terjeszkedésre, de a következmények kockázata megmaradt. Először, a Bizánci Birodalom ortodox kereszténysége mutatta meg, hogy az iszlám török terjeszkedés nem csupán egy fenyegetés a saját erejükre és tekintélyükre nézve, és egy Jeruzsálemre mért támadás, a keresztény zarándokok célpontja. Ez nyugati kalandorokat és kereszteseket vonzott a közel keletre azzal a szándékkal, hogy elpusztítsák a török erőt. Másodszor, ott van maga Bizánc. Bár a birodalom hanyatlik, nincs rá semmilyen garancia, hogy ez így is marad. Egy rátermett bizánci császár könnyen összerendezhet elég alapanyagot egy támadáshoz és legyőzheti a törököket! Egy okos szultán harcra készen tartja a seregeit, különösen, ha nem tervez egy azonnali terjeszkedést. De a lehetőség adott: a Bizánci Birodalom gazdag és csábító tartományai most sebezhetőek egy támadással szemben a sok évi hanyatlás következtében, és ezek felett a legnagyobb díj: Konstantinápoly városa és számtalan gazdagsága. Ezeken felül a Balkán apró hercegségei is ott vannak. Egy török szultán egy nap uralkodhat a saját földjein és Európa nagy részén is! A Szent Föld és a távoli Egyiptom is hívogató, ha a kereszténység tombolása, katolikus nyugat (amint a szent földjeiket meghódítják vagy fenyegetik) ellen tud állni.

TIPPEK,- TRÜKKÖK
(A bevezető után pedig álljon itt egy régi klasszikus, egy tipp- trükk-végigjátszás kombinált munka, mely minden játékos számára alapvető fontosságú.)
'
Jó urak! Edward Herceg vagyunk, királytok fia, Anglia trónjának törvényes örököse. Halljátok szónkat!  Bár korunk kevés, hamarost mi országlunk a hatalmas Angliában, mely a fagyos Dániától a forró Tunéziáig, Kordobától Bohémiáig uralja a világot. Az Úr 1210. esztendejét írjuk, apámuram öreg, és súlyos beteg. Legyőzte a szaracénokat, a franciáknak és a germánoknak írmagját sem hagyta e Földön; ám az idő felett nem győzedelmeskedhetik még ő sem. Ezért mi, Edward Herceg, hamarost a királyotok leszünk! Megtanultuk, mit apámuram tanított, és okultunk a hibáiból is. Emlékeztek az 1180-as esztendőre, mikor csapataink először tették be a lábukat Svábiába? A Szentatya kitagadta őt, s hamarost szembenézhettünk a keresztes hadakkal. Szétkergettük azokat is, de mennyi vérbe került! Jóféle angol vérbe! Majd a nagy lázadások Burgundiában, Frankhonban és Flandriában? Az a sehonnani bitang, ki rég letűnt francia királyok örökösének mondta magát, és annyi bajt okozott nekünk. Emlékeztek? Hasonló többé nem történhetik, és mi, Edward tudjuk a módját, miként vesszük ennek elejét! Jó urak! Ti vagytok az angolok színe-java. Ti vagytok leghűségesebb alattvalóink. Ti vagytok tanácsnokaink. Beszéljetek! Szólj Te elsőként, legdicsőbb hadvezérem, Lord Fitzgilbert, Toulouse grófja, Anglia Lord Kancellárja. A messzi Algériából utaztál haza, hogy megoszd velünk bölcsességed.

A nagy hadjáratokról
Lord Fitzgilbert vagyok, a Lord Kancellár. Hadvezérnek neveztél Felség, mert legyőztem a szaracénokat. Ám sikereimnek csak kevés részét arattam a csatamezőn. Tán megütközöl a szómon, Felség, de kudarcnak tartok minden csatát, melyet valaha is megvívtam. Nagy győzelmeimet nem a harcmezőn értem el, hanem sátramban, a térkép fölé hajolva. Hallgasd hát tanácsomat, miként mozogjanak seregeid, mikor hadjáratra indulsz.
Ifjú Felség, a hadjárat nem egyetlen csata. A hadjárat célja nem az, hogy elfoglalj és megtarts egy gazdag provinciát. Ennél messzebbre kell tekintened, átfogóan, hosszú távon kell gondolkodnod. A hadjárat célja az, hogy szétzúzd az ellenséget; és csak eztán vedd el, amire szükséged van. Ha ekként cselekszel, az elkövetkező esztendőkben is nyugodtan hajthatod álomra fejed, nem kell attól tartanod, hogy az ellenség seregeket gyűjt, és visszatér. Elmesélem neked, Ifjú Felség, miként győztem le Isten segedelmével a szaracénokat, kik számosabban voltak minálunk. Mint tudod, seregeink Aquitániában és Toulouse-ban gyülekeztek, s néztek farkasszemet a Pireneusok túloldalán, Aragóniában és Navarrában táborozó muzulmán hadakkal. Hatalmas erők vonultak fel mindkét oldalon, s a helyzet évtizedekig elhúzódó állóháború lehetőségével fenyegetett. Márpedig Felség, nyakunkban az Olaszokkal, a pápai dörgedelemmel és a keresztes hadakkal, aligha engedhettük meg magunknak, hogy katonáink java két déli tartományban vesztegeljen. A sereg, mely nem harcol és nem zsákmányol, csak kolonc a Birodalom nyakán. Hosszas gondolkodás után Navarrára csaptam le. Egyetlen támadásra összpontosítottam, zsoldosokkal duzzasztottam fel a seregemet, még Aquitániban és Toulouse-ban is alig hagytam hátra véderőt. Tervem azon alapult, hogy elegendő katonát vonultassak fel rákényszerítve a szaracénokat, hogy csata nélkül adják fel a tartományt, s vonuljanak vissza a kastély erődített falai mögé. Az Úr kegyes volt hozzám, a terv bevált. Ám tudtam, hogy a következő esztendőben Aragóniából és más, Navarrával szomszédos tartományokból, hatalmas szaracén sereg érkezik majd az erősség felmentésére. Ezért bele sem kezdtem az ostromba. Seregem felét visszaküldtem két határtartományunk védelmére, másik felével pedig tovább vonultam mélyebbre hatolva a szaracén birodalomba. Ott eredendően is kevesebb katonájuk állomásozott, most pediglen alig maradt véderő, minthogy azok is Navarra megsegítésére mentek. Csata nélkül foglaltam el Kasztíliát, s több ezer aranyat zsákmányoltam. Majd tartományról tartományra vonultam tovább: Valenciába, Kordobába és Granadába, ám egyiket sem igyekeztem megtartani, csak kifosztottam és feldúltam. Erős seregem láttán a muzulmánok feladták a tartományokat; mindig egy lépéssel mögöttem jártak, ott kísérelték meg összevonni hadaikat, és csatára kényszeríteni engem, ahonnan éppen kivonultam. Mikor bejártam az Ibériai Félsziget összes tartományát, visszatértem Kasztíliába, és kezdtem elölről. A szaracénok megzavarodtak, szétszórták seregeiket, de eddigre már túl sok aranyat vesztettek, és gazdaságuk is megroppant. Új katonákat már nem képezhettek, s meglévő hadaik fenntartása is nehézségekbe ütközött, miközben a mi hadaink és kincstárunk, Felség, egyre csak gyarapodott. Eljött az idő, hogy elvegyem azt, amire Angliának szüksége volt. Ami nem kevesebb, mint összes tartományuk és az álnok II. Ibrahim Kalifa feje. Seregem második fele is megindult Toulouse-ból és Aquitániából. Megváltoztattam a stratégiámat, sorra foglaltam el a tartományokat erődjeikbe szorítva vissza, majd kiéheztetve a muzulmánokat. Hamarosan annyira meggyengültek, hogy csapataim nagy részét már elküldhettem keletre, Lord Plantagenet megsegítésére, aki germánokkal viaskodott, és egy keresztes hadjárattal nézett farkasszemet.

Az Anyaszentegyház hatalmáról
Thomas Beckett püspök vagyok, Felség, Királyi Atyád hűséges alattvalója. Mielőtt Lord Plantagenet beszélne a keleti hadjáratról, engedtessék meg nekem, hogy szóljak az Anyaszentegyház hatalmáról. Mert e nélkül, Felség, aligha érthető, mi különbség mutatkozik háború és háború között annak függvényében, hogy keresztyén vagy muzulmán földön vívják-e. Jegyezd meg, Felség, más keresztyén népekre nem emelhetünk kardot a Szentatya rosszallása nélkül. Hidd el, alig indítád meg a hadjáratot, máris pápai követ érkezik: a bevett szokás szerint felszólít, hogy két esztendőn belül hagyd el a meghódított földet, köttessék meg a béke a felek között, és még tíz esztendeig ne is lángoljon fel újabb háborúság. Hallgasd meg, Felség, ez ügyben mit tanácsol néked leghűségesebb püspököd. Mikor keresztyén népekre emelsz kardot, számolj a pápai rendreutasítással. Ha nem engedelmeskedsz a Szentatyának, kiátkoz a Katolikus Egyházból. Vallásos tartományaidban lázadásokra számíthatsz, az emberek lojalitása megcsappan irányodban. Egész tartományok és seregek fordulhatnak ellened, más uralkodók pedig jogot nyernek, hogy keresztes haddal vonuljanak a földjeidre. Ne becsüld alá a keresztes hadak erejét, még ha nem is a hites buzgalom, hanem politikai érdekek vagy a hatalomvágy állnak mögöttük! A keresztes hadak bántatlanul átvonulhatnak más keresztyén országokon, így éppenséggel meglehet, hogy ismeretlen magyar vagy lengyel seregek törnek rád, még ha ezekkel a népekkel nincs is közös határunk. Felség, ha a Szentatya eltaszított az Egyház kebelétől, két dolgot tehetsz. Törekszel békét kötni ellenségeddel, s ha ez megtörtént, követek útján kéred ismét a Pápa szövetségét. Ám van egy másik út is; töprenkedem kimondjam-e: elfoglalod hadaiddal a Pápai Államot, s személyedhez hű papot ültetsz Szent Péter trónusára. Valakit, leghűségesebb püspökeid közül, valakit, aki mindenkor jó tanácsokkal látott el.

A piszkos módszerekről
Lord Plantagenet vagyok, Hercegem, Normandia fejedelme, keleti hadaink főparancsnoka. Én végeztem el a munkát, mit Lord Fitzgilbert félbehagyott. 1180-ban még ő vezette első hadjáratunkat a germánok ellen; de stratégiája, mely később fényesen bevált a szaracén földön, kudarcot vallott keresztyén területen. A Pápa felszólította Felséges Atyádat, hogy haladéktalanul köttessék meg a béke. Hercegem, az a pökhendi pap azt képzelte, mindenbe beleütheti az orrát! Míg le nem taszítjuk Szent Péter trónusáról, óvatosan kell eljárnunk keresztyén ellenségeinkkel. Atyádat kitaszították az Egyházból, mi kevés híján a végzetünk lett. Hallgass rám, én legyőztem a germánokat, és tudom, miként járhatunk túl Róma Püspökének eszén. Mikor régi szövetségesünk, II. Ibrahim Kalifa hátba támadott bennünket, királyunk visszahívta Toulouse-ba a Lord Kancellárt, ki buzgalmában vitte is magával minden keleti seregünket. Magamra maradtam a felbőszült germánok és a papság ellenében. És mégis, mire csapataink visszatértek a szaracén hadjáratból, már nem vettem hasznukat, mert germánokat többé nem hordott a hátán a föld. Tudni szeretnéd, hogyan vittem véghez? Örömest elmesélem. Miután Anglia minden aranya a szaracén hadjáratra ment, nekem csak kisszámú és gyenge csapatok jutottak, hogy sebtében megerősítsem keleti határainkat. Kémeket és orgyilkosokat hozattam hát Anglia minden tájáról, minthogy ezek fenntartása nem terheli a Kincstárat. Ők végezték a munka javát, s adtak időt nekem. Mert az idő volt az én legfőbb gondom. Hogyan gyűjtsek csapatokat? Hogyan tartsam otthon a germán hadakat? Kémeket küldtem az ellenséges területre, nem egyet mindenhova, miként szokás, hanem az összest, több mint féltucatnyi képzett ügynököt egyetlen kiszemelt tartományba. Addig maradtak, míg lázadást nem szítottak a parasztság körében. Közben orgyilkosaim sorra végeztek a kisebb germán hadvezérekkel, növelendő a lázadók esélyeit. Mihelyst a germánok csapatokat küldtek a rend helyreállítására, kémeim átszöktek oda, honnan a csapatok jöttek, és ott is kirobbantották a felkelést. Egész falkában jártak provinciáról provinciára, előttük követek utaztak, hogy felderítsék a határokat, minthogy a kémeknek és orgyilkosoknak, különösképp, amíg tapasztalatlanok, ajánlatos távol maradni a határerődítményekkel védett tartományoktól. Hercegem, az ügynökök időt nyertek nekem, sikeresen lekötötték a germán seregeket. Ez idő alatt én előkészítettem a tervemhez Burgundiát, mely amúgy sem hozott számottevő bevételeket a Kincstárnak. Mezsgyévé alakíttattam: leromboltattam a kastélyt, földel tettem egyenlővé a gazdaságot. Azért esett a választásom éppen erre a tartományra, mert a germánok mindent megtettek volna, hogy visszaszerezzék, ugyanakkor évek óta kezünkön volt már, s népéből az Angol Király hűséges alattvalói váltak. Hazahívtam a kémeket Burgundiába, és kivontam a provinciából minden csapatomat. Az ostoba germánok már a következő évben bevonultak. Lett is akkora lázadás a nép körében, mi erős csapatokat adott ingyen a kezem alá. Újabb néhány esztendeig mégsem foglaltam vissza Burgundiát, minden felkeléskor visszarendeltem a lázadókat Anjou-ba, hol idővel hatalmas seregem gyűlt egybe. Ekkor felszabadítottam Burgundiát, majd megindultam keletre. Amint elfoglaltam egy ellenséges tartományt, maroknyi katonát és néhány kémet hátrahagytam, ők ügyesebbek a rend fenntartásában még a seregeknél is. Ám kérded Te, Hercegem, mit szólt ehhez a Pápa? Míg a szaracénokat térdre nem kényszerítettük, figyelme főként a Pireneusokon túlra irányult. Mire pedig a muzulmán veszedelem véget ért, már germánok sem voltak. Hercegem, figyelj rám! Kiterveltem azt is, miként győzheted le az olaszokat túljárva a Pápa eszén. Cselekedj úgy, miként én tettem: szíts felkelést határ menti tartományaikban, s milyest a lázadók egyben is felülkerekedtek, vonulj be a csapataiddal. Ha ekként jársz el, nem emeltél kezet más keresztyén uralkodókra, mégis megszereztél egy újabb tartományt. Mikor pediglen ellenségednek már csak kevés tartománya maradt, egyetlen gyors csapással végezz vele. Mert jó Hercegem, ugyan mit tehet a Pápa, ha a kétéves határidő múltán már nincs kivel békét kötnöd?

Az arany hatalmáról
Edward Herceg, én Lord Swynford vagyok, Flandria Grófja. Anglia minden tartománya közül az enyém juttatja el a leggazdagabb éves jövedelmet Felséges Atyád kincstárába. Ki más adhatna hát tanácsot gazdasági kérdésekben? Elhallgattam az urakat, dicső haditetteik történetét, de mondd Felség, vajon mire mennének a hadvezérek, ha nem jutna pénz a zsoldra? A legfontosabb tanács, mit adhatok: nem szükséges az összes tartományodban mindent felépíttetned. Idővel emelj kisebb várat, őrparancsnokságot, kocsmát és határerődöket; ám többre nincs szükség. A tartományi címeket oszd szét nemeseid között r11; a parasztok is buzgóbban dolgoznak, ha van uruk. Ahol gazdagok a földek, fordíts pénzt a földművelés fejlesztésére. Ha a tartomány nyersanyagokban gazdag vagy híres valamilyen termékéről, ott létesíts bányát, kereskedelmi kirendeltséget. Egy-egy provincia kezdeti bevételeit akár meg is háromszorozhatod. Felség, a tele kincstár éppúgy ügyetlen uralkodóra vall, mint az üres. A pénz, mely nem fial, haszontalan. Bevételeidet forgasd vissza birodalmad építésébe. Fejleszd a gazdaságot, javíts a kiképzés minőségén, vagy növeld a sereged létszámát. Jelöld ki, melyik tartományok szolgáljanak katonai célt, s melyek gazdaságit. Utóbbiakban ne is törődj a katonai létesítményekkel, míg el nem érted a lehetséges legmagasabb éves bevételt. A katonai tartományokban viszont feledd a bevételt, csak határozd el, hol, milyen fegyvernembe tartozó katonákat kívánsz kiképezni, s abban törekedj eljutni a tökéletességig. Ha a sereged nagyobb, mint amekkora földjeid védelméhez kell, küldd őket fosztogató portyára, miként az Első Lord mondta. Így hamar megtérül a seregállítás hatalmas költsége is; ám csak akkor, ha a sereg nem harcol, és nem szenved súlyos veszteségeket. Portyát csak nagy sereggel indíts, és az Isten nevére, eszedbe ne jusson megtartani a leigázott tartományokat! Ha a kincstár teli, követek útján megkörnyékezheted és megvesztegetheted más uralkodók vazallusait. A csengő aranyak idegen katonákat, egész tartományokat vásárolhatnak meg neked. Csak arra ügyelj, Felség, hogy követeid életével játszol, ezért olyan célpontot válassz, kinek hűtlenségéről már tudomással bírsz. Minél lojálisabb egy uraság, annál több arannyal kell megtömni a zsebét.

Az ütközetekről
Felséges Úr, Lord Marshall vagyok, Wessex Hercege. Az urak közül nékem jutott az érdem, hogy legtöbbet csatázzam Anglia dicsőségéért. Jártam szaracénföldön és a messzi keleten is, én hódítottam meg Felséges Atyádnak a Dán Királyságot. Habár seregem számban elmarad Lord Fitzgilbert szaracénverő hadaitól, vagy Lord Plantagenet rebellisekből verbuvált keleti hordájától, bizton állíthatom, az én katonáim Anglia legjobbjai. Számtalan csatát vívtunk meg együtt; csak azt kívánhatom néked is Felség, ilyen remek emberek szolgáljanak. Hogy sikert arass a csatamezőn, bíznod kell bennük, s nékik is bízniuk kell tebenned. A hadvezetés alapja a fegyvernemek ismerete: gyalogság, lovasság, íjászok. Sereged gerince a gyalogság, senki más nem képes feltartóztatni az ellenség rohamát, vagy állni a sarat az elhúzódó ütközetek zűrzavarában. Ha nincs gyalogságod, már el is veszítetted a csatát. Ők mindig zárt alakzatban harcoljanak, s az alakzatok védjék egymás oldalát; ne engedd, hogy az ellenség oldalról vagy hátulról csapjon le rájuk. Alakíts ki arcvonalat, ám tarts tartalékban legalább egy gyalogos egységet, melyet odaküldhetsz, ahol az ellenség áttörni látszik a vonalaidat. Mert ha ezt teszik, bajban vagy, Felség. Az angol íjászok a világ legjobbjai, hosszúíjaik felérnek a nehéz nyílpuskákkal is, kiváltképp, mivel azok lomhák. Mégis, az íjászok csak segéderő, egymagukban aligha nyerhetnek csatát, habár már az első kardcsendülés előtt eldönthetik az ütközet kimenetelét. Ha az ellenséges sereg erősebb íjászok tekintetében, igyekezz esős, szeles időben támadni. Minél tovább lövik az íjászok az ellenséget, annál inkább megtizedelik azt, és megtörik az akaratát, ezért törekedj rá, hogy lelassítsd őket az íjászsorod előtt. Erre két lehetőséged van: az íjászokat magaslati ponton helyezd el, az ellenséget pedig kényszerítsd harcra az íjászok lőtávolságán belül. Ám vigyázz, az íjászok gyengék a harcban, ezért óvnod kell őket. Ha nyílvesszejeik elfogytak, vezényeld le őket a csatatérről. A lovasság a legnagyobb szakértelmet követelő fegyvernem. Habár kiemelkedő harcosok, egy lovascsapat kiállítása annyira költséges, hogy a legkisebb emberveszteség is súlyos kárt jelent. Egy hadvezér csak végső elkeseredésében küldi be lovasságát a csata forgatagába. Őket a megfelelő helyen és a megfelelő időpontban kell bevetned, ekként egyetlen rohammal eldöntheted az ütközet sorsát. Gyorsasága révén leginkább a lovasság képes olyan helyzetbe kerülni, hogy oldalról vagy hátulról csapjon le az ellenséges alakzatra. Felség, ha zárt alakzatok ellen intézel lovasrohamot, reménykedj benne, hogy azok megfutnak, mielőtt a lovasság eléri őket. Jómagam csak akkor fúvatok rohamot, lehetőleg az ütközet környéki magaslatok egyikéről indítva, mikor a kiszemelt ellenséges alakzat fellazult, emberei szétszóródtak. Ha így cselekszel, Felség, lovasságod nem ragad bele; az ellenséges gyalogságba, hanem átgázol azon. Ha már elsajátítottad a fegyvernemek előnyeit és hátrányait, megtervezheted az ütközet stratégiáját, de ne feledd, a csata szüntelen változik, új helyzetek keletkeznek, melyek hirtelen megoldást követelnek. Olyan ez, miként a mozaikkép, mely apró, sokszínű darabokból áll össze egyetlen alkotássá. A csata sosem fog pontosan úgy alakulni, miként előre eltervezted. Ismerned kell az összes mozaikkövet, mert a váratlan helyzetekre kell íziben válaszolni, és erre csak a gyakorlat tanít megr; és jómagam. Engedtessék meg nékem, Felség hogy tanácsaimmal segítselek. Az ütközetben a jó hadvezérnek három dologra van gondja: hol, mikor és miként cselekedjen. Az első a terep ismeretét és használatát jelenti. A második azt, mikor van a védekezés, és mikor jött el az ellentámadás ideje. A harmadik pedig tán a legfontosabb mind közül: melyik csapattest melyik ellenséges csapatot támadja. Az elsőről elegendő annyit tudni, Felség, hogy csapataiddal mindenkor magaslati ponton vonulj fel. Amikor védekezel, ne is hagyd el azt. Amikor támadsz, akkor is őrizd a magasságot, mert az emelkedőn a sereg lelassul, és kifullad. Ellenfeledet ezzel szemben igyekezz leszorítani a stratégiai magaslatokról. A környező erdőkben is mindig rejts el néhány embert, sosem tudhatod, mikor hozza őket a véletlen fontos stratégiai helyzetbe. Jómagam a közeli magaslatokat is kedvelem: elhelyezek rajtuk egy-egy lovascsapatot. Mert bár a klasszikusok úgy tanítják, a lovasság az arcvonal mögött várakozzon, vagy képezze annak részét a centrumban vagy valamelyik szárnyon, ezzel én nem értek egyet, Felség. A lovasság számomra második sereg, mely az arcvonaltól függetlenül mozog, ahhoz semmilyen tekintetben nem kötődik, miként az sem függ semmiben a lovasságtól. Csak így lehetséges, hogy a lovasság teljes mértékben kihasználja fürgeségéből származó előnyeit. Miként már említettem, Felség, a győzelem vagy vereség kérdése végső soron azon dől el, melyik ellenséges csapat melyik egységeddel csap össze. A lovasság ellen igyekezz lándzsás, pikás gyalogságot küldeni. Az íjászokra csapj le a lovasságoddal. A városi milíciákat lövesd az íjászokkal, míg a saját milíciáiddal az ellenség vértes gyalogságát kíséreld meg feltartóztatni. Az íjászokra az ütközet elején hárul fontos szerep. Mindig a legveszedelmesebb gyalogságot célozzák. Nehézlovasság ellen csak a lándzsavetők és a számszeríjászok eredményesekr; no meg persze a hosszúíjakkal felfegyverzett páratlan angol íjászok. A mozgó könnyűlovasságra dőreség bármivel is lövetni, ezeket kösd meg előbb egy értéktelen saját egységgel, s míg a csetepaté tart, lövesd halomra mindkettőt. Jómagam a lomha, de erős vértes gyalogságot középen vonultatom fel. Ekként a centrum állva marad akkor is, ha valamelyik szárny összeomlott. Mert nem ismerek rosszabbat annál, mint amikor a centrumban tör át az ellenség ezzel kétfelé vágva a sereget. A centrum előtt sorakoztatom fel az íjászokat r11; így ha az ellenség közel ér, az íjászok menedéket lelhetnek a vértesek mögött. A felfegyverzett parasztok gyatra harcosok, és bátorságukban sem bízhatsz. Miként mondani szokás: a lánc épp oly erős, mint leggyengébb szeme, ezért parasztokra sose ossz stratégiai szerepet. Az arcvonalban haszontalanok, de tartalékban megteszik, mert a sorsdöntő pillanatban nyerhetnek még néked kevéske időt, míg átcsoportosítod értékesebb csapataidat. Jómagam az arcvonal előtt használom a parasztokat, hogy megkössék, és néhány minutummal hosszabban tartsák a támadó ellenséget az íjászok sorfala előtt. A könnyebb fegyverzetű gyalogságot pedig főként a szárnyakon alkalmazom, átkaroló hadműveletekben. Akárcsak a lovasságot. A szárnyakról indulva a portyázó lovasság az ellenség oldalába, háta mögé kerülhet. Amikor az ellen odafigyel rá, fürgesége révén a lovasság több csapatot is leköt. Ha nem törődnek vele, egy óvatlan pillanatban lerohanhatja az ellenséges íjászokat, vagy oldalba támadhat egy-egy fellazult alakzatot. Felség, hamarost Anglia királyává koronáznak, s attól fogva te választod majd meg, ki vezesse seregeidet. Ismerned kell a hadvezetés legapróbb rejtelmét is, az Ország érdekében kérlek, engedd, hogy tanítsalak!

Egy krónikás sorai
Edward herceg alig egy esztendővel a tanácskozás után Anglia királyává lett. Folytatván az apja által megkezdett munkát, meghódította Itáliát, s habár a Szentatya 1214-ben kitagadta, hamarost saját emberét ültette a pápai trónusra. Hozzá mérhető hadvezért és erőskezű uralkodót azóta sem látott az ország, ám saját személyét illetően büszke és meggondolatlan volt. Miközben kiválóan képzett, remek ügynökei a Lengyelországi hadjáratot készítették elő, a királyt 1219-ben, számolatlan sikertelen kísérlet után, Velencében érte utol a végzet egy ismeretlen orgyilkos pengéje által.'

Cheat
A cheateket a térképen írjuk be (ügyelve a pontokra is)!
.mefoundsomeau. - Pénz az összes provinciának
.mefoundsomeag. - Ezüst az összes provinciának
.mefoundsomecu. - Vörösréz az összes provinciának
.viagra. - Vas az összes provinciának
.matteosartori. - Teljes térkép
.deadringer. - 1,000,000 Florin
.worksundays. - Az összes építkezés 1 kör alatt befejeződik
.badgerbunny. - Az összes egység és épület rendelkezésre áll
.conan. - Lázadók oldalán
Command-Line cheat:
A játékot a következő parancssorral kezdjük:
medieval_TW.exe -ian
a - Autorun
g - Sérthetetlenség
h - Mesterséges intelligencia
s - Turné
F5 - Turné
Ctrl és I - Panelek
Ctrl és # - Frakció váltás (# a szám 0-9-ig)

Szerzők: PCGuru, DAR, CD Projekt

 
Fórum: legfrissebb
Posted by bayarder - nov.. 24, 2017 14:06
Posted by misafeco - nov.. 24, 2017 13:00
Posted by erew - nov.. 24, 2017 00:49
Posted by Amokfutokova - nov.. 23, 2017 22:53
Posted by misafeco - nov.. 23, 2017 22:02
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 456 vendég böngészi