AutoalkatreszOnline24.HU

Julius Caesar

Caesar a római történelem kimagasló alakja volt,aki tetteivel hozzájárult ahhoz, hogy Róma világbirodalommá váljon. De ki is volt ő valójában? (Kr.e. 100. július 13. – Kr. e. 44. március 15.) Rómában született patrícius (arisztokrata) családban. Rokonságban állt Mariusal a kiváló hadvezérrel, aki megreformálta a római hadsereget és létrehozta belőle a kor legütőképesebb hadseregét. Caesar fiatal korában Rómában az optimaták és a populisták harca folyt a politikai hatalomért. Marius és Caesar is a populistákhoz kötődött, de mivel a polgárháborút Sulla vezetésével az optimaták nyerték meg Caesarnak el kellett hagynia Rómát. Kr. e. 78-ban Sulla meghalt és így Caesar is hazatérhetett. Azonnal megkezdte politikai pályafutását, kiváló szónoki képességeivel is kitűnt a többi politikus közül. Még Cicero is elismerte tehetségét. Egy tengeri utazása során kalózok fogságába esett akik 20 talentum aranyat követeltek érte váltságdíjként, ő azonban ezen felháborodott és 50 talentumban határozta meg saját értékét (20 talentum egy szenátor, 50 talentum egy tekintélyes konzul értéke volt). Mikor elengedték Caesar flottát toborzott, lerohanta egykori fogvatartóit és a foglyokat bebörtönöztette. Mivel azonban túl enyhének találta az ítéletet kihozatta őket a börtönből és keresztre feszíttette őket, mivel fogsága alatt többször megígérte a kalózoknak, hogy így fog elbánni velük, de ők kinevették. A végén mégis Caesar nevetett… Kr. e. 70-ben megválasztották quaestornak és ebben a minőségben Hispania Ulterior (a mai Portugália és dél Spanyolország) tartomány pénzügyeit felügyelte. Az évek folyamán jó kapcsolatot épített ki Pompeiusal és Crassusal akik támogatták őt. Caesar egyre magasabb politikai posztokat töltött be és így elhatározta azt is, hogy szobrot emel Mariusnak, ami a szenátusban nagy felháborodást keltett, de Caesar népszerűségének köszönhetően szinte érinthetetlen volt. Politikai pályafutását azonban a szenátusban eléggé akadályozták így a Kr. e. 65-ös évet több száz arany talentum adóssággal zárta (ami több millió dollárnak felel meg!) és ez eléggé akadályozta politikai karrierjét. Ennek ellenére Kr. e. 64-ban Pontifex Maximus-á választották (magas rangú pap) és ezzel a méltósággal lehetősége nyílt a törvényhozásba való beszólásra. Kr. e. 63-ban városi praetor-á nevezték ki, majd Kr. e. 61-ben Hispania Ulterior kormányzója lett, ahol előzőleg qaestorként szolgált. Itt jelentős katonai hírnévre tett szert mivel több barbár népet behódoltatott és jelentős zsákmányra tett szert. Már imperatorként köszöntötték és így diadalmenetet is tarthatott, de mivel a konzulátusra is pályázott választania kellett a kettő között. Ellenfelei kihasználták, hogy amíg Rómán kívül várakozik a diadalmenetre való engedélyre lecsúszik a konzulválasztásról, de nagy meglepetésükre belépett Rómába. Caesar, hogy vezető szerephez jusson szövetséget kötött Pompeiusal és Crassusal akik szintén sikertelenül harcoltak a szenátus ellen. Caesarnak szüksége volt Pompeius befolyására és Crassus pénzére így nem hivatalosan megalakult az első triumvirátus. Hogy megerősítsék a szövetséget Pompeius elvette Caesar lányát Juliát. A nagy korkülömbség és nevelés ellenére ez a politikai házasság szerelemnek bizonyult. A nehéz konzuli éveket követően Gallia proconsulja lett és elindította a gall háborúkat, amelyek során Rómához csatolta a gall területeket néhány germánnal egyetemben. Ő próbálkozott meg először egy Britannia elleni invázióval is. Ezen háborúit a Commentarii de Bello Gallico-ban ("A Gall háború") írta le. Ez a terület aztán hű maradt Rómához egészen 476-ig a Nyugatrómai Birodalom bukásáig. Kr. e.54-ben meghalt Julia Caesar lánya és Pompeius felesége, ami nagy fájdalmat okozott mindkettőjüknek. Crassus a parthusok ellen vívott háborúban halt meg Kr. e. 53-ban. Pompeius egyre jobban az optimaták felé húzott és a két egykori barát között elhidegült a kapcsolat. A szenátus Pompeius vezetésével Kr. e. 50-ben hazahívta Caesart, akinek fel kellett volna oszlatnia hadseregét és magánemberként kellett volna a szenátus elé járulnia. Ez csapda volt, és ezt Caesar is tudta, ezért hadseregével átlépte a Rubicon folyót, ami a határfolyó volt. Ekkor mondta híres mondását: „Alea iacta est” (A kocka el van vetve). Pompeius és társai Görögországba menekültek, hogy hadsereget toborozzanak, Caesar azonban nem követte, hanem 1 hónap alatt Hispániában termett és legyőzte Pompeius hadnagyait, majd Hellászba ment, hogy szembeszálljon Pompeiusal. Kr. e. 48. július 10-én Dyrrhachiumnál éppen csak elkerülte a végzetes vereséget. Ha Pompeius ekkor Rómába ment volna másként is alakulhatott volna a történelem, de ő nem ezt tette. Ehelyett Caesar után vetette magát bízva kétszeres túlerejében, de Pharszalosznál olyan hatalmas vereséget szenvedett, hogy a csatából csak alig tudott elmenekülni. Ekkor mondta Caesar egy másik híres mondását: „Veni, vidi, vici.” (Jöttem,láttam,győztem). Pompeius Egyiptomba menekült, ahol szintén polgárháború dúlt Kleopátra és Ptolemaios között. Caesar rövidesen követte Pompeiust Egyiptomba és itt tudta meg, hogy Pompeiust megölte Ptolemaios egyik tisztje, mivel azt remélte, hogy ezzel Caesarnak örömet szerzhet. Állítólag Caesar elsírta magát mikor meglátta Pompeius levágott fejét, mivel ő még mindig szeretett volna kibékülni vele. A polgárháborúban Kleopátra oldalára állt, legyőzte Ptolemaios csapatait, és Kleopátrát megtette uralkodónak. Miután visszatért Rómába egyeduralkodóként kormányzott. A szenátustól megkapta a konzul, dictator, imperator, néptribunus, cenzor, pontifex maximus címeket és ezeknek birtokában szinte korlátlan hatalommal bírt. Végrendeletében Octavianust tette meg örökösévé, de ha ő meghalna, akkor Brutus lesz az örököse. Kormányzása alatt Caesar több reformot bevezetett (földreform, naptárreform, adóreform + aranydénár bevezetése, szenátus létszámát 900 főre emelte). Annak ellenére, hogy többször is kijelentette, nem akar király lenni a szenátusban többen szervezkedni kezdtek ellene. Megalakult egy ellenzék akik „meg akarták szabadítani Rómát a zsarnoktól”. Habár egy jós megmondta Caesarnak, hogy vigyázzon március idusán, Caesar őrizet nélkül ment el 44. március 15-én a szenátusba, ahol az ellenzék tagjai, köztük - Gaius Trebonius, Decimus Junius Brutus, Marcus Junius Brutus és Gaius Cassius Longinus – 35 késszúrással megölték őt. Caesar ironikusan Pompeius szobrának lábánál esett el. Egyes feljegyzések szerint Caesar Pompeiushoz imádkozott halála előtt. Utolsó szavai: „Te is fiam, Brutus?” annak a Brutusnak szóltak, akit egyik örökösének is kinevezett. Halála ellenére nem állt vissza a köztársaság, hanem Octavianus vezetésével elkezdődött a Római Birodalom új korszaka a császárság, de ezt Caesar gyilkosai már nem élhették meg. Pár éven belül mindannyian meghaltak, többen öngyilkosok lettek és az egyeduralom, amely ellen harcoltak lett Róma új államformája.

Anonymus
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - nov.. 19, 2017 18:23
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:40
Posted by Ív Béla - nov.. 19, 2017 17:28
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:18
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 15:15
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 321 vendég böngészi