AutoalkatreszOnline24.HU

Nemeslevelek feketepiaca a 18. sz.-ban

Bevezetés
A 18. sz.-ban a török korhoz képest igen megnehezedett a társadalmi felemelkedés és megnőtt a veszélye a lesüllyedésnek. A török kor után átrendeződött az egész Krápát-medence társadalma, ez különösen igaz a hódoltság területére, a vele határos vármegyékre és a hajdú-végvári katona rétegre. Az előbb említett réteg tagjai szabadságot élveztek cserébe csak katonáskodni kellett, mivel a török veszély elmúlt nem volt rájuk szükség. Be kellett kapcsolni őket a termelésbe. Tehát szabadosoknak az volt a célja, hogy elkerüljék a jobbágysorba süllyedést, a kisnemeseknek az elveszett armálisukat kellett pótolniuk, vagy ha anyai ágról voltak „nemesek” kénytelenek voltak az apai ágat is megnemesíteni. (Mo.-on csak a férfiági öröklődés volt.) A 18. sz.-ban zömmel szóbeliségen alapult a társadalom, a vezetéknevek sem alakultak ki teljesen és a genealógiát (leszármazás) csak a rokonok emlékezete őrizte, ezért volt nagy a csábítás a nemeslevél vásárlására és a nemesítésre. Ezekért az okokért megérte armálist szerezni és a megyén a nemességvizsgálat keretén belül elfogadtatni. A nemességvizsgálatok során legtöbbször az armálist mutatták be. Mivel az írásbeliség nem volt elterjedt és az anyakönyveket sem vezették rendszeresen ezért a helybeli öregeknek eskü alatt kellett igazolnia, hogy a nemesítésre váró személy valamilyen szinten a rokona. A nemesedni vágyók a hamis tanúkat lefizethették, megfenyegethették és a megyei hatóságokat megajándékozhatták, hogy elfogadják armálisukat.→ Mindezen okok miatt a 18. sz. elejére kialakult a nemeslevelek feketepiaca. Armálishoz három féle módon lehetett jutni: Háborúban elveszett vagy elrabolták, kihalt család armálisát dobták piacra, elzálogosították. A nemeslevelek feketepiaca a 18. sz. második felétől az egyre terjedő írásbeliség miatt folyamatosan hanyatlott.

Háborúban elvesztett armálisok
A legtöbb armális a török elleni harc idején vagy a kuruc kori harcok alatt tűnt el. Elrablójuk igen magas összeg ellenében felajánlotta, hogy visszaszolgáltatja vagy eladta és ezzel bekerült a feketepiaci körforgásba. Heister Hannibál generális labancai vitték el a veszprémi Hegyi család armálisát 1704. máj. 23.-án a város felégetésekor. Ezt a levelet később egy német dragonyostól vásárolta meg Szűcs András győri mesterember és vitte vissza Veszprémbe. Az armálisért csak 6 Ft. kért. A nemeslevelek ára igen változó volt függött attól, hogy a zsarolónak milyen sürgősen kellett pénz, hány kézen fordult már meg (mindenki keresni akart rajta), a vásárló neve mennyire hozható összefüggésbe a nemesi levélen szereplővel, és a család mennyire volt vagyonos. Pl.: Klinger Gáspár 30 Ft.ért vásárolta vissza Horváto.-ból armálisát, Chutor András, aki zselléri szintre süllyedt és egy hordó bort sem tudott fizetni, hogy nemeslevelét visszakapja, csornai Füleki Ferenc csak egy borjas tehenet  kért egy dőri családtól a nemeslevélért cserébe. A Varjas család armálisát kuruc háborúk alatt vesztette el, ami egy Tislér János nevű emberhez került, aki Varjasy néven akart bekerülni a családba. ifj. Varjas Ferenc 1946-os vallomásából tudjuk, hogy Tislér burkolt ajánlatott tett: visszaadja az armálist, cserébe igazolják nemességét, hogy ő is felkerüljön a nemesek listájára. (Öcsém én is Varjas famíliábul vagyok, ha utána lennénk, nemességünket, mert nálam vagyon armálisa Varjas famíliának, bárcsak ide jönne az örögbik varjas Ferenc, hogy kösztünk való atyafiságot őtőle jobban kitanulhatnánk). Ez nem sikerült, utána máshol is próbálkozott több álnéven. Ehhez több armálist is szerzett (tehát egy embernél akár több nemesi levél is lehetett), de rápacsált és végül elfogták.


Kihalt családok felesleges armálisai
A fiágon kihalt famíliák örökösei értékesítették az armálist. Pl.: 1760-ban özvegy Tordai Jánosné lánya vallotta azt egy perben, hogy néhány évvel ezelőtt egy Szoboszlai nevű parasztember jött be hozzájuk és felajánlotta, hogy megveszi a nemeslevelet egy borsajtó, egy kaptár méh, és egy pár kordován csízmáért. Özvegy Tordainé ezzel a szavakkal adta el: „Nekem nincs fiam, nincs reá szükségem, eladom.” Fontos megemlíteni az ún. özvegyi jogon való nemeseket. Az özvegyi nemes rendszerint egy özvegyasszony második férje, kinek első férje volt nemes és így megörökölte annak armálisát. A második férje azonban csak akkor válhatott nemessé, ha az özvegy átruházta azt.

Zálogba adott nemeslevelek
Mivel a nemesleveleknek komoly kereskedelmi értéke volt gyakran elfogadták zálogként is a kereskedők, boltosok. Ha azonban az armális tulajdonosa vagy utódai nem tudták kifizetni a tartozás a feketepiacra került. Az armális, mint zálog tárgy igen ritka jelenség volt. Pl.: Egryek nevű család III. Ferdinándtól (1608-1657) kapta nemességét, de 1778-ban nem tudták azt igazolni. Nagyapjuk elitta a mádi kocsmában. „Egry familiának armális levelét beitta.” Tatár Mária nevű hölgy, aki valamilyen módon megszerezte a Fábiánok armálisát a 17. sz. végén. A leányági rokonok nem váltották ki, mert tisztában voltak a korabeli joggal, Fábián Istvánnak meg nem volt pénze. Tatár Mária, hogy keressen a dolgon zálogba csapta egy tehénért.

Érdekességek
A kisnemesek többsége nem tudott olvasni, ezért ha armálist akart vásárolni, nem tudta megítélni, hogy azt felhasználhatja-e. Így gyakran a vásárlók pórul jártak. Pl.: A zalai Rádon 1760-ban elmesélték, hogy Sidi Gergely 20 évvel ezelőtt vett egy armálist két ökörért és 60 Ft.-ért. A helyi nemesek meg jól kiröhögték, mert ez a szerencsétlen nem tudott olvasni és olyan levelet vett, ami még meg sem közelítette sem genealógiailag, sem névrokonság szempontjából. Így a jó drágán vásárolt armálist kénytelen volt kevesebbért a feketepiacra dobni. A legnagyobb üzletet a horvát Radmonics ezredes csinálta. A Rákóczi-szabadságharc alatt Heister Hannibál csapatai kifosztották Felső- és Alsóőrst. A rác katonák elvitték a falut kollektíven megnemesítő királyi oklevelet. Radmonics ezredes felismerte az oklevél értékét, míg katonái nem, ezért azt 3 forint/ fő megvette tőlük. A Felső- és Alsóőrs lakói kénytelenek voltak 400 Ft. kiváltani, és ezen felül a kőszegi gimnáziumba járó fiának egy évi élelmezését is fizetniük kellett.

Oktar
Zimány Vera (szerk.): Óra, szablya, nyoszolya: Életmód és anyagi kultúra Magyarországon a 17-18. században. Bp. 1994.
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - nov.. 19, 2017 18:23
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:40
Posted by Ív Béla - nov.. 19, 2017 17:28
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 17:18
Posted by bayarder - nov.. 19, 2017 15:15
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 347 vendég böngészi