AutoalkatreszOnline24.HU

Vágy, hit és elvárás - az első keresztes hadjárat története

"Nyilvánvaló, hogy a megfelelő helyen kell lenned a megfelelő időben, de a szerencséhez ennél több kell."

BEVEZETŐ
Amikor döntenem kellett a 12.-es diplomamunka témájáról, még nem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz a választás. Az ember, ahogy már 1. osztályban elhatározza, hogy tűzoltó lesz vagy buszsofőr, én már 9.-ben elhatároztam, hogy az diplomamunkám a 8.-ban készített terepasztal bővítése lesz, és ahogy haladtam fölfelé és kerültem egyre közelebb a 12. osztályhoz, úgy lett a terepasztalból székely kapu, koktélkeverés, könyvírás és végül, de nem utolsósorban a keresztes háborúk története. Keresztes háborúk. Ez a téma valahogy nagyon le tudott kötni engem. Még 11.-ben a történelem fakultáción kezdtem vele foglalkozni és kaptam egy viszonylag nehéz, olvasmányos, ezeroldalas, a keresztes háborúkról szóló könyvet. A téma egészen lekötött, még a történelem órákon is csak ezt olvastam az aktuális tanulnivaló helyett. Ezt Imre még jó szemmel nézte, legalábbis míg 5-ösre álltam, de a többi tanárt valahogy frusztrálta ez a Dani-könyv páros, így szépen lassan lemondtam erről a szokásomról. Az akkori törifaktos előadás azonban nem lett ilyen jó, mert a 20 oldalas írásomat nem sikerült 15 percbe belezsúfolni. Mindenesetre jó tapasztalat volt ez a következő prezentációmra. A 12. évfolyamnak csak a második felében sikerült választanom és őrült gyorsasággal elkezdtem dolgozni a kivitelezésén. Először is rengeteget jártam könyvtárba, hogy bizonyos könyveket felleljek, és ha kölcsönözhető, akkor elvigyek, vagy ott helyben olvashassak. Mindenesetre a nagyja lement 1 hét alatt és elegendő infót is sikerült kigyűjtenem egy jó előadáshoz. A könyvek többsége magyar eredetű volt, de akadtak olyan könyvek is, melyeket angolul és óangolul, valamint latinul írtak. Ezekkel a könyvekkel nem haladtam túl jól, de szerencsére megtaláltam a hadjárat idejében íródott Gesta Francorum, azaz a Frankok története című könyvnek a szószerinti magyar fordítását, melyben a korabeli levelezéseknek a magyar fordítása is megtalálható volt. A korabeli források, történészek és újságírók könyveinek tanulmányozása és kijegyzetelése, az objektív és szubjektív nézőpontok megvizsgálása után, készen éreztem magam, hogy a saját nézőpontomból újra leírjam a történetet. Mint később kiderült, ez nem is olyan könnyű, hiszen nézeteim tömkelegei többnyire egy másik könyv szerzőjének nézeteivel azonosulnak és így féltem, hogy a szöveg elveszti identitását. Ennek az ellenszere az volt, hogy a könyveket újraolvasva megpróbáltam újra egyéni véleményt alkotni. Nos, bár S. Runciman könyve így is elég gyakran szerepel hivatkozásként, remélem írásom élvezhető, és tanulságos lesz olvasója számára, ami az első keresztes hadjáratot és annak kiváltó okait meséli el.

Deus le volt!
Mindenki ismeri valamennyire a keresztes hadjáratokat és talán még sokan tudják azt is, hogy mi volt 1096-ban. De  miért is indult el ez a hadjárat és vajon hogy válthatott ki ilyen széleskörű rajongást? A kérdés megválaszolásához már mélyebbre kell ásni. A történet eleje a XI. sz. közepén kezdődött. Ebben a korszakban hallhattunk a híres Hastingsi csatáról ahol Vilmos megszerezte az Angol trónt, és ez idő tájt indult el a harc az egyház és a német császárság között. Ezelőtt fél évszázaddal történt, hogy mi magyarok keresztény nemzetté alakultunk át. Történetünk szempontjából viszont van még egy fontos esemény, amely társadalmilag megváltoztatta Európa arcát, ez pedig a mezőgazdasági forradalom jóvoltából történt demográfiai robbanás, valamint az új hűbérség kialakulása. A hűbéri rendszerek komoly átalakuláson mentek át, a régi Frank birodalom területén lényegesen laza szerkezetű hűbérláncok alakultak, a viking és magyar fenyegetés révén. A hűbérurak, földjeiken gyakorolhatták az önkényes bíráskodást, a központi hatalomnak semmilyen beleszólása nem volt földjük igazgatásába. Az ezredforduló környékén a külső fenyegetés végével belviszályok robbantak ki a nemesek között, mivel a meggyengült központi hatalomnak már nem volt akkora befolyása, hogy ezt megakadályozza. A leggyakoribb események a fosztogatások voltak, amitől a nép szenvedett a leginkább. Az egyház egy új törvénnyel a Treuga Dei vagyis az „Isten Békéje-vel” megtiltotta a magánháborút szerda estétől hétfő reggelig, ennek révén kialakult a nemesek egy új csoportja, a „lovagok”. Akár egy új divat viharzott be, és szabott irányt az e trendet követő nemeseknek, kiknek feladatuk az elnyomottak és gyöngék védelme lett. Bár e „szent” élet sokakat csábított, a valóságban nem lendített sokat a parasztok helyzetén mivel a nemesek többsége továbbra is egymással hadakozott. Egy új ötlet kellett, egy olyan, ami békét hozhat Európába és távolra viszi a háborút a harcias nemesekkel együtt. A megoldás 1074-ben fogant meg VII. Gergely pápa elméjében. Ez idő tájt ugyanis a Kelet-római birodalom, vagyis Bizánc császára, III. Mihály segítséget kért Róma püspökétől, mivel nemrég súlyos csapás érte az országát a nomád népek által. A helyzet annyira kétségbeejtő volt, hogy a császár egész országát is képes lett volna katolikus hitre téríteni a segítségért cserébe. A Pápának azonnal feltűnt egy egységes katolikus Európa csodás körvonala. Legvadabb álmaiban egy hatalmas keresztes sereg élén vonult és Isten segítségével még a barbár törököket is kiűzte egész Kis-Ázsiából. Azonnal hozzá is látott elképzelése megvalósításához, de ahhoz hogy egy ilyen hadjáratra elegendő embert szerezzen és, hogy egyesítse Európát,el kellett oszlatnia azokat a kétségeket melyek a Pápa isteni hatalmát kérdőjelezték meg. Ezért kiadatta a Dictatus Papae-t ami kinyilvánította az egyház megkérdőjelezhetetlenségét és abszolút hatalmát a világi államok felett. Ennek hatására azonban elkezdődött az invesztitúra háború, ami elterelte VII. Gergely figyelmét a keresztes háborúról. Ötletét csak évekkel később utódja, II. Orbán pápa hajtotta végre. A történelmi kutatások azt mutatják, hogy Orbán már jó előre megtervezte azt a zsinatot, amiben fel fogja kérni a keresztényeket a hadjáratra való csatlakozáshoz. Gondosan mérlegelte a lehetőségeket: 
Az 1090-es években érezhetően megnőtt a mélyen vallásos emberek száma, amit a DictatusPapae, a nemesek önkényeskedései vagy a demográfiai robbanás által bekövetkezett éhínség is kiválthatott. A népesség megnövekedése és a vallási buzgóságok mind-mind azt mutatták, hogy Európa kész a hitért háborút viselni. Hogy a fölhívás biztos ne legyen bukás, a Pápa búcsút ígért, vagyis azonnali belépést a mennyek országába azoknak az embereknek, akik felveszik a keresztet. Feloldotta a kereszteseket az ölés bűne alól amennyiben azok nem keresztény hitűek, valamint a hadjárat meghirdetése előtt elutazott Le-Puy-ba ahol felkérte az ottani püspököt, hogy vezesse a keresztes seregeket, ezzel is kizárva a hadra hívás szerencsétlen kezdetét. 1095. november 18.-án kezdődött meg a Clermonti-zsinat, melyekre jóval többen jelentek meg a vártnál. Az összejövetel 10 napig tartott. Mindenki tudta, hogy valami nagy bejelentés van készülőben, de a Pápa ezt több napig nem tette meg. Végül csak 27.-én hozta szóba a keresztes hadjáratot, ahol II. Orbán megmutathatta szónoki tehetségét. Talán a tettvágy, talán a hitbuzgóság, talán a Siegfried vezette Jeruzsálembe tartó több ezer fős zarándok csapat lemészárolásának a híre, vagy talán az egész együtt véve, azt eredményezte, hogy a beszéd hatalmas sikert aratott. A hallgatók hangorkánban törtek ki és lelkesen kiáltozták: Deus le volt! - Isten akarja! 

Baszileia tón Rómaión
Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, a keresztes hadjáratnak egy másik, nagybefolyásoló tényezőjét is illő lenne egy kicsit megismerni. Azt az országot, amely az I.e. VI.sz.-tól egészen I.sz. 1453-ig, több mint 1700 éven keresztül fenn tudta tartani magát. Ez az országa Római birodalom volt. Miután I.sz. 476-ban megszűnt a Nyugat-római birodalom, keleti részének hivatalos neve Baszileia tón Rómaión (Rómaiak Birodalma) „Bizánc” lett, állandó fővárosukkal Nova (Új) Rómával (Konstantinápollyal). Bár a valaha volt Nagy Római birodalomnak csak egy tört része volt Bizánc, eredményes politikája és megújító reformjai példanélküliek voltak. Társadalmi, állami és vallási reformjai több száz évig biztosították a birodalom tekintélyét és hatalmi pozícióját. Az államforma és a hivatalos nyelv 476 után még több száz évig a latin maradt, de nem kerülhette el a birodalom a keleti fekvése miatt az ország el görögösödését. Ez a tény az állam toleranciájának megnövekedését eredményezte. Az így kialakult rugalmas államszerkezet lehetővé tette, hogy seregét, flottáját, és politikáját könnyebben modernizálja. A modernizációs reformokban kapott szerepet például a görögtűz mely korában a haditechnika ékköve volt.  A sok modernizálás ellenére, mint minden országnak, Bizáncnak is voltak mély és fénypontjai. Épp az egyik ilyen mélypontban került trónra I. Alexiosz császár 1084-ben. Jó politikus révén II. Orbántól kért katonákat és toborzókat küldött Európába, hogy zsoldosokat szerezzen országa számára. Pár évvel a Clermonti zsinat előtt megszilárdította hatalmát, - az ellenséges normann, török és besenyő támadásokat visszaverve - mind a Balkánon mind a Közel-Keleten és offenzívájához várt katonákat nyugatról. Talán le sem lehetett írni az arcát, mikor hírt kapott arról, hogy 1098 augusztusára hatalmas kontrolálhatatlan seregek érkezése várható, hát még akkor mit gondolhatott mikor 1096-ban a határról üzentek neki, hogy többtízezres parasztseregek lépték át határát. Az éppen katonailag lábadozó, de gazdaságilag ingatag országnak sosem jöhetett volna rosszabb időben ez a hadjárat.

Seregek gyülekeznek
1095 novemberében meghirdették a keresztes hadjáratot. A felhívás kedvezően csengett minden keresztény embernek. A kapzsiknak a zsákmány, a kóborlovagoknak az új birtokok, a hívőknek a Pápa hívása, a bűnösöknek a megbocsájtás, a szegényeknek pedig az új élet reménye volt meghatározó. Ezzel sikerült elérni, hogy tömegek tízezrei kelljenek útra, öregekkel, nőkkel és gyermekekkel együttvéve és megkezdődött a szegények hadjárata. Bár e téma igen érdekes, történetünkhöz nemigen kapcsolódik, így csak a végét mondom el: A szegények vezére Remete Péter - egy a szent földön már zarándokolt ember - volt. Mikor átkeltek a Boszporuszon a kereszteseket lekaszabolták a szeldzsuk törökök, Péter csak nagy szerencsével élte túl hadjáratát. majd Később Konstantinápolyban találkozott a keresztes vezérekkel. A legnagyobb vezérek egyike Gottfried volt, Alsó-Lotaringia hercege, aki 1096 december. 23.-án érkezett meg Konstantinápoly alá.

A Bouillon testvérek
Bouillon Gottfried születésének időpontja ismeretlen, a történészek 1060 körülire becslik. Apja II.. Eusthace Boulogne grófja, anyja Ida, II. Gottfried alsó-lotaringiai herceg lánya, aki Nagy Károlytól származott. Gottfried a politikai életben többször is bebizonyította hűségét a német császárnak, így visszakapta az apja halálakor elkobzott hercegséget. Gottfried magas, jó kiállású, szőke hajú, szőkeszakállú, szerény, kellemes modorú volt, megtestesítve ez által az eszményi lovagot. Bár lojális volt a császárához - aki az egyházzal szemben állt - nagyban hatott rá a Cluny szerzetesek tanítása is. Talán ezért is döntött a kereszt felvétele mellett. Bouillon Baldvin, Gottfried fiatalabbik testvére volt. Szülei egyházi pályára szánták ám forróvérűsége miatt visszatért a világi életbe, s mivel az egyházi pálya egyet jelentett a vagyonból való kizárással, így bátyja szolgálatába állt és vele tartott a hadjáratra is. III. Eustache Boulogne grófja a legidősebb fiú volt a családban. Bár ő is a keresztesekkel tartott, sokszor visszakívánkozott birtokaira s mivel sokkal kisebb sereget állított ki, mint öccse Gottfried, így elfogadta őt vezérének.

Guiscard Bohemund
Guiscard Boemund 1058 körül született Guiscard Róbert herceg legidősebb fiaként. Eredeti neve Márk volt, ám apja mindig Boemundnak hívta egy legendás óriás után. A déli-normannok a herceg vezetése alatt Bizánc ellen vezettek hadjáratokat és többször is 
megkísérelték megkaparintani a császári trónt. Boemund apja mellett hadakozott, és amikor rákényszerült, helyettesítette is, ám apja a longobárdokkal való asszimilációs törekvései miatt utódnak longobárd féltestvérét jelölte meg. Boemund nem hagyta magát és megszerezte Tarantó várát, hogy testvérétől előnyösebb fegyvernyugvást csikarhasson ki. 1096-ban látva a francia nemesek buzgalmát, ő is felvette a keresztet (nyílván egy előnyösebb levantei királyság reményében) és minden normannt ugyanerre a tettre bátorított. Mind a saját, mind a fivérének seregéből is jelentkeztek katonák hozzá, majd mikor felkészült elindult Konstantinápoly felé.

A képregény alapját szolgáltató történet
A vezérek Konstantinápoly alatt gyülekeztek. I. Alexiosz, bizánci császár mindegyik vezért esküre kötelezte, a nyugati vazallusi rendszer alapján és egy olyan megállapodást kötött velük, miszerint ha elfoglalnak egy régen volt bizánci területet, azt a császárnak vissza kell szolgáltatni.  Ez az ajánlat általános felháborodást keltett a keresztesek közt, de mivel a császár nem engedte volna tovább őket, így végül mind letette a vazallusi esküt. Bouilon Gottfried-et volt a legnehezebb meggyőzni, aki aggódott, mivel a német császárnak már vazallusa volt így kétségei lettek, hogy újra leteheti-e másnak az esküt. Öccse forróvérségből falvakat kezdett fosztogatni, majd az őket kergető rendfenntartó erőket elfogta. Gottfried ez által felbátorodva nagycsütörtök napján támadást indította város kapuja ellen. Az őrség a császár parancsára erődemonstrációt tartott és a bátortalan keresztesek visszavonultak. Mivel Gottfried továbbra sem volt hajlandó alárendelni magát a császári hatalomnak, Alexios több embert küldött a támadó keresztesek visszaverésére. A rövid ütközet után Bouillon ura belátta, hogy mennyire tehetetlen a császárral szemben, és a hűségeskü letétele után csapatait átszállítatták a Boszporuszon. Azáltal, hogy a seregeket a lehető leghamarabb átszállítatta a csatornán, kizárta annak a valószínűségét, hogy azok egyesülve Konstantinápoly ellen vonulhassanak. Bár a bizánciak és a keresztesek sokszor összekülönböztek, az első év még a kölcsönös együttműködést tükrözte. Kilidzs Arszlán, a szeldzsuk törökök szultánja, - aki épp 
egy másik török állam ellen harcolt - kémei jelentése által már értesült az új keresztes seregről, ám a szegények hadjáratából következtetve nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget és nem tett óvintézkedéseket birodalma védelmében.  A keresztesek bizánci segítséggel ostromolni kezdték a szeldzsukok fővárosát, Nikaiát. A városvédők segítségért küldettek a szultánért, aki azonnal békét kötött a másik állammal és Nikaia felszabadítására indult, ám a keresztesek ostromgyűrűjét nem tudta áttörni, így visszavonult.  Később megjelent a bizánci flotta a város melletti tónál és a védők erre már feladták a várost a bizánciaknak. A keresztesek átverve érezték magukat, hisz gazdag zsákmányra számítottak és ezek után még kevésbé bíztak a bizánciakban. A keresztesek egy kis pihenő után tovább vonultak Jeruzsálem felé. A sereg épp Dorülain síkságán táborozott, amikor a Nikaiánál visszavonult török sereg rajtuk ütött. A rajtaütés gyors volt és halálos, menekvés nem volt. A törökök nyílzáporai nagy veszteségeket okoztak és már közel volt a győzelem, amikor kiderült, hogy egy Gottfried vezette sereg le volt maradva és még nem érte el a táborhelyet. Gottfriedék áttörték a török gyűrűt és egyesültek a tábori sereggel, majd együttes erővel legyőzték a törököket. Arszlán szultán visszavonulás közben kifosztotta és felégette a falvakat, hogy a keresztesek ne találjanak élelmet. Mindezek ellenére a keresztesek tovább haladtak és a bizánciak segítségével az élelmezéssel sem volt komoly baj. Örmény területre érve Baldvin levált a főseregről és kelet felé haladva száz lovasával megalapította örmény területen az első latin államot: az Edesszai Grófságot.

Antiókhia, ostromlókból ostromlottak
A fősereg 1097. október 21.-én ért Antiókhia falai alá. A hatalmas erődítmény megrettentette a kereszteseket hisz falait még egy sereg sem vette be ostrommal. A vezérek tanácskozni kezdtek és végül a hosszú ostrom mellett döntöttek. Az ostrom hosszú volt. A város felkészült a szűkös esztendőkre, élelemkamrája tele volt, a keresztesek, akik fosztogatásokkal tartották el magukat viszont éhezni kezdtek, mivel több hónapig egy helyen tartózkodtak és így elfogyott a kifosztható falvak száma. 1097 karácsonyára a seregből már tömeges szökések történtek, az egyik vezér, Blois-i István is dezertált a seregből csapatával együtt. A dolgokat nehezítette a sorozatos török kitámadások, ami még jobban demoralizálta a sereget. További problémát jelentett, hogy Antiókhia ura üzenetet írt a moszuli Kerbogának, hogy mihamarabbi segítséget kérjen. A felmentő sereg már egészen közel járt, amikor a sors keze itt beleszólt az események menetébe. Egy várbéli örmény kovács ugyanis felajánlotta a kereszteseknek, hogy az egyik bástyán beengedi őket és így kinyithatják társaiknak a kaput. A vezérek más lehetőségük nem lévén, hamar elfogadták ajánlatát és este a keresztesek ki is nyitották a kaput amin át a várakozó fegyveresek berontottak. A felocsúdott helyőrség megmaradt tagjai a fellegvárban találtak menedéket. A keresztesek csak rövid ideig örülhettek, ugyanis Kerboga serege hamar megérkezett. Az ostromlók nem támadtak azonnal, hanem kivártak. Bölcs döntés volt. Az ostrom során ugyanis a várvédők elfogyasztották legtöbb élelmüket és így a keresztesek újfent éhezni kezdtek. Itt lépett közbe a sors, vagyis inkább egy ember keze a történésekbe, ugyanis az antiókhiai bazilikában megtalálják a szent lándzsát. Az emberek ezt jelnek veszik, és a védők kirontanak a várból. A csata, a török sereg túlereje ellenére a keresztesek teljes győzelmével zárul. A vezérek ekkor újabb problémával szembesülnek: kié lesz Antiókhia? A város megszerzésére két ember volt esélyes; Boemund és a már kezdetektől tartó riválisa, Rajmund. Mivel a sereg már indulni akart, a kérdést nyitva hagyták, de egyik fél sem hagyta figyelmen kívül a másik lépéseit, nehogy erőszakkal kisajátítsa a várost. A keresztesek morálja erősen romlott volt mikor tovább indultak, az éhség csak mérsékelten csökkent. Így értek el egy újabb városig: Ma’arat Al-Númanig.

Emberfogyasztás a házak közt
Ma’arat kis helyőrséggel rendelkezett. Mikor megjött a hír, hogy a keresztes sereg a városuk felé tart az összes hadra fogható embert felállították a falakra, hogy az utolsó pillanatig harcoljanak. 1098 Novemberben a keresztesek elérték Ma’arat falait, és érkeztük után meg is ostromolták a várost, de több heti próbálkozások ellenére sem sikerült bevenni. Végül ostromtornyokat építettek minek hatására a védekező milicisták többsége egy jobban védett magas toronyba húzódott vissza. Az így meggyengült védelem miatt a frankok az ostromtornyaikkal végre megszerezhettek egy falszakaszt, amin keresztül az egész várost elfoglalhatták. A város tízezres lakosságát pár nap alatt minimálisra csökkentették. Az egyik arab így ír a frankokról:
„Aki csak hallott a frandzsokról, mindenki csak vadállatot látott bennük, akik kitűnnek ugyan a bátorság, a harci erények terén, de azon kívül semmi másban, ahogyan az állatok is csupán testi erejükkel és támadási képességeikkel jeleskedhettek.” Míg a sereg Ma’aratnál pihent, a vezérek Rugiában tanácskozni kezdtek Antiókhia ügyében. A sereg vezér nélkül maradva, éhesen, lázongani kezdett és más étel híján a muzulmán halottakat kezdték elfogyasztani. Egy frank krónikás vallomása szerint a felnőtteket üstben főzve, a gyerekeket nyárson sütve ették meg és mivel a vezérek még erre sem mozdultak meg, a katonák elkezdték lerombolni a város falait. Erre a tettre Rajmund abbahagyta a vitatkozást, és gyorsan seregéhez sietett, hogy folytassa útját Jeruzsálembe. Antiókhia tehát Bohemund kezére került és így megalakult a második latin állam: Az Antiókhiai hercegség.

Jeruzsálem
A megmaradt sereg tovább menetelt, ám most már nem éheztek. A Ma’aratban történtek végigterjedtek a muzulmán városokban és a frank sereg hírére mindegyik behódolt nekik. Ellátmányt, állatokat és gyakran kincseket is adtak a kereszteseknek cserébe a békés átvonulásért. A keresztesek létszáma azonban erősen megcsappant. Egy hónapra rá, hogy Rajmund tovább indult kereszteseivel, a többi vezér a közvélemény nyomására utána indult, majd kisebb megpróbáltatások után 1099.június 7.-én tábort vertek a Szent város előtt.

A képes történet készítése
A képek elkészítése elég hosszadalmas munka volt, mivel kedvem nemigen volt az elkészítéséhez. Először kipróbáltam pár technikát, majd mikor nem tudtam dönteni a grafittal kezdtem rajzolni, hogy majd a későbbiekben olyan eszközt használhassak amilyet csak akartam. A képek lassan készültek és az utolsó előtti hétre is csak a grafikus rajzok voltak készen. A történetet pár nap leforgása alatt elkészítettem, majd hozzáillesztettem a képekhez. Bár eleinte képregényben gondolkodtam, a régies krónikaírás valamint a kevés kép arra ösztönzött, hogy történetet írjak helyette és azt képekkel illusztráljam. Mikor a szöveggel való összeillesztés elkészült, végre kiválasztottam a színezéshez való eszközt, a filctollat és elkezdtem rajzolni a képek formáit. Végül pedig az egészet beszkenneltem, összeállítottam és kinyomtattam őket egy képregény stílusban. 

Wini

(a munka eredeti címe: "Vágy, hit és elvárás - Képes történet a keresztes hadjáratról")

FELHASZNÁLT IRODALOM:
- MIKA SÁNDOR: A hűbérség és a keresztes hadjáratok kora(85. oldal,  Franklin Társulat Kiadó, 1900)
- R.W. Southern: A nyugati társadalom és az egyház a középkorban,(210. oldal,Gondolat Kiadó, 1987
- STEPHEN HOWARTH: A templomosok titkai (120. o Kossuth könyvkiadó, 1986, fordította: Pálvölgyi Endre
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Biz%C3%A1nci_Birodalom
- GEORG OSTROGORSKY: A bizánci állam története, 316 – 320, Osiris kiadó, Budapest, 2003
- STEVEN RUNCIMAN: A keresztes hadjáratok története, 105-121, Osiris kiadó, Budapest,  2002
- http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Bohemund_antiochiai_fejedelem
- STEVEN RUNCIMAN: A keresztes hadjáratok története, 126-127, Osiris kiadó, Budapest,  2002
- AMIN MAALOUF: A keresztes háborúk arab szemmel, Európa kiadó, 2012
- STEVEN RUNCIMAN: A keresztes hadjáratok története; 145-162; Osiris kiadó; Budapest;  2002
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - nov.. 19, 2017 18:23
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:40
Posted by Ív Béla - nov.. 19, 2017 17:28
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:18
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 15:15
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 314 vendég böngészi