AutoalkatreszOnline24.HU

A Paviai-csata

 

A paviai-csata az ezeréves francia-német szembenállás következtében vívott lovagi csaták egyike, - de nemcsak ezért fontos. Hadtörténeti szempontból ezt az ütközetet szokásos a lovagkor végének jelölni; ebben az ütközetben vezényeltek rohamot a történelemben utoljára az arrogáns francia és német lovagok. Előzményként meg kell említenünk I. Ferenc francia királyt és Európa politikai helyzetét. A francia udvar régóta vágyott már a Nápolyi trónra illetve a gazdag Észak-Itáliai városállamok feletti fennhatóságra, amik ekkor már évszázadok óta formálisan a Német-római Birodalom területi egységéhez tartoztak. Ezért a franciák hadjáratok sorát vezették Itáliába, több kevesebb sikerrel. 1519-ben komoly politikai fordulat történt az európai történelem színpadán. Károly spanyol király megszerezte a Német-római császári koronát - majd V. Károlyként egyesítve a Német Birodalmat a Spanyol Királyságot (és gyarmatait) egy hatalmas perszonáluniót hozott létre. Így Franciaország különösen veszélyeztetett helyzetbe került - nemcsak a keleti határok voltak terheltek, de a Pireneusok hegyláncai sem nyújtottak többé védelmet. Egyébként Franciaországot ebben az időben belső problémák feszítették, tehát a probléma adott volt - mind belpolitikai és külpolitikai téren. A helyzet sürgős megoldást követelt. I. Ferenc - vakmerően - úgy döntött hogy ismét Itáliába vezeti seregét - így 1521-ben a már évtizedek óta tartó Itáliai-háborúknak új szakasza bontakozott ki. 1524-ben a francia sereg betört Lombardiába, elfoglalták Milánót, majd a közeli - falakkal megerősített - Castello Mirrabello vadasparkba táboroztatták le egységeiket, és hozzáláttak Pávia ostromához. (Pávia ostromára most nem kívánok külön kitérni - annyi biztos, hogy zseniális ötleteikkel: pl. a Ticino folyó eltérítésével, valamint katonáik hősies helytállásának köszönhetően egy ~5600 fős helyőrség tudta tartani a várat, szemben a francia fősereggel). 1525. februárjára erőltetett menetben megérkezett a német birodalmi hadsereg a város felmentésére. A hadsereget spanyol zsoldosokkal egészítették ki. Létszámuk így elérte a 26 000 főt, amely megegyezett a francia hadsereg méretével, bár ez utóbbiakhoz időközben további erősítések érkeztek (I. Ferenc zsoldjában is álltak Landsknecht egységek, de francia lobogó alatt harcoltak a hírhedt Svájci zsoldosok is) - ezen túlerő tudatában Ferenc biztos győzelmet remélhetett a németekkel szemben. Charles de Lannoy - a császáriak tábornoka - hosszas hadi-tanácskozások után belátta, hogy a császári hadseregnek nincs más választása mint a francia állások megrohamozása, ám ez mindenképpen kemény feladat elé állította volna seregét. A hadvezér pénzszűkében is volt (még a katonák zsoldjában is hátralékai voltak, ami a sereg morálját drasztikusan csökkentette). Ennek ellenére február 23-án éjjel sikerült úrrá lenni a seregben eluralkodó káoszon; síri csendbe menetoszlopot alakítottak, és megközelítették az ellenség táborát. Hozzáláttak a francia hadsereg fedezetéül szolgáló palánkfal megbontásához, majd hadrendbe sorakoztak - a franciák mindezt csak hajnalban fedezték fel. A parkban még a reggeli órákban megkezdődött az ütközet - a franciák óriási előnye volt, hogy tüzérségükkel alaposan megritkíthatták az alakzatba rendeződő német egységeket, míg utóbbiak nem tudták behozni ágyúikat a kedvezőtlen terepviszonyok miatt. A csata elején I. Ferenc lovagjai élén megrohamozta a felfejlődő spanyol könnyűlovasságot, amelyet a lovagok lendületes támadása teljesen szétszórt - majd a győzelemben bízva teljes erővel a német gyalogságnak vezényelte testőrségét. Óriási hiba volt. A francia nehézlovagság szembe találta magát Georg von Frundsberg vezette német Landskenchtekkel, akik lándzsáikkal áthatolhatatlan falat képeztek a franciák előtt, mögöttük pedig ezernyi támogató muskétás rejtőzött, akik számára most kiváló célponttá váltak a nehézkesen mozgó francia katonák - (azt már talán említenem sem kell, hogy a francia ágyúk - amik eddig komoly veszteségeket okoztak a császári hadrendben- most beszüntették a tüzelést, hiszen maga a francia király harcolt az arcvonalban). Egyoldalú öldöklés következett amelyben a francia lovagság elveszett. Megkésve bár, de megérkeztek a francia zsoldban álló Landsknechtek és a Svájci pikások is, majd nekifeszültek a császáriaknak, és bizony nem kegyelmeztek a honfitársaiknak: kegyetlen mészárlás kezdődött von Frundsberg emberei és a francia zászló alatt harcoló németek között. De a svájci ezredek, mint tudjuk - kizárólag alabárddal küzdöttek - fegyverarzenáljuk tehát közel nem volt olyan választékos mint a német Landsknechteké, ezért most kénytelenek voltak megfutamodni Frundsberg erőivel szemben és a csatateret átengedni... a megmérettetés utolsó órái már sűrű ködben zajlottak, ezek apróbb összeütközések sorozatiban nyilvánultak meg, egy lovassági roham alkalmával vetették ki a nyeregből I. Ferenc királyt is, aki ezt követően sem volt hajlandó megadni magát, csak Lannoy tábornoknak. A francia hadsereg jelentős része megsemmisült, a maradéka pedig futásnak eredt - a park közelében volt még ugyan egy 5000 fős francia kontingens, ám ők már - látva bajtársaik vesztét - már nem bocsátkoztak harcba, és elvonultak. A birodalmi hadsereg vesztesége közel 1500 fő volt, még a franciáké több mint 10 000 katona (egyes források szerint még ezenkívül majdnem ennyi fogoly is). A csatát követően 1526-ban I. Ferencet lemondatták Itáliai igényeiről (a madridi-békében), ám a franciák ambícióit ez nem oszlatta szét, a Habsburg-Bourbon ellentétek pedig ismét kiújultak.

DAR, 2010.05.30.

FELHASZNÁLT IRODALOM:
- Jeremy Black,Hetven döntő csata. (Athenaeum 2000, 2006. Budapest)

 

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - nov.. 19, 2017 18:23
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:40
Posted by Ív Béla - nov.. 19, 2017 17:28
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:18
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 15:15
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 328 vendég böngészi