AutoalkatreszOnline24.HU

Római Birodalom és Pannónia

Hajózás
A rómaiakat Itália földrajzi helyzete kényszeríttette a tengerre, a hajón való közlekedést nem kerülhették el. Nem a tengeri utazás szeretete miatt szálltak hajóra hanem a gazdasági érdek és a kötelezettség tudás gyõzte le ellenérzésüket, hogy elhagyják a biztonságos szárazföldet és a hajók bizonytalan deszkáira lépjenek. Az elsõ pun háború egyenesen rákényszeríttette õket, hogy tengeren számoljanak le az ellenségükkel. I.e.260-ban egy ötevezõs pun hajó zátonyra futott és a tenger hullámai Itália partjaira vetették. A rómaiak pontosan lemásolták méreteit, a szükséges szerkezeteit és még ugyan abban az évben a hajóhadukkal felvehette a küzdelmet a kiválónak tartott Karthágói flottával. A szárazföldi harchoz szokott római légionáriusok számára kieszelték azt a megoldást, hogy az ellenség megcsáklyázott hajóira hidat vettetek át és ezen keresztül a római gyalogság rohammal gyõzte le a szárazföldi harcmodorhoz nem szokott pun tengerészeket. Mylae közelében kivívott gyõzelem történelmi jelentõsége is volt: Ez idõtõl kezdve Rómával nem csak mint szárazföldi, hanem mint tengeri hatalommal is számolni kellett. A Rómaiak ennek ellenére sem lett hajósnemzet. A hajóépítést a rómaiak részben a punoktól, részben a görögöktõl tanulták. Kezdetben csak hadihajókat építettek, késõbb azonban a kereskedelmi hajózásra is nagy gondot fordítottak. Több hajótípust is ismertek. Mást használtak a haditengerészetnél és mást a kereskedelmi flottánál. A hadihajókat fõként emberi erõvel, rabszolga munkával hajtották ( persze használtak vitorlákat is )(szerk.:mivel a rabszolgák csatában megbizhatatlannak bizonyultak, viszonylag hamar jol fizetett evezösökre cserélték öket, akik erönlétük megörzése végett rendszeresen gyakorlatoztak.-római hadsereg története-). A kereskedelmi hajókat majdnem kizárólag vitorlákkal üzemeltették. Építettek hatalmas öt evezõsoros hadi gályákat is, valóságos úszó erõsöket, de ezek nem voltak elég fûrgék. A part menti szállításra alkalmas hajók többsége általában 100-200 tonna terhet vitt magával. A teherszállító kereskedelmi hajó személyeket is vitt magával és rendszerint annyi utast vett fel a fedélzetére amennyi csak elfért rajta. A császárság korában - a szükségleteknek megfelelõen - a hajóépítést is tovább fejlesztették. A gabonaszállító hajókat úgy tervezték, hogy testük zömök legyen és ellenálló képességük pedig nagyobb mint a régebbi típusok. Ezek gyakran három árbocos típusok voltak, hosszuk meghaladta a 30 métert és akár ezer tonna gabonát is szállíthattak rajtuk. A nagy és nehéz vitorlásokon kívül könnyebb felépítésû hajókat is építettek. Egyiptom és India közötti forgalmat a sekély tengeren ilyenekkel bonyolították le. Az ókorban a kereskedelmi hajózás nov. 11 - márc. 10-ig szünetelt, de Itália és Egyiptom közötti forgalom csak május 27 és szept.13 között számított biztonságosnak. A hajózási idényt március 5-én Isis ünnepén nyitották meg hivatalosan. Míg a kereskedelmi hajók a téli szünetben a partra vontatták és javították, a hadihajók állandóan a tengeren voltak, legfeljebb egyes kikötõkben horgonyoztak. Ennek megfelelõen élettartalmuk is rövidebb volt. A rómaiak a belvízi hajózásnak is nagy fontosságot tulajdonítottak. Jól megrakott uszályokon olcsón szállítottak nagytömegû árukat. Noha több természeti körülmény is nehezítette a hajózást a Tiberisen, különösen Ostiától Rómáig terjedõ szakaszán a forgalom igen nagy volt. A Tiberisen az ár ellenében haladó magrakott uszályokat emberi ( rabszolga ) vagy állati erõvel vontatták a partról az uszályokhoz erõsített kötelekkel. Galliában a folyók egész hálózata szolgáltatta a közlekedést. A római világ leghosszabb, legnagyobb folyamának a Danuvius-nak ( Duna )hadászati és gazdasági jelentõsége is volt. Hadászati szempontból figyelembe vették, hogy több tartományukban az északi határt a limes jelentette ezért a folyami hadihajó flotta õrnaszádjai cirkáltak állandóan a folyamon, a jobb parton pedig a katonaság õrtornyokból vigyázta a határt.

Hidak
Itáliában is sok hidat építettek a rómaiak, mind békés mind hadi céllal. A hidakat a tervezők és kivitelezõk olyan szilárdan építették meg, hogy büszkén hirdették: A mûvük az örökkévalóságnak szól! A VIA FLAMINA helyreállítása alkalmával Narnia ( ma Narni ) közelében négyíves kõhídon vezették át az utat a Nar ( ma Nera ) umbriai folyó fölött. Középsõ íve 20 m magas, nyílása pedig 32 m széles volt. Itália legszebb hídjának tartották. ( Sorsát ez a híd sem kerülhette el: A 8. Században beomlott, mivel nem akadt senki aki karbantartsa, kijavítsa és ezért már a 11. Században végképp használhatatlanná vált.) Az id. szer. 2. Században épült Augusta Trevorum-ban az a római híd amelyet - helyreállítása után - ma is használnak. A hétpilléres híd a Mosella ( ma Mosel) folyón át vezetett a városból a túlsó partra. Nemcsak kitûnõ megépítésével hanem szépségével is felkelti a csodálatunkat, és elismeréssel adózunk a római mérnökök nagy mûszaki tudásának és alkotó szellemének, valamint azoknak akik arcuk verejtékével készítették el ezt a jelentékeny mûvet.

Utak
A mûutak építése nem a rómaiak kizárólagos találmánya volt. A perzsák KisÁzsiában talált és továbbfejlesztett utjaikat vették alapul. A mûutak nagy része az építtetõ nemzetségének nevét viseli nõnemû végzõdéssel, ugyanis latinul az út nõnemû. ( Via = út ). A római hagyomány szerint az elsõ kõlapokkal fedett mûút építése Appius Claudius Caesus nevéhez fûzõdik. Úgy tudták ,hogy i. e. 312-ben censorként látott hozzá a híres út a Via Appia elsõ szakaszának építéséhez. Ez az elsõ szakasz ebben az idõben még csak a tengerparti Formiae ( ma Formia ) városig jutott el. Róma városának egyik déli kapujától a Porta Capena-tól vezetett mindössze 80 mérföld hosszúságban. ( 1 római mérföld 1480 m ) Az útvonal közepe táján mindegy 43 mérföldnyire a censor vásárhelyet alapított Forum Appit néven. Késõbb a Via Appia-t továbbvezették. Capuát elhagyva Brnrventumon ( ma Benevento ) áthaladva elérte az Adriai tenger partján fekvõ Tarentum városát, majd Brundisium kikötõ városig hosszabbították meg. Az útvonal gazdasági és hadászati jelentõsége is volt. Gazdasági szempontból fontos kikötõ városokat kötött össze Rómával, mégis sokkal jelentékenyebb volt hadászati jelentõsége: Brundisium-ban szálltak hajóra a római hadak, hogy keleten Görögországban, akár KisÁzsiában partra szálljanak. A római hagyomány szerint a második mûutat Gaius Flaminius censorként i.e. 233-ban kezdte építeni és ezt Via Flaminia -nak nevezték. Szinte folytatása volt a Róma városi Via Lata-nak ( széles út ). A Via Flamina mindössze 200 mérföld volt ( 286 km ) és északi irányba haladt. Az építtetõ célja az volt, hogy Ubrián át kösse össze egyrészt Rómát az Adriai tengerrel, másrészt az Alpokon inneni Galliával. Nero császár egyik õse építette a Via Domini-át. Jó szemmel felismerve ennek jelentõségét. Ez az út ugyanis része volt annak a hatalmas útvonalnak amelyet az ókorban Via Herculia - nak neveztek. Dél Itáliából indult ki és Róma érintésével - a déli Narboi Gallián át - Hispaniába a Gadesen keresztül a mai Gibraltári szorosig vezetett. Saját ( rossz ) tapasztalataikon okulva alakították ki az utakat. Az útvonalakat elõbb kijelölték, majd majd az építéshez szükséges szélességben és mélységben kiásták a mûút helyét. Alapját úgy készítették el, hogy a mélyedésekbe legalább 30 cm vastagságban öklömnyi nagyságú kõdarabokat raktak és azt jól ledöngölték. Ez volt a mûút alapja. Reá ugyanilyen vastagságban mésszel kevert kõtörmelékeket raktak, s miután ezt is alaposan ledöngölték egyenletes tömör alapot kaptak. Erre durva szemcséjû kavicsot, murvát, kõzúzalékot, borítottak és nyeles bunkókkal addig döngölték amíg teljesen szilárd nem lett. Erre egy vagy két rétegben szabálytalan alakú kõlapokkal borították be. A kõlapokat nem tudták hézagmentesen lerakni ezért kötõanyagot Caementum-ot ( a beton õse ) öntötték a hézagokba. Láthatjuk, hogy milyen alapos, körültekintõ és nehéz munkát kellett elvégezni ahhoz, hogy egy mûút létre jöjjön ezért nem meglepõ, hogy az építés igen nagy anyagi terhet rótt az építtetõre. A rómaiak a mûutak nyomvonalát úgy tûzték ki, hogy azok lehetõleg egyenes vonalban haladjanak és így a legrövidebb úton lehessen elérni a kívánt várost vagy kikötõt. E tekintetben nem ismertek akadályt. Ha kellett alagutat fúrtak a hegyben, hidakat vertek a folyón, szakadékok és völgyek felett, mocsaras területeken pedig cölöpökre építették az utat. A gyakorlatias római észjárás megkívánta, hogy számon tartsa a távolságot. Ezért mérföldenként megjelölték az utakat, hogy az utazó megtudhassa mekkora utat tett meg és a következõ helyiségig hány mérföldet kell még megtennie. A közutak szélén minden egyes mérföldnél magas henger vagy négyszöglete alakú jelzõkõ állott, ezek voltak a római mérföldkövek. Azt is elárulták, hogy hány mérföldet kell még megtenni egy bizonyos városig. A mérföldkövekre a köztársaság korában az utat építtetõ tisztségviselõ, a császárkorban pedig az uralkodó nevét vésték fel és viselték.

Vámok
A vámot a rómaiak már régóta ismerték és alkalmazták és az államkincstár egyik legfontosabb bevételi forrása lett. A rómaiak szinte terjeszkedésük kezdete óta minden elfoglalt, bekebelezett területet bevontak a vámszervezetükbe. Minthogy a vámok, adók, illetékek beszedésére hivatalnoki apparátusuk nem volt a köztársaság versenytárgyalás útján a legelõnyösebb ajánlatot tevõ vállalkozónak ( publicianus ) rendszerint öt esztendei idõtartamra bérbe adta az államkincstárt, az aerariumot megilletõ jövedelmek behajtásáról. A vállalkozó köteles volt meghatározott átalány összeget fizetni, és az õ gondja maradt, hogy ennél többet szedjen be a tartományok lakosságától. Itália északi határán és a kikötõkben is szedtek vámot, amit a város lakossága nehezményezett mert megdrágította a behozott árukat.Noha a Római Birodalom hatalmas gazdasági egységnek számított mégis több vámterületre osztották fel. A belsõ vámhatárok többnyire egybeestek a bekebelezett tartomány egykori határával. A határ menti állomásokon kívül voltak még vámosok a fontosabb útkeresztezõdéseknél, hidaknál, átkelõhelyeknél is, hogy az utasoktól kövezet, hídvámot szedjenek. Önálló vámterületnek számított Sicilia, Hispania,Britannia, Asia provincia és pénzügyileg mindig kitûnõen szervezett Egyiptom. A birodalom legnagyobb vámterületének az Illyricum tartomány számított amely magába foglalta Pannóniát is. Központi vámigazgatósága Poetovio-ban volt Pannóniai vámközpontok: Brigetio( Ószöny ); Aquincum; Intercisa( Dunaujváros ); Altinum( Mohács ) és a Borostyán útmentén Savaria ( Szombathely ). Az utas egy napon belül több alkalommal is találkozott vámosokkal akik nem csak a vámot szedték hanem a birodalom határain azt is ellenõrizték, hogy az utas vagy kereskedõ nem visz-e magával nagy tételben nyers vagy feldolgozott vasat, bort, olajat, gabonát és aranyat. Mindezek kivitelét megtiltották! A birodalom belsõ határain a fizetendõ vám általában az áru értékének két és fél százaléka volt és csak a 4. Században a teljesen leromlott gazdasági helyzet miatt kellett 12 %-ban megállapítani. Az összegyûjtött pénzt biztonságára vigyázni kellett. A köztársaság korában felfegyverzett izmos rabszolgákat helyeztek el a vámház közelében, a császárkorban pedig kis távolságra katonai alakulat táborozott. Amikor az utazó vagy kereskedõ elérkezett a vámállomáshoz köteles volt vámáru nyilatkozatot tenni, azon feltüntetni a magával vitt árukat, értéküket ill. vételárukat. Ha az utazó tévesen állított ki vámáru nyilatkozatot a vám kétszeresét kellett kifizetnie. Ha valamit kihagyott belõle azt a vámos elkobozta. Tõle azután az utas magasabb áron visszavásárolhatta. Ha az utazónak nem volt annyi pénze, hogy kifizesse az illetéket a vámosok az árut letétbe helyezték és zálogként kezelték. A rabszolga is vámköteles volt. Ha valaki a rabszolgáját pl. szabad embernek tüntette fel, hogy ne kelljen utána vámot fizetni - és ezt a vámos megtudta - jogában állt ott helyben felszabadítani a rabszolgát és a tulajdonosa nem kaphatta vissza.

Római Birodalom nagyobb városai és a jelentösebb Pannoniai városok
Latin név; Provincia (terület); A város mai neve; Hol található?
Athen; Greacia; Athén; Görögország
Altinum; Pannonia; Mohács; Magyarország
Antiochia; Syria; Antakya; Törökország
Arrabona; Pannonia; Gyõr; Magyarország
Augusta Trevorum; Germania; Aachen; Németország
Aquincum; Pannonia; Óbuda; Magyarország
Barium; Italia; Bari; Olaszország
Brigetto; Pannonia; Ószöny; Magyarország
Brundisium; Italia; Brindisi; Olaszország
Burdigale; gallia; Bordeaux; Franciaország
Byzantium; Asia; Istanbul; Törökország
Caesarea; Mauretania; Algír melletti romváros; Algéria
Carthago; Africa; Carthago; romváros; Tunézia
Carthago Nova; Hispania; Almeria; Spanyolország
Capua; Italia; Capua; Olaszország
Carnuntum; Pannonia; Deutsch-Altenburg; Ausztria
Corinthus; Greacia; Korinthos; Görögország
Constantinapolis; Asia; Istanbul; Törökország
Campona; Pannonia; Nagytétény; Magyarország
Cyrene; Cyrenica; ?; Libia
Damascus; Syria; Damaszkusz; Szíria
Emona; Pannonia; Ljubljana; Szlovénia
Formiae; Italia; Formia; Olaszország
Floriana; Pannonia; Csákvár; Magyarország
Genva; Italia; Genova; Olaszország
Gorsium; Pannonia; Tác; Magyarország
Hierosolyma; Syria; jeruzsálem; Izrael (görögül:Hieroszalém; latinul: Hierosolyma)
Intercisa; Pannonia; Dunaújváros; Magyarország
Leptis Magna; Africa; Homs város mellett; Líbia
Londinium; Britannia; London; Anglia
Lindum; Britannia; Sheffield; Anglia
Lugdunum; Gallia; Lousanne; Franciaország
Lutetia; Gallia; Párizs; Franciaország
Lussonium; Pannonia; Dunakömlöd; Magyarország
Lydia; Asia; Romváros; Törökorszáh
Massilia; Gallia; Marseille; Franciaország
Mediolanum; Italia; Milánó; Olaszország
Miletus; Asia; Palatia falu mellett; Törökország
Mursa; Pannonia; Eszék; Szlovénia
Napoca; Dacia; Koloszvár/Cluj Napoca; Erdély / Románia
Narbo; gallia; Narbonne; Franciaország
Neapolis; Italia; Nápoly; Olaszország
Poetovio; Pannonia; Ptuj; Szerbia
Sarmizegetusa; Dacia; Gradiste; Erdély / Románia
Savaria; Pannonia; Szombathely; Magyarország
Scarbantia; Pannonia; Sopron; Magyarország
Singidunum; Pannonia; Belgrád; Szerbia
Sopianae; Pannonia; Pécs; Magyarország
Syracusae; Sicilia; Syracusa; Olaszország ( Szicília )
Tarraco; Hispania; Tarragoma; Spanyolország
Tarsus; Ciclicia/ Asia; Tarsus; Törökország
Tarentum; Italia; Taranto; Olaszország
Tolentum; Hispania; Madrid; Spanyolország
Thammugadi; Mauretania/ Africa; ?; Marocco/algéria?
Tingis; Mauretania/ Africa; Tanger; Marokkó
Tricciana; Pannonia; Ságvár; Magyarország
Ulisca Castra; Pannonia; Szentendre; Magyarország
Valentia; Hispania; Valentia; Spanyolország
Vindabona; Pannonia; Bécs ( Wien ); Ausztria
Volubilis; Mauretania/ Africa; Marrakech; Marokkó
Meghatározások - Kifejezések
Amphiteatrum: Kõrszinház
Amphora: Bor vagy olaj tárolására szolgáló kétfülû edény
Censor: Római jegyzõ és vezetõ pénzügyi tisztviselõ
Centurio: Századosi rang a hadseregben
Colosseum: Nagyszínház
Consul: A Római Köztáesaság legmagasabb rangú magisztrátusa
Denarius: Rómaiak legfontosabb ezüst pénzérméje
Forum: Piac, vásártér, bíróság, adószedõ
Forum Romanum: Róma városának földrajzi, társadalmi és politikai központja
Frigidarium: Hidegvizes medence a fürdõ épületekben
Hannibal Barkas:Karthagoi hadvezér (i.e. 247 - 183)
Insulae: Háztömb a római városokban
Kitahara: Római és görög pengetõs hangszer
Legio: Legnagyobb katonai csapategység
Legionárus: Legnagyobb katonai csapategység tagja. Nem csak katonák; orvosok, mérnökök, zenészek is.
Limes: A Római Birodalom katonai határa; határörvidék.
Natatio: Úszómedence a római fürdõházakban
Néptribunus: Római tisztviselõ aki a plebejusok jogait védelmezték. Vétó és mentelmi joguk is volt.
Patriciusok: A római polgárság legelõkellõbb osztálya
Plebejusok: Római polgárok általános testülete. plebs=nép
Prefectus: A város legfõbb elöljárója, vagy a testõrség parancsnoka
Provincia: Meghódított terület közigazgatási egysége
Senator: A Szenátus tagja
Senatus: a köztársaság alatt roma vezető tanácsa.a császárkorban Tanácsadói Testület.
Sestertius: Római váltópénz a Denarius egynegyede
Tiberis: Róma folyója
Toga: Római polgárok bõ gyapjú öltözéke
Vicus: Katonai létesítmény körül kialakult polgári település
Pannónia katonai meghódítása
Augustus császár alatt és a mai dunántúl teljes és végleges bekebelezése elõtt Pannónia név még csak földrajzi értelemben és nem közigazgatási terminusként volt használatban. Szervezeti szempontból ugyanis a Dunántúl területe ekkor még a mai Szlovénia, Horvátország területén elterülõ Dalmatia tartománnyal együtt Illyricum néven állt közös igazgatás alatt.
A rómaiak elsõ ténykedése - mint minden új tartományban - a hadsereg táborainak és felvonulási útjainak megépítése volt. Pannóniában a kezdeti idõszakban a késõbbi tartomány déli területein - Emonában, Poetovioban - állomásoztak a hódításban résztvevõ légiók. Számukat növelve csak a késõbbi évtizedekben helyezték immár végleges táborhelyeikre a limes menti nagy erõdvárosokba ( Vindabona, Carnuntum, Brigetio, Aquincum ). Ebben az idõszakban a hadsereg feladata elsõsorban az immár római fennhatóság alá vont területek belsõ rendjének biztosítása, szavatolása volt.
Pannónia meghódításának katonai és polgári rendjének megszervezése az 1. Század 60-70-es éveikre befejezõdött. Ettõl az idõtõl fogva a római haderõ már a Dunántúlnál állomásozik.
A katonai megszállás jellemzõ vonásai: A limes melletti táborok egytõl egyig úgy épültek, hogy a Duna partján megépített út a táborok területén haladt keresztül.
A Pannóniai limes mentén 4 légió állomásozott. Tehát mindegy 24.000 fõnyi tökéletesen kiképzett jól megfizetett kitûnõ katona jelentette a birodalom pannóniai határszakaszának fõ erejét. A pannóniai hadsereg fontossága elsõsorban a külsõ ellenség elleni harcban volt lemérhetõ. Pannónia volt az Itáliához legközelebb fekvõ nagy hadsereggel rendelkezõ tartomány, amelynek hadserege szükség esetén néhány napi erõltetett menettel elérhette Itália határát.
Az elsõ század második felében önálló tartománnyá szervezett Pannónia a század végéig egyetlen helytartó irányítása alatt egységes provinciaként szerepelt.
A 2. Század elején Traianus császár ( 98 - 117 ) idején valamikor 103 - 107 között egységes tartomány helyén két provincia alakult: a nyugati rész Felsõ Pannónia ( Pannonia Superior ) a keleti pedig Alsó Pannónia ( Pannonia Inferior ) néven vált különálló tartománnyá. A ketté osztás után Carnuntum és Aquincum lett a két tartomány székvárosa.
A kettéosztás két okból született: Külsõ és belsõ okaik voltak.
Külsõ okok:
A tartomány két frontvonalának stratégiai okai
Belsõ okok: A császári hatalom tanácsosnak látta a túlságosan nagy haderõ fölött parancsnokoló egységes pannóniai ill. Pannonia Superior-i helytartó haderejének csökkentése. Igy a 4 légiós Pannóniát elõször egy három és egy légiót vezénylõ helytartó alá osztotta, majd a három légiós Pannónia Superior-ból a Brigetio-i légiót pannóniai Inferiorhoz sorolva két egyaránt két-két légióval rendelkezõ tartománnyá alakította.
Pannónia e tartományi felosztása nem egészen száz évig maradt érvényben. A 3. Század végén Diocletianus császár gyökeres közigazgatási reformja során
valamennyi tartományt kisebb egységekre osztotta, így a Pannónia területén is négy kisebb provincia alakult:
-Pannonia Superior: északi részén a Dráváig,
-Pannonia Prima ( Elsõ Pannónia ) a Drávától délre,
-Valeria: Pannonia Inferior északi részén
-Pannonia Secunda: ( Második Pannónia )Pannonia Inferior déli részén.
Pannonia Úthálózata
Pannónia gazdasági és katonai vérkeringését biztosító úthálózat: Az útrendszer keretét a tartományoknak a távolsági forgalomba való bekapcsolását két elsõrendû
fontosságú útvonal határozta meg: Az Itália felé való közvetlen kapcsolatot biztosító un. Borostyán út és a Duna jobb partján végighaladó határ menti hadi út.
A Borostyán út a nevét onnan kapta, hogy ez az út északon Carnuntum - ál ( Deutsch-Altenburg, Ausztria ) átlépte a Dunát és barbár területeken áthaladt a Balti tengerig, ahonnan a Római luxuscikk ipar egyik kedvelt nyersanyaga a borostyánkõ származott. Az észak Itáliából induló út elsõ pannóniai állomása Emona ( Ljubljana ) volt, majd a Dráva parti Poetovio ( Ptuj - Jugoszlávia ), késõbb Savaria-n és Scarbantia-n keresztül haladt Carnuntum-ig a tartomány határáig.
Némileg más szerepet töltött be a Duna vonalát kísérõ nagy Transzprovinciás útvonal. Ez északnyugaton Vindabona ( Bécs -Wien ) elõtt érte el Pannónia határát, majd Carnuntum-nál keresztezte a Borostyán utat. Onnan végig a Duna vonalát követve keleti - déli - keleti irányba haladva kapcsolta össze a Duna határ
nagy katonai központjait, kisebb táborhelyeit.
Fõbb állomásai:
Arrabona( Gyõr ), Brigeto ( Szõny ), Aquincum, Intercisa (Dunaújváros ) voltak majd a tartomány délkeleti szögletében a Száva - Duna találkozásánál Singidunum ( Belgrád ) irányában hagyta el Pannóniát. Ez az út közvetlen kapcsolatot teremtett a birodalom európai határát védõ hadsereg legfontosabb csoportjai, a Rajnai, a közép dunai és az al-dunai csapatok között. Ezen az útvonalon vonultak fel a határ más pontján támadó külsõ ellenség visszaverésére átirányított csapattestek.
További belsõ útvonalak kötötték össze nyugat-Pannónia nagy centrumát -Savariát- az északi és keleti határ városaival.
Aquincum-ból pedig sugarasan ágaztak ki azok az utak amelyek a tartomány keleti területein fekvõ belsõ településeket kapcsolták össze a tartomány székhelyével.

Pannónia Történelme az ókorban
i.e. 4 sz. Az elsõ kelta népcsoportok megjelenése Pannóniában
i.e. 3.sz. Scordiusok megtelepülése
i.e. 2.sz. Boiusok beköltözése, Boius - Tauriscus szövetség
i.e. 1.sz. Boius - Taurius szövetség bukása, Kelta törzsek megjelenése, A helyi kelta pénzverés kezdete
i.e. 27 - i.sz. 14 Augustus
i.sz. 1sz. 6 - 9 Pannonia meghódítása Pannoniai dalmata lázadás
15 Emona alapítása
41 - 54 Savaria alapítása
68 - 69 A pannoniai légiók támogatják Vespasianus trónkövetelését
85 - 89 Dominitianus háborúi a dákok és szarmaták ellen; Pannónia haderejének kialakulása
101 - 106 Traianus dák háborúi. Dacia meghódítása
106 után A pannóniai Limes kiépítésének lezárulása. A Pannóniai hadrend végleges megszilárdulása.
103 - 107 Pannónia kettéosztása, Hadrianus pannóniai szemleútja
117 - 138 Hadrianus uralkodása alatt Aquincum és Carnuntim alapítása
164 - 179 A nagy dunai háborúk. Markomann , szarmata betörések. Marcus Aurelius és Lucius Versus császárok a dunai limes mellett
180 A háborúk vége. Marcus Aurelius császár halála Vindabona mellett
184 - 185 Kisebb harcok a limesen, Commudos erõdépítkezései.
193 Septimus Servus császárrá emelése Carnuntum-ban
194 Aquincum és Carnuntum colonia rangra emelése
194 - 201 Septimus Servus polgárháborúi a pannóniai légiók részvételével
202 Septimus Servus látogatása Pannóniában
235 Alexander Servus meggyilkolása. A katonai anarchia kezdete.
260 Nagy erejû Roxolán betörés pannóniában
286 - 293 Diocletianus háborúi Pannónia elõterében
285 - 305 Pannónia felosztása négy tartományra
308 Császártalálkozó Carnuntum-ban
314 Constantius gyõzelme Pannóniában Licinus felett
374 barbár betörések
375 Valentianus császár halála Brigettó-ban
395 barbár betörések; nagyarányú betelepítések kezdete.
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - nov.. 19, 2017 18:23
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:40
Posted by Ív Béla - nov.. 19, 2017 17:28
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:18
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 15:15
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 323 vendég böngészi