AutoalkatreszOnline24.HU

A Pun háborúk

A római történelem talán legismertebb momentuma összecsapásuk a Karthágói birodalommal. Tulajdonképpen nem is egy, hanem három különálló háború története ez. Írásomban megpróbálom bemutatni a konfliktus kirobbanásának okait, azokat a mélyen megbúvó ellentéteket, melyek a korszak legpusztítóbb háborújához, és egy nagyhatalom teljes pusztulásához vezettek. Az ellentétek Szicília birtoklása miatt kezdtek kiéleződni. A Karthágói birodalom az i.e. 280-as évek végén már igen komoly és tekintélyes erőnek számított. Birtokolta Szicília nyugati részét, és szerette volna kiterjeszteni uralmát az egész szigetre. Nem volt ezzel másként Róma sem. A mamertinusoknak nevezett campaniai zsoldosok befészkelték magukat Messana-ba, és folyamatosan fosztogatták a környéket. Szürakuszai új ura II. Hieron megunta „áldásos” tevékenységüket, és ostrom alá vonta a lázadók városát. Ekkor a túlerővel szemben esélytelen zsoldosok segítség után néztek. A legkézenfekvőbb megoldás a karthágói birodalom volt, hiszen szicíliai terjeszkedésük legnagyobb gátját Szürakuszai-ban látták. Félő volt azonban, hogy a punok a megsegített zsoldosokat is kisöprik a szigetről. Küldöttség ment tehát Rómába is, szintén segítséget kérve. Róma tisztában volt a helyzet kényességével. Egy balul sikerült lépés miatt bizonytalan kimenetelű háborúba sodródni Karthágó ellen nem volt számukra lelkesítő. A szenátusnak pontos adatai voltak a punok erejéről. A legnagyobb elrettentő erőt a hatalmas és kiválóan felszerelt flotta jelentette, amely kb. 350 három és öt evezősoros hajóból állt. De számolni kellett a szárazföldi haderővel is. Ennek elitjét a szent osztag alkotta, ami a város előkelőinek sorából állt. Nagy veszély esetén minden felnőtt férfi katonának állt, így a sereg 40 000 gyalogost és 1000 lovast számlált. És ez csak a sereg magja volt, hiszen a Karthágótól függő afrikai törzsek és népcsoportok is jelentős erőt, főleg lovasságot adtak. Emellett ott voltak a zsoldosok is. A seregben alkalmaztak harci szekereket és elefántokat is. Híres lovasok voltak a numidák. Nagy hírnevet vívtak ki a baleári parittyások, akik kő és ólomgolyókat zúdítottak az ellenségre. A szenátus hosszas vita után végül megszavazta a segítségnyújtást Messana-nak. Egy kisebb római sereg ( két légió ) áthajózott a szigetre Claudius vezetésével, és szétverte a pun és szürakuszai sereget. A siker nem részegítette meg Rómát, a bevetett viszonylag kis sereg is azt mutatja, hogy még nem gondolkodtak az egész szicíliai sziget elfoglalásán. A cél csak a versenytárs terjeszkedésének meggátolása volt. Nem akarták a végsőkig kiélezni Róma és Karthágó viszonyát. Karthágó egyre merevebb ellenállása miatt rá kellett jönniük, hogy a háború kirobbanását csak elodázni lehet, elkerülni nem. Erre utal az is, hogy 263-ban két római vezér, Postumius és Mamilius négy légióval, csaknem 40 000 emberrel érkezik Szicíliába, és félévi ostrom után beveszik a sziget legnagyobb városát, Agrigentumot. 261-re kissé megtorpan a rómaiak térnyerése a szigeten. Néhány város a punok mellé állt, a karthágói flotta pedig minden háborgatás nélkül fosztogatta az itáliai partvidéket. Az események világossá tették a szenátus számára, hogy pusztán szárazföldi hadműveletekkel nem tudják a győzelmet kicsikarni. Tengeri úton a punok gond nélkül pótolták veszteségeiket, sőt az is lehetséges volt, hogy az Itália és Szicília közötti négy kilométer széles szoros elzárásával teljesen elszigetelik az anyaországtól a római hadsereg szigeten állomásozó részét. A rómaiak elhatározták: kerül amibe kerül, de a tengeren is felveszik a harcot. Ekkoriban Róma szinte nem rendelkezett semmiféle flottával. Adott volt a feladat, létre kell hozni egy új, ütőképes tengeri haderőt. Egy monda szerint Lilübaeum mellett egy viharban megsérült karthágói hajót vetett partra a tenger. A rómaiak ezt az öt evezősoros gályát kezdték el másolni, hiszen semmiféle hadihajó építési tapasztalatuk nem volt. Ez azonban csak monda… Nehezen elképzelhető, hogy szükségük lett volna erre a „mintahajóra”. A római hajóépítési kapacitás nagyságára jellemző, hogy röpke két hónap alatt jó pár szövetséges város segítségével 100 ötevezősoros, és 20 háromevezősoros hajó állt szolgálatba. Az új flottához új tengeri hadviselési mód is társult.

Római Trireme
Abban az időben már jól kialakult módszerek voltak a tengeri ütközetekben. Az elsőszámú az volt, hogy a hadihajó orrán levő, vízszint alatt elhelyezett „sarkantyúval” az ellenséges hajó oldalába rohantak, így elsüllyesztve azt. A másik megoldásnál a hajó nagy lendülettel a másik hajó mellé siklott, és az ellenség oldalán bevonták az evezőket. A másikkal súrlódó hajótest így letörte annak evezőit, így megbénítva azt. Használtak még gyújtólövedékeket, ami voltaképpen égő olajjal töltött cserépedény. Volt arra is példa, hogy mérges kígyókkal teli kosarat dobtak az ellenséges hajó fedélzetére. A rómaiak teljesen helyesen mérték fel lehetőségeiket. Tisztában voltak vele, hogy az előbb említett módszerekhez szükséges a jól képzett, rutinos legénység. Ezzel ők nem rendelkeztek, a szárazföldi hadviselés volt a lételemük. Próbáltak a tengeren is a szárazföldihez hasonló körülmények között harcolni. Azt találták ki, hogy hajóik fedélzetére egy nyolc méter magas oszlopot építettek. Ehez rögzítettek kötelekkel egy kb. 12 méter hosszú csapóhidat. A híd végét vassal erősítették és nehezítették, az alját pedig csőrszerű fém karmokkal látták el. A szerkezet a holló ( corvus ) nevet kapta. Harc közben, ha elég közel tudtak férkőzni az ellenséges hajóhoz, a hidat leengedték arra. Az alulra szerelt vaskampó belefúródott a hajó fedélzetébe, így az többé nem tudott eltávolodni, szabadulni a halálos szorításból. A hídon át jól felszerelt gyalogosok rohanták le az ellenséges hajót, és kézitusával foglalták azt el. Ezzel a módszerrel sikerült manőverező harc helyett test-test elleni küzdelemre kényszeríteni az ellenséget. Az első kisebb sikerre sem kellett sokat várni, hiszen Duillus konzul vezetésével Messana mellett sikerült egy karthágói flottát szétugrasztaniuk. Róma örömünnepet ült a hír hallatán. Először győzték le a vizek urát a „saját pályáján”. A karthágói flotta azonban nem rogyott meg ettől a csapástól. Még mindig fenyegette Itáliát, és biztos kézzel zárta el az Afrikába vezető utat. Ezt Róma nem is nagyon bánta, nem is gondoltak rá hogy Karthágót a saját földjén győzzék le. Az elsőszámú feladatnak Szicília teljes elfoglalását tekintették. Ennek megfelelően 259-ben Aquilius Florus a szigeten harcol a Hamilkar vezette pun seregek ellen. 258-ra sikerül őket visszaszorítani a sziget nyugati csücskébe. Fontos városok kerülnek római uralom alá, pl. Henna, Kamarina.

A határ alakulása i.e. 258-ban.
I.e. 256-ban a római haderő szerette volna a tengeren is kierőszakolni a döntő csatát. Ezt csak úgy tartották lehetségesnek, ha egyenesen Afrikát fenyegetik, hiszen azt a punok minden erővel védeni fogják. Hatalmas, 330 hajóból álló flottát vontak össze. Ebből 250 volt csatahajó, a többit az 500 lovas és 15 000 gyalogos szállítására különítették el. A Karthágóiak megtudták a rómaiak tervét, és jókora flottával, mintegy 350 hajóval a dél-szicíliai Eknomosz hegyfoknál megtámadták az ellenséges flottát. A karthágóiak hosszú arcvonalat képeztek, céljuk a római flotta átkarolása, bekerítése volt. A csatát a rómaiak támadása nyitotta a pun centrum ellen. A ravasz karthágóiak menekülést színlelve megfordultak, maguk után csalva a római flotta egy részét. Amikor elég messze csalták üldözőiket szembefordultak, és ellentámadást indítottak. A harc kezdetén a jobban manőverező punok kerültek fölénybe. Közben a pun hajóhad, ami a centrum visszahúzódása miatt kettészakadt, a két római szárnyra támadt. Ez a támadás azonban kudarcba fulladt, és a két szárnyon győzedelmeskedő római hajók bajbajutott társaik segítségére siettek. A bekerítet punok nagy veszteségeket szenvedtek. A rómaiak 64 hajót zsákmányoltak, és csaknem negyvenet elsüllyesztettek. A győzelem eredményeként a római sereg alig három napi járásra Karthágótól partra szállt Afrikában. A közelgő tél, és a felmerülő ellátási problémák miatt a pun várost védő erődrendszer ostromát már nem merték elkezdeni. A szenátus úgy határozott, hogy a flotta térjen vissza Európába. A római sereg vezére Regulus így 500 lovassal, 15 000 gyalogossal és kb. 40 hajóval Afrikában maradt. A Karthágóiak érezték: eljött az idő a válaszra… Görög zsoldosokat fogadtak fel, és komoly sereget vontak össze. 255-ben a pun vezér Xanthipposz serege összecsapott a rómaiakkal. A rómaiak főleg lovasságban voltak hátrányban, hiszen 500 lovasukkal szemben 4000 sorakozott fel. Azonban a legnagyobb előnyhöz a római parancsnok juttatta őket. Regulus, mikor látta a falanxba állt pun gyalogságot és a csaknem száz harci elefántot, alakulatait sűrű tömör sorokba állította. A támadásra indult elefántok valósággal legázolták a sereget, mögöttük a gyalogosok a túlélőkkel végeztek. A két szárnyon a karthágói lovasság söpörte el a rómaiakat. Regulus seregének zöme holtan maradt a csatamezőn. Alig kétezren menekültek meg, de a hazafelé tartó hajóúton viharba kerülnek, és a katonák jórésze tengerve fullad. Így szinte egyidőben pusztul el róma szárazföldi hadereje és flottája. Ettől a csapástól Róma nem esett kétségbe, hiszen néhány hónap alatt több mint 200 új hajót építettek, és 80 000 újoncot soroztak be a flottához. A háború Afrikából újra Szicíliába húzódott át. I.e. 250-ben Hasdrubal, a karthágói vezér Panormosnál megtámadja a római sereget. A rómaiak élén ezúttal egy tehetséges vezér, Lucius Caecilius Metellus állt, aki nem engedte seregét felelőtlenül a harci elefántok ellen. A városfalig engedte a támadókat, és tüzes nyilakkal bőszítette fel az elefántokat. Azok egy része elpusztult, másik részük felbőszülve saját csapataira rontott. Mikor Lucius látta a zavart, minden erejével a pun sereg oldalára rontott. Fényes római győzelem született. A zsákmány között volt 100 elefánt is, amiket a római circus-ban rendezett vadászaton öltek le, így bizonyosodva meg, hogy nem legyőzhetetlenek ezek a monstrumok. A vereség hatására Karthágó békeajánlatot tett, de elutasították. Ezév őszén a rómaiak Lilübaeumot szárazon és vizen bekerítették. A következő évben Drepanum-nál került sor jelentős ütközetre. A rómaiak mind tengeren, mind szárazföldön vereséget szenvednek. Elpusztul az oly gyorsan létrehozott új flotta is. A karthágói birodalom nem tudja a győzelmet kellően kihasználni, belefáradt a sok éve tartó háborúba. Rómának óriási nyersanyag és emberanyag-tartalékai vannak. A sorozatos veszteségek sem törték meg. A karthágói kincstár kimerült, egyre nehezebben tudták előteremteni a zsoldosok fenntartásához kellő pénzt. A rómaiak folyamatosan „pumpálták” a csapatokat Szicíliába, és 242-ben elesett az utolsó két szicíliai pun város, Lilübaeum és Drepanum. 241-ben a Karthágói vezetőket újabb hatalmas és kellemetlen meglepetés érte. A rómaiak leggazdagabb polgáraik adományából egy 200 hajóból álló új flottát szereltek fel. A hajóhad márciusban ért Drepanum-hoz. A punok nem akarták elhinni, hogy annyi vereség után Róma újból a tengeren veszi fel a harcot. A római vezetők pedig tudatosan soha nem is akarták a tengeri uralomért vívott harcot befejezni. Tisztában voltak vele, hogy szicíliai hódításaik csak akkor lehetnek hosszú életűek, ha azt a tengeren is biztosítani tudják. A két hajóhad a Drepanummal szemben fekvő Aegates-szigeteknél csapott össze. A rövid, de heves csatában a rómaiak győzelmet aratnak. 70 hajót elfoglalnak, 50-et elsüllyesztenek. Az újabb vereség hatására Karthágó ráébredt, hogy a háborút elvesztette. Ha folytatják a harcot, amit a megsemmisült flotta miatt már csak Szicíliában tudtak volna, akkor azzal a szigeten rekedt seregük teljes pusztulását is kockáztatták volna. A békéért cserébe lemondtak teljes szicíliai területeikről, hatalmas hadisarcot ( 3200 talentum ) fizetettek Rómának. A háború 700 elvesztett hadihajóba került a győztesnek, de elindult az akkor ismert világ meghódításának dicső útján.

Forrás:
Kertész István: A hódító Róma

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - nov.. 19, 2017 18:23
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:40
Posted by Ív Béla - nov.. 19, 2017 17:28
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:18
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 15:15
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 339 vendég böngészi