AutoalkatreszOnline24.HU

Ausztria a 10-13. században

 

Ausztria; földrajzilag az Alpok hegyvidékét értjük alatta - azonban az állam megnevezése (még nem ebben a formában!) csak 10. századtól vált ismertté. A területet a rómaiak szerveszték tartománnyá először Noricum provinciaként így tagozódott be a Római Birodalomba. A népvándorlások korában etnikailag megoszlott; a keleti felén szláv népek keveréke, a nyugati felén germán törzsek telepedtek le és alakították ki sajátos kulturális közösségeiket. A Római Birodalom bukásával együtt terület korábbi közigazgatása teljesen szétesett, a kereskedelme teljesen összeomlott. A "sötét középkorban", (Nagy Károly uralkodása alatt) a Frank-birodalomhoz csatolták - és Ostmark néven őrgrófsággá szerveszték. Területe egyébként kiváló bányászati lehetőségeket kínál, amelyet - a régióra bázisként támaszkodó dinasztiák rendre ki is használtak (pl. a Habsburgok). A 9. század folyamán érkező újabb nomád népek - kiváltképp a magyarok -  kedvelt célpontjává vált, ezért a 10. században további grófságokra bontották (Karintia, Krajna és Stájerország, valamint a mai Ausztria nyugati területéből ekkor még a Bajor hercegség is jelentős részt birtokolt), a térség tehát egyáltalán nem volt egységes. A magyar-német szembenállás ekkor általános volt, az összeütközések a határ mentén szinte mindennaposak voltak, ennélfogva a keleti határát sem tudjuk pontosan meghatározni, hiszen a magyarok gyepürendszere még változékony volt. Nem alakult ki stabil "politikai határ", tehát létrejött egy ún. pufferzóna valahol azon a vidéken, amit ma Burgenlandnak nevezünk, az így kialakult zónát pedig a magyarok gyepüőrei ellenőrizték (Bécs medencéje, Szent István haláláig a magyaroké volt), ezért a helyi őrgrófok nem terjesztették tovább hatalmukat. A terület őrgrófjainak a feladat az volt, hogy megfékezzék a magyar hordákat, és ne engedjék be őket német területre - ezt a feladatot azonban egyre kevésbé tudták ellátni, a magyar kalandozó hadjáratok pedig a rendre keresztül gázoltak Ausztrián, mélyen benyomulva Európába. Egy ilyen alkalommal a 955. évben történt, hogy Lechfeld mezején Ottó legbátrabb vitézei - a királysága minden tartományából - összegyűltek hogy megütközzenek a pogányokkal. Az ütközet az Augsburgi csata néven vált híressé. A Babaneberg dinasztia mindig is Ottó hű követői közé tartozott, ezért az Augsburgi győzelem után nyilvánvaló volt, hogy a keleti tartományok vezetőit végleg eltávolítják, és helyükre Babenberg Lipótot ültetik. Ilyen körülmények között kapta meg I. Ottó császártól 976-ban Lipót a terület őrgrófi címét (Markgraf  von Österreich) és vele a tartományokat, a feladata továbbra is a keleti határ biztosítása volt, amelyet elődeinél sokkal eredményesebben végzett. Lipót székhelyét Pöchlarn-ban rendezte be, a terület határait pedig minden irányba kiszélesítette. Lipót ellen több merényletet kíséreltek meg, végül Würzburgban halt meg, 994-ben. Ő volt Ausztria történelmének első igazi tekintélyt parancsoló alakja - (1976-ban, "Ezeréves Ausztria" címen emléknapot tartottak a tiszteletére). Ausztriát a Babenberg korszakban kezdték "Ostarrîchi"-nek nevezni, amelyből később kialakult a mai "Österreich" - azaz 'Keleti-birodalom' megnevezés. A dinasztia uralma 1156-ban vált biztossá mikor Barbarossa Frigyes az őrgrófságot hercegséggé nyilvánította - ettől kezdve már örökletes úton is a Babenberg-ház tulajdonává vált az osztrák trón. A család meggazdagodott és komoly befolyásra tett szert - ténykedésük szerves elemét képezte a birodalmi politikának, a dolgok pedig olyannyira előrehaladottak, hogy már Ausztria királysági rangra emeléséről folytak a tárgyalások (fontos megemlítenem, hogy királyi rangot, csak a csehek birtokoltak ebben az időben). A Babenberg család viszonya - hatalmuk növekedésével arányosan -  a császárokkal elmérgesedett, a küzdelmek II. Harcias Frigyes osztrák herceg uralma alatt (1230-1246.) csúcsosodtak ki, aki már nem félt szembeszállni, - olykor a központi hatalommal sem, (így a tartomány rangja hercegség maradt). Állandó harcokat vívott a szomszédos államokkal is; Csehországgal, Bajorországgal és Magyarországgal. IV. Béla magyar király ellen 1246-ban vívott Lajtai-csatában II. Frigyes életét vesztette. Halálával kihalt a dinasztia férfi ága. Női ágon próbálták tovább örökíteni a címet, ám a jelöltek nem tudták érvényesíteni hatalmukat, Ausztria történelmében Interregnum következett be. Konfliktusok és harcok színhelyévé vált az Árpádok és a Přemysl-dinasztia között, mely küzdelemből az utóbbi fél került ki győztesen - (a tartományurak ugyanis összefogtak és Ottokárt hívták meg a hercegi trónra). A  csehek uralma sem tartott hosszú ideig, időközben egy harmadik fél is versenybe szállt, amely majd 1918-ig töretlenül birtokolja a trónt, mégpedig a Habsburg család. 1274. november 19-én tartott nürnbergi birodalmi gyűlésen Habsburg Rudolf elérte, hogy engedélyt kapjon arra, hogy Ottokárt megfossza Csehországon és Morvaországon kívüli szerzeményeitől, ekkor már világossá vált, a Habsburg dinasztia igénye Ausztriára. 1278. augusztus 26-án a Dürnkruti-csatában Rudolf és IV. László magyar király csapatai döntő vereséget mértek Ottokár hadaira. A csatában Ottokár is életét vesztette, Ausztria végleg a Habsburg családhoz került.

DAR, 2010.06.05.

FELHASZNÁLT IRODALOM:
- Bihari Péter,A németek 2000 év Európa közepén. (Műszaki Könyvkiadó 2002.)
- Karl Lechner,Die Babenberger: Markgrafen und Herzoge von Österreich 976–1246. (Weimar 1996.)
- http://www.aeiou.at/aeiou.encyclop.f/f829846.htm

 

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - nov.. 19, 2017 18:23
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:40
Posted by Ív Béla - nov.. 19, 2017 17:28
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:18
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 15:15
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 332 vendég böngészi