AutoalkatreszOnline24.HU

Langobard, vizigót és Meroving művészet

 

Dolgozatomban a kora középkor három nagy államalapító népcsoportjának jellemző művészetét és néhány kiemelkedő alkotását szeretném bemutatni. A 4-5. században a Római Birodalom területére betelepülő germánok iparművészete jelentős újításokat hozott a görög-római, illetve ókeresztény kultúrkörbe. Az új népek nemcsak adtak, hanem kaptak is, leginkább az építészetet terén ismerkedtek meg számukra új technikákkal. A kultúrák eme találkozása és keveredése a középkorra jellemző román művészet alapjait fektette le.

A germán művészet jellemzői
A 4-5. században a keresztény császárság kerete között elkezdett kialakulni az ókeresztény művészetre jellemzői technikai, tematikai és ábrázolási mód. A 6. században a birodalom nyugati részén azonban az ókeresztény művészet a végéhez ért. A legtöbb helyen az épületek fenntartására és karbantartására sem futotta. Ehhez hozzájárult a barbár népek megtelepedése a birodalom határvidékein. Az ún. germán barbár művészet igen távol állt a klasszikus formáktól. Művészetük hordozói leginkább az iparművészeti tárgyakban nyilvánult meg: övcsatok, fibulák, különböző ékszerek, fegyverek és páncélok díszítéseiben.  A korabeli mesterek célja az ötvösművészet tökéletesítése volt, mert szinte egész testüket, vértjeiket és fegyvereiket ékszerekkel borították. A germán művészetre a geometrikus ornamentika, illetve a rekeszzománc-díszítés  a jellemző. Kedvelt minták: többszörösen összefonódó szalag-, fonat- és spirálminták. Emellett a helyi kelta népektől is vettek át bizonyos elemeket. Azok a germán népek, akik a Kárpát-medencében és/vagy a Fekete-tenger mellékén éltek huzamosabb ideig szkíta, szarmata, illetve avar közvetítéssel a steppei népek eurázsiai állatstílusa a jellemző, ez legfőképpen a gótokra igaz.  A megtelepedő népek a rómaiak régi műhelyeit foglalták el, hogy ott készíthessék el további alkotásaikat. A szobrászatot tekintve csak néhány szarkofágot találtak, amelyek ókeresztény mintákat követtek. Domborműveik stílusa, élettelen, száraz, a figurákat síkban vagy párhuzamos vonalakkal ábrázolták. Nagy ritkaságnak számító frank emlék a narvalagyarból készült ládika, melyen Sigurd legendájának néhány jelente látható. Az építészetben megőrizték elszigedelt lakóhely típusukat egészen királyságaik kialakulásáig. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bár e népek egy része sátorban lakott, mégis rendelkeztek sajátos építészettel- Épületeik általában nem tartós anyagokból készültek, mégis ők rakták le középkori lakóház-építészetet. Házaik vályogfallal, sövényfonásos agyagtapasztással, vagy fából készültek. A népek régi és új hazájában elvégzett kutatások azt mutatják, hogy fejlett faragó és ácstudással rendelkeztek. A faépítészeti technikájukból eredő formák figyelhetők meg az angol és skandináv román templomok esetében. Azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy ezek a népek jól ismerték a rómaiak épületeit. A foedusban levők még dolgoztak is az építkezésken, így megfigyelhették a különböző építészeti technikákat.

Vizigótok
Politikatörténet
A germán népvándorlást a hunok indították meg 370-es években. 376-ban a gótokat Valens császár telepíti le Trákiában. Élelmezési nehézségek és a római hivatalnokok visszaélései miatt fellázadnak és fosztogatva vonulnak végig a Balkánon. A rómaiak kiegyeznek a gótokkal és Moesiában telepítik le őket. 395-ös hun támadás következtében elsőnek Görögországba, majd Illyricumon keresztül Itáliába vonulnak. A gótok betörnek Itáliába és 410 augusztusában kifosztják Rómát. Kiegyeznek a császárral, aki Aquitániában telepíti le őket. Itt 418-ban királyságot hoznak létre. A vizigótok 507-ben Vocladis mellett súlyos vereséget szenvedtek a frankoktól, kénytelenek voltak feladni Dél-Galliát és Hispániába vonulni, ahol létrehoznak egy újabb királyságot. 711-ben a Tarik vezette arab sereg totális vereséget mért a gótokra.
Vizigót ötvösség
A frank, burgund és vizigót sírokban talált leletek leggyakoribb darabjai a fibulák. Egyik típusa stilizált madarakat ábrázolnak. A legvalószínűbb, hogy a germán mitológia jellegzetes figuráit, az Odint kísérő két hollót jelenítik meg. Ezt a madárábrázolást mindig egy séma alapján készítették: test közepén ovális kör vagy szív, kitárt szárnyak, karmok nélkül, a felemelt fej profilból és rekeszzománc-díszítéssel.  Az előrenéző nagy valószínűséggel Higin, aki az eljövebdőt szimbolizálja, míg a hátra tekintő Mummin, aki a múlt folytonosságát jelképezi. A másik gyakori típus hosszúkás volt és két részből állt. A felső négyszögletes vagy félkör alakban nyitott míg az alsó körte alakú volt, és a kettőt domború, félköríves pánt kötötte össze. Díszítésük kazettás, rekeszzománc vagy vésett dombormű volt Ezek az északon gyakori fibulák a gótok skandináv eredetére utalnak, mely szintén jellemző ötvösségükre. A letelepedés és a kerszténység felvételének következtében új tárgytípus jelenik meg, melyeket az uralkodók adományoztak a templomoknak vagy kolostoroknak: a fogadalmi korona. Ezekből sajnos kevés maradt meg, mert az Ibériai-félszigeten előrenyomuló arabok a koronák nagyrészét beolvasztották. Igen jelentős a guarrazari kincshez tartozó tíz darab korona, ennek a kincsnek a része Recceswinth fogadalmi koronája, mely a legszebb és legértékesebb lelet. A koronát bizánci mesterek csinálták saját stílusukban, a díszítés azonban a vizigót művészet stílusjegyeit hordozza.
Építészet
A hispániai vizigót építészet és szobrászat nagy stilisztikai szabadságról árulkodnak. Elterjedtek a keleti elemek, legfőképpen a patkóív használata, mely állandó jellegzetessége az épületeknek. A fennmaradt domborművek és díszítmények alapján elmodnható, hogy leginkább a geometrikus motívumokat, sugaras kompozíciókat és csillagkombinációkat használták. A domborművek jellegzetessége, hogy a fametszést vagy a fémek cizellálását utánozzák. A vizigót királyság pusztulása után építészetük az Asztúriai Királyságban és a mozarab templomokban élt tovább. A spanyolországi vizigót építészet legrégibb ismert emléke a San Juan de Baños-bazilika a valenciai Cerratóban. Megállapítható, hogy a teplomot, egy kőlapba véset felirat alapján, Recceswinth király építtette 661-ben. A háromosztatú teplom hajóit árkádívek és oszlopok választják el egymástól. A homlokzat előtt a görög templomokhoz hasonlóan oszlopcsarnok található, az oszlopfők a Gallia szerte ismert barbár korinthoszi fejezetek. Ásatások alapján arra lehet következtetni, hogy még három négyezet alapú szentély is tartozott az eredeti alaprajzhoz. Ezek közül a két szélső valószínűleg az ókeresztény liturgiában használt diakonikumnak és prótészisznek felel meg. Ez a két épület teljesen különálló teret alkot, az előbbiben öltöztek a diakónusok, míg az utóbbiban a szüzek készítették elő a kovásztalan kenyeret. A bejárati boltív, a diadalív, a középső szentély, a szélső épületrészek kialakítása, illetve a templom domborművű frízeinek gazdagsága páratlan a korabeli nyugati építészetben. Az oszlopcsarnok középső boltívének előzményeit egyedül a szíriai Turmanin és Qalb Luzeh székesegyházain láthatók. Egy másik eredeti állapotában fennmaradt templom, a San Pedro de la Nave, díszítésein a korszak szobrászatának fejlődését lehet nyomon követni. Az oszlopfejezeteken ókeresztény eredetű jelentek láthatók, amelyeket kopt vagy szíriai mintára magyarázószövegekkel láttak el. Minden fejezet fölé vállkövet helyeztek, amelyeken bizánci vagy szasszanida medalion-kompozíció mintájára stilizált levelet vagy állatfigurákat növényi fonatok fognak körbe, a keleti hatásokat több 7. századból fennmaradt kisebb méretű szentély is igazol.  A bizánci hatást az orensei Santa Comba de Bande alaprajzán fedezhetjük fel. A görög kereszt alaprajzú templom egyik végéhez négyzetes apszis csatlakozik, hasonlóan számos kis-ázsiai templomhoz.

Langobardok
Politikatörténet
A langobardok a hun összeomlás után 488. körül vonultak be a Kárpát-medence üressé vált északnyugati részébe. A 6. század folyamán terjeszkedtek Pannóniában és a Gepida Királysággal is háborúztak. A langobard király, Alboin 567-ben az avarokkal szövetséget kötve legyőzi a gepidákat, de szövetségesétől félve a következő évben Itáliába vonult át népével, ahol Pávia központtal királyságot hoztak létre. A 7. században fokozatosan nyomultak déli irányba. II. János pápa a terjeszkedő langobardok miatt segítséget kért Kis Pippin frank királytól, aki 754-ben és 756-ban is hadjáratot vezetett a langobardok ellen. Az utolsó langobard királyt, Desideriust (756-774) Nagy Károly győzte le. A romanizáció, a római hivatalnokok megjelenése a királyi udvarban, illetve az áttérés a vulgáris latin nyelvre csak a 8. században indult meg. A 7. század előtt az ariánus és katolikus egyházszervezet párhuzamosan működött, a langobardok tömeges áttérése a katolicizmusra a század második felében ment végbe.
Langobard ötvösművészet
A langobard művészet az 5. századi népvándorlás kori művészetből nőtte ki magát. Ennek egyik központja és exportálója Odoaker Itáliája, majd az örökébe lépő gótok. A langobard őshazába, az Alsó-Elba vidékre az 5. században, Nyugat-Mecklenburgon keresztül jut el a keleti-germán eredetű, félkörű rugólemezes és ovális tűlemezes fibulák divatja. Szászország és a Cseh-medence közti langobard vándorlás alatt kialakult egy sajátos, sima lemezű fibuladivat. Ennek ellenére a korszak egyik legfejlettebb ékszerművessége, a türingeké volt a meghatározó a vándorlásuk idején. A jellegzetes fogósfibulák és madárfejes fibulák egészen a Cseh-medencéig igen elterjedtek, de a noricum-pannóniai térségben megritkulnak, Itáliának, pedig csak az északkeleti pereméig jutnak el. Az előbb említett fibuláknak a szegényebb néprétegek körében sajátos utánzataik alakultak ki.  Más fibulatípusok átvétele is igazolja a türing-langobard kapcsolatot, például: závisti fibula-modell, Rositz-típusú fibula. Pannónia térségében elsősorban az ezüstművesség volt a jellemző. Az aranyművességre csak bizonytalan adat van, amely nem is biztos, hogy langobard, hiszen még Itáliában is főleg római aurifex-eket  említenek a források. A leletek a noricum-pannóniai Duna-szakaszon erőteljes frank és alemann befolyást mutatnak. Az ún. ötujjas fibulák félkörlemezükön öt gombbal díszítettek és egyenes nyakúak. Másik befolyásoló típus az ovális tűlemezes Meroving-típus volt. Önálló pannóniai fibula-művesség csak a 6. század második felében alakult ki. Ennek egyik típusa a nagy vadkanfejben végződő ovális tűlemez és 6-9 gombból álló gombkoszorús, félköríves rugólemez. Ennek a modellnek a prototípusa már a vándorlás alatt kialakult, de Itáliába már nem vitték magukkal. A pannóniai fibulák másik típusának felületét vagy spirálmintával, vagy ékvéséses meandroid mintával  díszítették. Ezeket már magukkal viszik az Appennin-félszigetre, ahol tovább is fejlesztik. A harmadik típus a fibulaművesség csúcsa a Dunántúlon. A teljes felületet az 1. germán állatstílus kuporgó és fekvő állatpárjai díszítik, a legszebb daraboknak a gombjai is állatfejeket mintáznak. A langobardok legjellegzetesebb ékszere a két madárfejből-madárnyakból ellentétesen összeszerkesztett S-alakú fibula. Cseh- morva- osztrák- magyar- szlovén területeken igen nagy számban kerültek elő, sőt még Itáliában is találtak a szegényebb női sírokban. Ezeket ezüstből, lila vagy piros üvegberakással, a szegényebb rétegek bronzból, rekesz nélkül készítették. Az általános pannóniai modell a madárszemeket kerek, a két nyak találkozását négyszögletes rekesszel hangsúlyozza, a nyakrészek, pedig hosszant árkoltak. Az S-fibuláknak műhelyektől függően több típusa is kialakult. Egyik késő pannóniai típusnak a rekeszek közti mezőkben a germán 1. stílusból származó ornamentika díszíti a nyakat. A legkésőbbi variáns, amelyet Itáliába is magukkal vittek, az ún. tokás sasfej-fibula, melynek erőteljes ragadozó madár feje van.
Fazekasság
A fazekasműhelyek ismerete nélkül a fazekasság fejlődését egyedül a sírleletekből tudjuk rekonstruálni. A langobard fazekasság egy késő bronzkori szinten ragadt meg. Ezt az Elba-vidéki típust szabad kézzel formálták, rosszul iszapolt, durva szemcsés anyagú, gyengén kiégetett barna vagy fekete edények voltak. Ezeket késheggyel előállított ún. ékvéséses mintákkal díszítették, melyeket az őshazában és a vándorlás alatt használtak. A langobardok a Kárpátok előterében ismerkednek meg a korongolás technikájával, Pannóniában már ezzel a módszerrel készítik fazekaikat, edényeiket és csupraikat. Átveszik az itt még élő antik fazekas hagyományokat és megjelennek az ovális testű késő antik, illetve korongolt, néha füles kora bizánci csuprok. Általánossá válnak a korongolt kettőskónikus tálak, fazekak és csészék. A pannóniai tartózkodás alatt a díszítésben uralkodóvá válik a Duna-vidéki besimítás és a tégla, rombusz, ovális alakú rácsozott minták sűrűn történő bepecsételése. A Pannóniában kialakult fazekasságukat a langobardok magukkal viszik Észak-Itáliába, ahol már alig fejlődik tovább.
Csontművesség
A gótokhoz, frankokhoz és a gepidákhoz hasonlóan csontfaragó és fésűkészítő műhelyekre eddig nem találtak a kutatók, ezért ezeknek emlékeit egyedül a sírleletekből ismerjük. A megtalált régészeti leletek nagy részét a különböző helyekről és időből, illetve helyi mesterek készítette vagy kereskedők által hozott fésűk teszik ki a csontból készült tárgyak közül. A Pannóniába benyomuló langobardok nem vették át az itt élő római, germán és a szomszédos gepida típusokat, hanem megőrizték sajátjukat. Egyedül Saviában ahol jelentős római—germán lakosság élt, maradt meg a helyi népekre jellemző kétoldalas sűrűfésű modell. A Kárpát-medencébe benyomuló langobardok merőben új típust hoztak be, amely a mai fésűk közvetlen elődjének tekinthetők. Az enyhén ívelt hátú, egyoldalú fésűk többsége díszítetlen, legfeljebb a fogólemezt hornyolták  körbe. Egyes mesterek azonban pontkörökkel vagy pontkörökkel kombinált háromszögekkel díszítették a férfi fésűket.  A nőieket gyakran körmotívumokkal ékesítették. A férfi és női csontfésűk között méretbeli különbségek vannak, az előbbiek 15-20, míg az utóbbiak 10-12 centiméter között vannak. Az itáliai megtelepedés után alakult ki az egyre gyakoribbá váló nagyméretű, fogólemeze két felső szélén madárfejjel díszített fésűk, melyek egyre bonyolultabbakká váltak.
A Meroving-művészetből átvett, agancsból készült tarsolyborító koronglemez igen ritka. Egyedül Bezenyén és Hegykőn találtak a szépen díszített, ovális alakú modell sajátos lyukas korong változatát. Jelenlegi ismereteink szerint a pannóniai langobard csontművességnek csak praktikus készítményeit ismerjük.
A Corona Ferrea
A történelem eme legendás darabját a 6. században készítették, mellyel nemcsak Nagy Károly frank uralkodót, hanem magát Napóleont is megkoronázták. A tizenhat centiméter átmérőjű Langobard Vaskoronát hat aranylemezből és több lakk rétegből készítették, drágakövekkel és rekeszzománccal díszítették. A hagyomány szerint a belsejét képző és az egészet összetartó vaskarika Krisztus keresztjének egyik szögéből, az ötvösmunka kidolgozottsága alapján egy konstantinápolyi műhelyben készült. A koronát Theodelinda, Agilulf langobard király felesége, adományozta több más értékes tárgyal együtt a Monzai katedrálisnak. A Corona Ferrea-t ma is a katedrális múzeumában őrzik.

Merovingok
Politikatörténet
A frank és alemann törzsek már a 4. században megjelentek a Rajna és Mosel vidékén. 406-ban azonban a nagy barbár hullám a frankokat tovább sodorta Gallia irányába. Gallia meghódítását és a frank törzsek egyesítését Merowech unokája Chlodvig (482-511) vitte végbe. Valószínűleg 496-498 között Tolbiac közelében Chlodvig az alemannok elleni csatában fogadalmat tett Istennek, hogy megkeresztelkedik, ha győzelemre segíti. Reimsben Remigius püspök, több mint 3000 katonájával megkeresztelte és felkente királlyá. Felismerte, hogy a belső békét, a törzsi és a népek közötti ellentétek felszámolását csak a kereszténység megszilárdításával érheti el. A katolizáció másik előnye, hogy feloldotta az ariánus germán és katolikus latin közösség közötti elzárkózást, ezzel egyfajta kulturális egységesülés és fejlődés indult el. Birodalma székhelyének Párizst tette meg, ahol a Szajna déli partján Szent Péternek és Szent Pálnak szentelt apátságot alapított. A birodalom egységet I. Dagobert (629-639) is megőrizte, de halála után a maiordomusok vezetésével több részre szakad a birodalom. Az utolsó Meroving királyt, III. Childeric-t III. Kis Pippin teszi le a trónról 754-ben.
Meroving kori építészet
A legjelentősebb szerepe a történelemben és az építészetben a frankoknak volt, akik a preromán, illetve a román kori építészeti stílus irányítói voltak. Pusztán faépítészeti ismereteket hoztak magukkal. A többhajós és derékszögű királycsarnokok felépítésére egyelőre oszlop- vagy állványépítmény módjára függőlegesen levert törzseket használnak, amelyeket deszkakitöltéssel zártak le. Chlodvig uralkodása alatt kezdenek el római mintára tartós anyagokat használni. A szerkezeti és technológiai változások ellenére a faépítkezés is jelentős maradt. A legősibb kőből készült épület német területen a würzburgi Mária-kápolna, amely belső fülkékkel bővített kör alaprajzú centrális épület. A királyság nagyobb központjaiban elkezdik építeni a bazilikákat, amikhez felhasználták a régi római épületek köveit is: Tours— St-Martin bazilika; Reims— a későbbi Remigius-templom elődje; Párizs— Apostolok temploma. A legtöbb Meroving-kori kőépületet, azonban vagy átépítették, vagy építőanyagként felhasználták és széthordták. Igen érdekes a 7. században befejezett vienne-i Saint-Pierre-székesegyház, melyet a 9. században és a román kor folyamán átépítettek, de a kutatások alapján van képünk arról, hogy hogyan nézhetett ki. A templom érdekessége, hogy háromhajós oszlopos bazilika, de nincs kereszthajója, ami általában jellegzetes tulajdonsága azoknak. Jellemzője még a félkör alakú apszis, a belső falakat árkádívsor és síkdíszítéses minták ékítethették. Másik 7. századi érdekesség a jouarre-i kripta, amely eredeti állapotában maradt ránk. A síremlék felett található Utolsó ítéletet ábrázoló dombormű és a latin felirat az ír szerzetesek hatásáról vagy jelenlétéről tanúskodnak a Meroving udvarban. A 7. században a centrális épületek egy új típusa jelenik meg: a keresztelőkápolna. Ezeket a püspöki székesegyházak mellé építették. Mivel a püspökök csak egyszer egy évben kereszteltek, húsvétkor, az épülettípusnak nagynak kellett lennie, hogy be tudja fogadni a hatalmas tömeget. Az egyetlen valódi állapotában megmaradt ilyen épület a poitiers-i keresztelő Szent János-keresztelőkápolna, amely négyszögletes alaprajzú és három különböző szerkezetű apszissal rendelkezik. A boltozatot tartó oszlopok törzse római épületekből származik, a fejezetek pedig korinthosziak. A vállköveken szoborszerűen kifaragott leveleken, azonban jól látszik, hogy valószínűleg frank mester csinálhatta, mert eltér a római faragók által használt módszertől. A templom külsején is jól látszik, hogy megkísérelték a klasszikus homlokzatok párkányait utánozni, de a különböző színű kövekből kirakott mozaikdíszítések a barbár ékszerek zománcmunkáira emlékeztetnek. Ezt az ékszerhatást a templom többi domborművén is megfigyelhetjük, de a rozetták és szőlőfürtök motívumai a Nyugat-európában már elterjedt szíriai hatásokat is mutatják. Mint a rövid ismertetőm is mutatja a népvándorlás kori germán népek művészete egyáltalán nem nevezhető „barbárnak”. Azok a művészeti ágak, amelyekre nap, mint nap szükségük van és hasznosnak bizonyultak vándorló életmódjuk során az igen magas szinten állt. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy eme „barbár” népek királyságainak kulturális asszimilációjából és fejlődéséből alakult ki a középkorra jellemző román stílus.

Oktar

Bibliográfia
Bóna István (szerk.): Hunok- Gepidák- Langobardok. József Attila Tudományegyetem. Szeged. 1993.
Bóna István: A középkor hajnala. Corvina Kiadó. Bp. 1974.
Katus László: A középkor története. Pannonica-Rubicon. Bp. 2001.
Koch, Wilfried: Építészeti stílusok: Az európai építőművészet az ókortól napjainkig. (ford.: Dávid G. Csaba). Officina Nova. Bp. 1997.
Marrucchi, Giulia: A művészet története. VI. köt. (ford.: Todero Anna). Corvina Kiadó. Bp. 2008.
Molnár Albert- Német Lajos- Voit Pál (szerk.): Művészettörténeti ABC. Terra Kiadó. Bp. 1961.
Zádor Mihály: Az építészet története: Középkor. Romanika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp. 1990.
internetes hivatkozások:
http://www.sze.hu/muvtori/belso/technikak/elso/flashindex2.html (2011.10.09.)
http://muvtor.btk.ppke.hu/etalon/korakkor.htm (2011.10.09.)
http://lexikon.katolikus.hu/ (2011.10.09.)
http://hansagi.gymsmuzeum.hu/regeszetigy.htm (2011.10.11.)
http://www.monzaebrianzainrete.it/pageById.do;jsessionid=1FF838C6D6FAC7C6CF525FC5054CEAE0?id=506 (2011.10.15.)

 

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - nov.. 19, 2017 18:23
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:40
Posted by Ív Béla - nov.. 19, 2017 17:28
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:18
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 15:15
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 317 vendég böngészi