AutoalkatreszOnline24.HU

Afrika és Ázsia 'minor' népei

Akszúmi Királyság
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Axum (Etiópia)
Egységek: Afrika sivatagos tájain a harcosok páncél helyett inkább a tikkasztó hőséggel védekeznek, amely jobban kifárasztja ellenfeleiket, mint a forrósághoz szokott csapataikat. Seregük derekát az előcsatározóik adják, amely mellett gyér gyalogságuk csupán védelmi szerepet tölthet be, lovasságuk pedig csak az ellenséges alakulatok kifárasztására és üldözésére alkalmas.
Történetük: A királyság a mai Észak-Etiópia terülten volt található. A hagyomány szerint az etiópiai királyságot I. Menelik, Salamon királynak és Sába királynőjének elsőszülött fia alapította a Kr.e. X. században. A kicsin városállam kereskedelemből élt, azonban felemelkedése csak a Kr.u. 1 században következett be. Akszúm városától keletre feküdt, az ókori világ minden kereskedőnépe által ismert Adulis kikötője, mely az ország egyik legfontosabb tengerparti településévé vált. A város dokkjaiban egyiptomi, arab, indiai, sőt római hajók egyaránt megfordultak és élénk árucserét folytattak, illetve az Akszúm Birodalom értékes portékáit kereste: rezet, ezüstöt, elefántcsontot és aranyat. Továbbá a kereskedelemben fontos szerepet játszott az uralkodó által veretett saját, jó minőségű bronz-, ezüst-, aranypénz, mely azt sugallta, hogy a birodalom egyenrangúnak tartja magát más birodalmakkal. A kikötőkhöz egy jól kiépített szárazföldi kereskedelmi hálózat tartozott, mely a kontinens belsejéből a már említett árucikkek mellett tömjént, rabszolgát és egzotikus állatokat juttatott el a tengerpartra, onnan pedig a Római Birodalom különböző területeire, valamint Indiába. A Kr.u. II-III. században Akszúm fokozatosan visszaszorította fő vetélytársát, a hasonló árukkal a Nílus-völgyén át kereskedő Kusita Királyságot.

Anartok
Kultúra: kelta
Kezdeti területek: Galic (Szarmatia)
Egységek: A katonai egységeik igen szegényesek. Mint sok kisebb barbár népnek a hadsereg gerincét a lándzsások adják, akiket a parittyások és dárdavetők támogatnak. Egyetlen ütőképes egységük a jól kiképzett és felszerelt oathsworn egységek, illetve a nemesi lovasság.
Történetük: Az anartok a Duna kanyarulatánál éltek a Kr.e. I. században. A törzs valószínűleg a boius terjeszkedés hatására került Dacia északnyugati határára. Ennek a vándorlásnak a kimutatása a leletanyagban meglehetősen problematikus.

Aorszok
Kultúra: nomád
Kezdeti területek: Samandar (Ponto-kaszpi sztyeppe)
Egységek: Mint minden nomád népnél a gyalogság elhanyagolható, mindösszesen néhány lándzsás és baltás egységből áll. A hadsereg gerincét az íjjal és lándzsával felszerelt nehéz és könnyű lovasok alkotják, akik miután gyilkos nyílzáport zúdítottak az ellenségre egyetlen határozott rohammal elsöprik annak felbomlott hadrendjét.
Történetük: Indoiráni eredetű nép, akik a szarmaták közül váltak ki. Az alánokkal, illetve az ászokkal az Aral-tó és Don közötti hatalmas területet lakták a Kr. e. III. századtól Kr. u. 30-ig. Az aorsz törzs vezette az itt élő népek által létrehozott törzsszövetséget. Miután a törzsszövetség felbomlott az alánok szerveztek újabb politikai alakulatot.
A Kr e. IV–III. század folyamán a D-Urálban, az Alsó-Volgánál, az Alsó-Don-vidéken, valamint az É-Kaukázus előterében megfigyelhető egy fokozatos nyugat–délnyugati mozgás. Ennek hátterében alighanem az Urál-vidéki nomádok nyugati elmozdulása állt. A Kr. e. III. században a szarmaták erőteljes expanziója elérte a Don és a Dnyeper közét. Kiszorították a helyükről a szkítákat. A sztyeppe új urai a szarmata törzsszövetség tagjai lettek. Már a Kr. e. III–II. századtól kezdve a szarmaták aktívan részt vettek a Fekete-tenger északi partvidéke, sőt Kis-Ázsia politikai életének alakításában. Valamennyi velük szomszédos állam számára fennállt a lehetősége annak, hogy a szarmatákhoz forduljanak katonai segítségért, akik egyébként is előszeretettel álltak be zsoldosnak, ebben még az sem akadályozta az egyes törzseket, hogy olykor-olykor a hadszíntéren saját törzsrokonaikkal is szembekerültek.

Arachosia
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Alexandria Arachosia és Kapiśi (Arachosia)
Egységek: Ugyanolyan sereggel rendelkezik, mint az összes többi, a hellén kultúrát részben átvevő keleti nép. lásd még: Média
Történetük: A perzsa birodalom egyik déli tartománya. Mivel  szomszédos Indiával rajta keresztül jutott be a Perzsa Birodalomba az indiai elefántcsont. Ezt a területet is számos törzs lakta, mint például: sydri, rhoplutae, eoritae.

Ardhan
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Gabala (Kaukázus)
Egységek: Rájuk sem hatott a hellenizmus. Mint sok másik népnél náluk is a gyalogság az egyetlen, amely kiemelkedő szerepet játszott a hadseregükben. Azonban a képzett fejszések, és a jól páncélozott lándzsások sem elegendőek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a gyenge távolsági egységeket, és a rosszul felszerelt lovasságot.
Történetük: A mai grúzok egyik elődnépe, akik Kaukázus őslakói közé tartoztak. A grúz nyelv a kartvéli nyelvcsalád tagja (a grúzok önelnevezése kartvél), a több eltérő dialektust beszélő törzs alkotta a korabeli grúz népet. A mai Grúzia területén már a Kr.e. IV-V. században megjelentek az első államalakulatok, a Kaukázus hegyeiben Ibéria, Mcheta központtal, a Fekete-tengerrel határos Kolhidai-síkságon pedig görög telepesek városállamai. A mai Grúzia hellenisztikus területei ezután Pontusz, majd Róma befolyása alá kerültek.

Aria
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Merv és Artacaena (Aria)
Kezdeti állapota: Szeleukida Birodalom kliense
Egységek: Ugyanolyan sereggel rendelkezik, mint az összes többi, a hellén kultúrát részben átvevő keleti nép. lásd még: Média
Történetük: Az ókori Irán egyik keleti tartománya, amely a mai Harí-rúd folyó völgyét és annak környékét foglalta magába. Ezen a területen igen jó minőségű bort csináltak.

Arménia
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Arsamosata, Tuspa, Armavir (Arménia)
Egységek: Igen figyelemreméltó hadsereggel rendelkeznek. Bár keleti ostromeszközeiket figyelembe véve képzett tüzérségük szinte nincs is, a katafraktáik és a jól képzett, kitűnően páncélozott lándzsásaik úgy-ahogy ki tudják köszörülni ezt a csorbát. Emellett pedig még jól képzett lovasíjászokkal is büszkélkedhetnek.
Történetük: Ókori ország Kis-Ázsiában, a mai Törökország, Örményország és Azerbajdzsán területén. Az Euphrates, Tigris és Araxes felső folyásának mentén levő felföld, a melyben a nyugati árja törzsekkel rokon nép lakott. Az ország két fő részre oszlik: Nagy-Armeniára (Armenia Maior) és Kis-Arméniára (Armenia Minor). Az egész országban sok a hegység, a mely a Taurus rendszeréhez tartozik. Vízben való nagy bősége meg a Kaszpi-tenger közelléte miatt termékeny földjének kitűnő termékeit könnyen eladhatta. Valóban önállóak nem sokáig voltak, az asszíriai, majd méd és perzsa királyok alattvalói voltak és e birodalmak sorsában osztoztak. Nagy Sándor halála után a szeleukidák vonták ellenőrzésük alá a területet. Ekkor különböző részeit helyi kormányzók igazgatták. III. Antiokhosz magnesiai veresége után a helyiek fellázadtak és kinyilvánították függetlenségüket. Az első önálló uralkodójuk Artaxiász volt.

Bithynia
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Nikomédia (Bithynia és Pontusz)
Egységek: Rájuk sem hatott a görög kultúra, és mind a gyalogságuk, mind a lovasságuk, mind a tüzérségük rendkívül gyér. Egyedül a fegyelmezett bithüniai gyalogságukkal büszkélkedhetnének, amely egészen sokrétű, ám ezek a harcosok sem állják meg a helyüket más, fejlettebb népek gyalogságával szemben.
Történetük: Nagy Sándor halála után a bithüniaiak kihasználták a diadokhoszok egymással való háborúit és függetlenítették magukat a szeleukidáktól. Kr.e. 297-ben Zipoitész vezetésével helyi uralkodói dinasztia került hatalomra. Utóda, I. Nikomédész megalapította Nikomédia városát, amely a virágzó állam székhelye lett. A királyok városokat építettek, támogatták a kereskedelmet. Amíg az állam fennállt Pergamonnal és a szeleukidákkal háborúzott. IV. Nikomédész végrendeletében a királyságot a Római Birodalomra hagyta Kr.e. 75/74-ben.

Blemmisek
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Ptolemais Theron (Etiópia)
Egységek: Ugyanolyan hadsereggel rendelkezik, mint a többi afrikai nép. lásd még: Akszúmi Királyság
Történetük: Ókori líbiai rablónép Egyiptom déli és délkeleti részén.

Boszporuszi Királyság
Kultúra: görög
Kezdeti területek: Pantikpaion, Phanagoria és Tanais (kimmériai Boszporusz)
Egységek: Annak ellenére, hogy az államon belül nem csak görögök, hanem barbárok is éltek a hellén katonai egységek és harcászat lett a mérvadó. A falanx alakzatot alkalmazó lándzsásokat íjászok, parittyások, dárdások és lovasok támogatják. A boszporusziak, hogy biztosítsák a Hellaszba tartó gabonaszállítmányokat igen erős és ütőképes hadflottával rendelkeznek.
Történetük: A mai Kercsi-szoros környékén kialakult ókori birodalom. A Krím- és a Taman-félszigeten a görögök a Kr.e. VI. században hozták létre gyarmatvárosaikat, amelyek azonban nem alkottak egységes államot. Az összefüggő területű királyságot a milétoszi származású Arkhaianaktida család hozta létre Kr.e. 480 körül. Az általuk létrehozott államegység nemcsak a görög, hanem a félszigeteken lévő kimmer településeket is beolvasztotta. Kr.e. 438-tól a hatalmat a trák eredetű Szpartokidák szerezték meg. Kezdetben leplezni próbálták a királyság államformáját, ezért kerülték a vele járó külsőségeket. Éppen ezért a Boszporusz arkhónja címet használták egészen III. Szpartokosz (Kr.e. 304-284) hatalomra kerüléséig. A Szpartokidák zsoldoshadsereget tartottak fenn és a földek többségét kisajátították a család tagjainak számára. A királyság legnagyobb bevételét a Görögországba irányuló gabonaexport jelentette. Kr.e. 250 után a királyságot ellen irányuló szkíta és szarmata támadások megsokszorozódtak, amelynek következtében az hanyatlani kezdett.

Budinoszok
Kultúra: nomád
Kezdeti területek: Tur (Szarmatia)
Egységek: Mint minden nomád népnél a hadsereg gerincét a lovasság alkotja. lásd még: aorszok
Történetük: Hérodotosz is említést tesz róluk. Műve szerint igen nagy számú, nomád módra élő, halászó-vadászó nép, amely egy fában gazdag tartományban élt. Leírása szerint az itt élők tűzszínűek és kékszeműek voltak. A kutatók szerint ez a leírás megfelel annak a vidéknek, amelyet a népvándorlás óta a mordvinok, cseremiszek és permiek foglaltak el, vagyis a Volga középfolyamának, illetve a délibb erdős vidéknek. Hérodotosz szerint tárt karokkal várták a kereskedőhelyeikről elűzött görögöket, akik megalapították Gelonus városát. Az ide betelepülő hellének hatására egy félig görög, félig szkíta nyelv alakult ki ezen a területen.

Ciprusi Királyság
Kultúra: görög
Kezdeti területek: Salamis (Ciprus); Side (Kilíkia)
Egységek: Görög államhoz képest, kifejezetten gyenge szárazföldi haderővel rendelkezik. A távolsági harcosok közül, csak egy alap parittyás és egy sima íjász egysége van. Ami még inkább meglepő, semmilyen hajítódárdás egysége nincsen. Minden más is csak az alapverzióban képviselteti magát. Egyedül a káriai baltások képviselnek komoly erőt. Az, hogy Ciprus szigetország, a flottáján abszolút nem látszik. igen gyengének mondható.
Történetük: A Kr.e. III. évezredi régészeti lelőhelyeken előkerült magas művészi kivitelű réztárgyak egy hosszú fejlődési folyamat eredményeit tükrözik és tanúsítják azt a tényt, hogy már a kora ókori népesség felfedezte Ciprus legfontosabb ásványkincsét, a rezet. Fénykorát a késő-bronzkorban élte, Kr. e. 1150-1050 között. A gazdasági fellendülést a települések feltűnő átrendeződése kísérte. Az északi part korábban forgalmas telepei elvesztették a korábbi jelentőségüket, és ezzel egyidejűleg benépesült a déli partvidék. A sziget belsejében épülő városok rézbányák vagy rézfeldolgozó üzemek közelében jöttek létre. E városok mezőgazdasági termékekkel való ellátását a jelentős agrárközpontok biztosították. A ciprusi réz eljutott Szíriába, Palesztinába, Mezopotámiába, Egyiptomba és feltehetőleg az Égei-tenger vidékére is.
Az asszír állam összeomlása után egy évszázados egyiptomi fennhatóság, majd a perzsa uralom időszaka következik. Ekkor már a görög városok egész sorával találkozunk a szigeten. A ciprusi görög városok Kr.e. 449-ben egy időre felszabadultak a perzsa uralom alól, de valószínűleg az athéni flotta távozása után rövidesen ismét elvesztették szabadságukat. Kr. e. 332-ben már Nagy Sándor pénzeit verték a sziget egyes pénzverdéiben.
Alexandrosz halála, majd a makedón birodalom részekre hullása után Ciprus a Ptolemaiosz uralkodócsalád vezetése alatt álló Egyiptom tulajdonává lett. Mivel Ciprus a Ptolemaioszok egyiptomi állama és a Szeleukidák szíriai birtokai között helyezkedett el, rendkívül nagy stratégiai jelentőséggel is bírt. Nagy létszámú hadiflotta állomásozott állandó jelleggel a ciprusi partoknál, és zsoldosok tízezrei tartózkodtak a szigeten. Élén egy katonai elöljáró, sztratégosz állt, aki közvetlenül az egyiptomi uralkodó alárendeltje volt, tehát igen széles körű hatalommal rendelkezett. Az egyiptomi befolyás erősítését célozta az uralkodócsalád kultuszának bevezetése is.
Ciprus földrajzi helyzete következtében többször került veszélyeztetett helyzetbe az egyiptomi–szíriai konfliktusok során. Kr.e. 168-ban már minden jel arra mutatott, hogy IV. Antiokhosz Epiphanész szíriai uralkodó végleg meghódítja a szigetet. Ekkor azonban Róma avatkozott az eseményekbe. A sziget a Ptolemaioszok korában nagy gazdasági prosperitást ért el, nem csoda, hogy a római állam vezetői szemet vetettek az ott felhalmozott kincsekre és Kr. e. 58-ban a szigetet Kilíkia római provinciához csatolták. A sziget élére római kormányzó került. Az elsők között volt Cicero, a híres római szónok, aki elődei visszaéléseit mélységesen elítélte, s maga emberségesen bánt a helyi lakossággal.
A római uralom

Cyrenaica
Kultúra: görög
Kezdeti területek: Küréné, Ammonium és Paraitonion (Líbia)
Egységek: Az ide települt görög kolóniákra nagy hatást gyakorolt az egyiptomi és az észak-afrikai kultúra is. Ezeknek hatása látszik a sereg felépítésén is. Minden egység típus képviselteti magát, a falanxtól, a kardos egységekig, a lovasság több típusa, kiegészítve tevékkel és harci elefántokkal. A sereg gerincét mégis a lándzsás egységek alkotják, távolsági harcosokkal karöltve, akiket kis népekhez képest komoly lovasság támogat. Említést érdemel az is, hogy nem csak sima, hanem páncélozott harci elefántokat is képesek csatasorba állítani.
Történetük: Ókori vidék Észak-Afrika partján, amely mostani barkai fennsíknak felel meg. Első telepesei therai görögök voltak, akik a Kr.e. VII. században ide telepedtek és államot hoztak létre, amely hajózás, kereskedelem, ipar és művészet által egyaránt virágzásnak indult. Ekkor alapította egy Battos nevű ember Kr.e. 630-ban Küréné városát. Az ő unokája, boldog Battos alatt az ország már oly hatalmas volt, hogy Kr.e. 570-ben vissza tudta verni Apries egyiptomi fáraót, de mire a Ptolemaiosok a trónra kerültek, ez a terület is függő helyzetbe jutott. Az utolsó Ptolemaios Rómát tette meg utódává. A rómaiak eleinte külön tartományként kezelték, de később Krétával egyesítették.

Dahák
Kultúra: barbár
Kezdeti területek: Amul (Chorasmia)
Egységek: Mint minden keleti nomád nép, a dahák is a lovasságra támaszkodik. A jól páncélozott, képzett nehézlovasság, valamint az ugyancsak kiválóan felszerelt lovasíjászok azok, amelyek eldöntik a csatát mind a sztyeppén, mind a kontinens más területein. Sok más hozzájuk hasonló nép egyáltalán nem dicsekedhet kiváló és sokszínű gyalogsággal. Képzetlen fejszéseik és lándzsásaik csupán csalétekül szolgálhatnak az ellenséges csapatoknak.
Történetük: A dahák ókori nomád indoiráni nép voltak, akik az Amu-darja és a Szir-darja közötti területen éltek. Nagy Sándor seregében, mint lovasok szolgáltak.

Drangiana
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Pura és Oraea (Gedrosia)
Kezdeti állapota: Szeleukida Birodalom kliense
Egységek: Ugyanolyan sereggel rendelkezik, mint az összes többi, a hellén kultúrát részben átvevő keleti nép. lásd még: Média
Történetük: A mai Irán Szisztán nevű tartományának az elődje, amely a Helmad folyó és a Hámún-tó köré szerveződött. A terület igen gazdag volt ónban. A tartományt igen sok törzs lakta és mindegyiknek megvolt a maga városa, illetve a hozzá tartozó szállásterülete. Drangianát Ammianus Marcellinus is megemlíti, mint a Sāsānida Birodalom egyik tartományát.

Észtek
Kultúra: germán
Kezdeti területek: Mons Regius (Szarmatia)
Egységek: A hadsereget a harcokban edzett barbár egységek alkotják. lásd még: anartok
Történetük: Kr.e. 2000 táján az addig vadászattal és halászattal foglalkozó népek fokozatosan áttértek a földművelésre és az állattenyésztésre, ezzel Európa legészakibb gabonatermelő vidéke lett. Már ebben az időben kitűnt a terület kedvező fekvése, ugyanis Észak-Európának itt volt a kereskedelmi csomópontja. A Balti-tenger keleti partvidékén élő népekről az első írásos emlékek Krisztus születése utáni első évszázadból származnak. Ezek az itt élő északi germán törzseket a latin aestii szóval jelölték, valószínűleg az észtek elődei lehettek.

Galatia
Kultúra: kelta
Kezdeti területek: Ancyra (Galatia és Kappadókia)
Egységek: Az, hogy Kis-Ázsiában élnek, abszolút nem látszik az egységeken. Gyakorlatilag egy gyenge gall sereget látunk, viszonylag sok lándzsás egységgel rendelkezik, pár kardos és távolsági alakulattal kiegészítve. A hadsereg soraiból egyedüli a galatiai nemes lándzsások emelkednek ki, akik egyaránt harcolnak gyalog és lovon.
Történetük: A terület a nevét az ide érkező kelta törzsek után kapta. Kr.e. 278-ban átkeltek a Boszporuszon és végig dúlták, fosztogatták Kis-Ázsiát. Végül I. Attalosz pergamoni uralkodó legyőzte őket és a Szangariosz folyótól a Halüsz folyóig jelölt ki számukra lakóhelyet. A galaták területüket törzsi alapon osztották fel egymás között. A tolistobogiusok, tectosagusok és a trocmusok külön-külön éltek fővárosaikban és környékükön. A három törzs közösen tanácskozott egy Drynemetum nevű helyen. Miután letelepedtek továbbra is zaklatták szomszédjaikat.

Garamantészek
Kultúra: afrikai
Kezdeti területek: Garama és Cydamus (Phazania)
Egységek: Egyedüli kiemelkedő egységük a harci szekerek és az óriáspajzsos lándzsások, egyébként ugyanolyan hadsereggel rendelkezik, mint a többi afrikai nép. lásd még: gaetuli törzs
Történetük: A garamantészek ókori berber törzs volt, akik Belső-Líbia déli területén éltek. Részint földművelésből és állattenyésztésből, részint kereskedelemből éltek. Ellenőrizték a szaharai karavánutakat. Több ókori történetíró is említi őket, ez idáig kevés információval rendelkezünk róluk. A komplex öntözőrendszer tette lehetővé, hogy rendkívül száraz, csapadékmentes éghajlat mellett jelentős népességet eltartó mezőgazdaság és állattartás működjön. A föld alatti vízkészleteket a foggara elnevezésű föld alatti csatornák segítségével aknázták ki. Ez tette lehetővé, hogy legyőzzék a sivatagot, melynek közepére virágzó városokat építettek. Az, hogy pontosan mi történt velük nem lehet tudni. Egyes kutatók, úgy vélik, hogy a több évszázadon át használt fosszilis vízkészlet előbb-utóbb apadni kezdett, amelynek következtében lecsökkent mezőgazdasági termelés.

Gaetuli törzs
Kultúra: afrikai
Kezdeti területek: Migdol (Mauritánia)
Egységek: Nagyon gyenge sereggel és flottával rendelkezik. A hadsereg gerincét a numídiai lándzsások és az őket támogató távolsági egységek alkotják. Az egyedüli egység, amely képes felvenni a harcot más fejlettebb népek katonáival az a jól felszerelt és páncélozott numídiai nemesi lándzsás. Másik kiemelkedő egysége numídiai nemesi lovasság, amely gyilkos dárdaesőt képes zúdítani az ellenségre.
Történetük: A gaetuli egy észak-afrikai berber törzs volt, akik az Atlasz-hegység és a Szahara határvonalán éltek.

Gerra
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Gerra (Arábia Magna)
Egységek: Keleti típusú, de kevésbé változatos sereggel rendelkezik. Mindössze a karddal és páncéllal felszerelt gyalogságukat, rosszul felszerelt parittyás, dárdás és tevés egységek támogatják. Ez a hadsereg nem igazán állja meg a helyét a csatatéren.
Történetük: A rómaiak az Arab-félszigetet három nagy részre osztották: Petraea- (Köves), Deserta- (Sivatagi) és Felix-Arábia (Boldog). Míg a délen a monszunáztatta fennsíkon földművelés folyt, addig a puszta beduinjai íjjal a kézben és tevéik hátán élték életüket. A délarab területeken igen korán létrejöttek a az első rabszolgatartó államalakulatok. Az itt élő szemita nyelvet beszélők városlakók, földművesek, kézművesek és kereskedők voltak. Itt a déli területeken a törzseknek két típusa alakult ki: a hegyvidék és a sivatag határán voltak az ún. alföldön élők, míg a hegyvidéken és a belső platókon élők voltak az ún. felföldiek. Az alföldeken a rendszertelen csapadék miatt szükség volt csatornarendszer kiépítésre és öntözéses földművelésre. Az ezen a területen élő törzsek nagy létszámúak és igen jól szervezettek voltak. A felföldeken a termőföld korlátozott volt, de bőséges és rendszeres eső kárpótolta ezért az itt élőket. Emellett a hegyek természetes védelmet nyújtottak az itt élőknek, akik így nagyobb vagyonbiztonságban élhettek, mint alföldi rokonaik, akik ki voltak téve a nomádok rendszeres rablóhadjáratainak.
Arábia keleti partján, a Perzsa-öböltől nem messze épült gazdag kereskedőváros.

Gréko-baktriai Királyság
Kultúra: hellenisztikus
Kezdeti területek: Bukhara és Marakanda (Transzoxánia); Baktria és Eucratideia (Baktria)
Egységek: A hadseregben a görög és a perzsa harcmodor keveredik, amit a baktriaiak sajátos módon ötvöztek és fejlesztették tovább. Ennek következtében a sokoldalú hadseregükben a legütőképesebb alakulatokat a baktriai harcosok alkotják, legyenek azok pikások, katafrakták, könnyűlovasok, lándzsások, vagy akár lovasíjászok. A seregükben találhatók még jól páncélozott indiai elefántok, keleti ostromeszközök és kiváló perzsa íjászok is.
Történetük: A görög-makedón hódítás előtt az Achaimenida Birodalomhoz tartozott. A tartomány gazdagságát az indiai és szibériai fémek, illetve különböző árucikkek Perzsiába való közvetítésével szerezte. A terület ugyan keményen ellenállt, azonban Kr.e. 328-ban Nagy Sándornak végül sikerült meghódítania. A terület névlegesen a Szeleukida Birodalom része volt, azonban a satrapák önállóan kormányozták a területet, amelynek következtében független királysággá fejlődött. A Kr.e. III. század közepén I. Diodotosz kivívta a terület függetlenségét. Utóda, Ethüdémosz sikeresen visszaverte III. Antiokhosz támadásait.

Himjarita Királyság
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Eudaemon (Arábia Felix)
Egységek: Ugyanolyan hadsereggel rendelkezik, mint a többi arab állam. lásd még: Gerra
Történetük: A zsidó hagyomány szerint a Himjarita Királyság  születése egészen a bibliai Józsuéig megy vissza, amikor is Saul Izrael királya egy csapat katonát küldött Yathribba (ma: Medina), hogy végezzenek az Ézsua nemzetségéből való Amálekkel. Azonban a katonák megtagadták azt a parancsot, hogy az egész nemzetséget lemészárolják, ezért a Yathrib közelében letelepedtek. Egy későbbi legenda Sába királynőjéhez és Salamonhoz köti a dél-arábiai zsidó kolónia létrejöttét. Egy másik hagyomány szerint Jeremiás próféta (Kr.e. VI. század) idején, a nagy zsidó migráció korában többen vándoroltak ki Dél-Arábiába. Majd a Kr.e. V században egy Ezra nevű pap megparancsolta az ide költözötteknek, hogy térjenek vissza Jeruzsálembe, amit az itt élők megtagadtak.
Azt, hogy a valójában mikor és hogyan jött létre a királyság alapja nem lehet pontosan tudni, de annyi bizonyos, hogy a himjarita dinasztia királyai Katabán uralkodói voltak. A Himjarita Királyság Kr.e. 110 körül vált a térség meghatározó hatalmává és egészen Kr.u. 300-ig állt fenn. lásd még: Gerra

Horászániták
Kultúra: barbár
Kezdeti területek: Kāt (Chorasmia)
Egységek: Ugyanolyan sereggel rendelkezik, mint a többi sztyeppei lovasnép. lásd még: dahák
Történetük: Horászán egy történeti földrajzi régió, amely Irán északkeleti részén, illetve a szomszédos államok területén található. Az ókorban a mindenkori perzsa állam egyik tartománya volt. Első lakói a perzsa népcsoport volt, azonban elhelyezkedése miatt a történelem során igen sok különböző népcsoport telepedet meg itt, illetve keveredett össze.

Kárpok
Kultúra: nomád
Kezdeti területek: Olbia (Ponto-kaszpi sztyeppe)
Egységek: Mint minden nomád népnél a hadsereg gerincét a lovasság alkotja. lásd még: aorszok
Történetük: A ókori nép volt Délkelet-Európában. Származásuk vitatott, Lehetséges, hogy valamilyen iráni eredetű dialektust beszéltek. A császárság idejéből származó források szerint Dákia romanizálatlan területein éltek, ezért egyes kutatók szabad dákoknak is nevezi őket.

Kappadókia
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Samosata és Mazaca (Galatia és Kappadókia)
Egységek: Kifejezetten gyenge keleti típusú hadsereggel rendelkezik. A fejszés és lándzsás egységeket szegényesen felszerelt lovasság és néhány távolsági egység támogatja.
Történetük: A Kappadókia nevet különböző időkben eltérő méretű területekre alkalmazták. A törzsterületet alkotó fennsík igen gazdag volt ásványi kincsekben. Nagy Sándor nem tudta teljes egészében uralma alá vonni a területet. A halála után Kappadókia önálló királysággá fejlődött. A királyok fővárosukat Mazacába helyzeték. A Kr.e. II. és I. században Rómával szövetkezve tartották fenn az uralkodók a hatalmukat.

Kartvéli törzsek
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Mcheta (Kaukázus)
Egységek: Hasonló sereggel rendelkezik, mint a keleti népek, apró eltérésekkel a gyalogság és a könnyűlovasság terén. lásd még: Ardhan
Történetük: A mai grúzok egyik elődnépe. lásd még: Ardhan

Kedar Királyság
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Adummatu (Arábia Magna)
Egységek: Ugyanolyan hadsereggel rendelkezik, mint a többi arab állam. lásd még: Gerra
Történetük: Nomád arab törzs, akiket a Biblia is megemlít. lásd még: Gerra

Kolkhisz
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Phasis (Kaukázus)
Egységek: Hasonló sereggel rendelkezik, mint a keleti népek. lásd még: Ardhan
Történetük: A mai grúzok egyik elődnépe. lásd még: Ardhan

Líbiai törzsek
Kultúra: afrikai
Kezdeti területek: Thapsus, Lepcis, Macomades (Afrika provincia)
Egységek: Viszonylag erős hadsereggel és flottával rendelkezik a kisebb népekhez képest. A hadsereg gerincét a punoktól átvett egységek alkotják, mint például a falanx alakzatra is képes lándzsások. Ami viszont mégsem teszi kerek egésszé a sereget az az, hogy abszolút nincsen semmilyen parittyás és íjász egysége. A lovasság a karthágói típusú lovasságból és egy líbiai testőr lovasságból áll, amely komoly páncéllal rendelkezik. A líbiai vezérek előnye, hogy testőrségüket akár afrikai harci elefántok is alkothatják.
Történetük: A líbiai törzsek tudományos leírásara mind a mai napig várat magara, így nem rendelkezünk pontos képpel történelmükről, elhelyezkedésükről és szomszédjaikkal való viszonyukról. Ma élő törzsek jó része továbbra is nomád vagy félnomád életmódot folytat. Ez az életmód nagy valószínűséggel igen sok hasonlóságot mutat az ókorival. A földművelésből élők telente síkvidéki földeket művelnek, nyáron pedig a hegyekben legeltetik nyájaikat. Mások egész évben vándorló nomád pásztorok, akik a sivatagi fennsíkokon és az oázisokban élőktől szerzik be azt, amire szükségük van.

Massaesylusok
Kultúra:
Kezdeti területek: Dimmidi (Mauritánia)
Egységek: Ugyanolyan hadsereggel rendelkezik, mint a többi afrikai nép. lásd még: gaetuli törzs
Történetük: Az észak-afrikai numidák a massyliusok és massaesylusok főtörzsére oszlottak, az előbbiek az Ampsagától Keletre a tulajdonképpeni Numidiában, az utóbbiak ettől a folyótól Nyugatra az országnak később Mauritániához csatolt részében éltek. A massaesylusok a háborúkban, mint lovasok tűntek ki. A pénzérméiken, a fennmaradt művészeti tárgyakon a ló ábrázolás volt a leggyakoribb. A legtöbb ábrázoláson hajítódárdákat és pajzsot láthatunk a harcosok kezében. A pun háborúk során a numidák nem voltak egységesek, a keleti törzsek Rómát a nyugatiak a punokat támogatták.

Maszkát
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Maas-gat (Arábia Felix)
Egységek: Ugyanolyan hadsereggel rendelkezik, mint a többi arab állam. lásd még: Gerra
Történetük: Maszkat az egyik legrégibb közel-keleti település. A városból évente 1400 kg tömjént szállítottak Rómába és a görög városokba. lásd még: Gerra

Masszagéták
Kultúra: nomád
Kezdeti területek: Aktau (Szkítia)
Egységek: Mint minden nomád népnél a hadsereg gerincét a lovasság alkotja. lásd még: aorszok
Történetük: Igen harcias ókori nomád nép, akik a mai Kirgízia és az Aral-tó környékén éltek. Az ókori írók igen vad szokásokat tulajdonítottak nekik, mint például nőközösséget, az öregek megölését és felfalását. Mivel lakóhelyükön sok volt a réz és az arany, fegyvereiket és lószerszámaikat gazdagon díszítették ezekkel a fémekkel. Amminaus Marcellinus szerint ők voltak az alánok ősei.

Média
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Carax, Seleukeia és Hatra (Mezopotámia)
Kezdeti állapota: Szeleukida Birodalom kliense
Egységek: Keleti állam lévén, valamint Nagy Sándor egykori birodalmának szerves részeként, illetve a Szeleukida Birodalom bábállamaként, a méd hadseregre hatott a hellenizmus, így a keleti harcosok között könnyűszerrel lehet találni görög gyalogosokat, lándzsásokat, pikásokat, sőt, még a fejlett lovasságuk között is látni néhol hellén harcosokat, amelyek a gyalogság tekintetében domináns szerephez jutottak. Az előcsatározóikat a hellén dárdások alkotják, míg az íjászok és a parittyások a keleti népek közül kerülnek ki. Bár a lovasságban keveredik a két kultúrkör összetétele, eredményességben a keleti népek javára billen a mérleg, hála a méd lovasságnak. Ostromeszközeik a hellén mintát követik.
Történetük: Miután a Méd Birodalom összeomlott a törzsterület, amelyről az államalakulat a nevét kapta megszűnt önálló lenni. Először az Achaimenidák, később pedig Nagy Sándor és a Szeleukida Birodalom része lett.

Média Atropaténé
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Ekbatana és Gazaca (Média Magna)
Egységek: Média Atropaténé-re már nem hatott a hellenizmus ellentétben sok más keleti állammal, így a soraik között csakis keleti egységeket találni. A gyalogságuk egyhangú, és képzetlen, amelyeknek gyengeségeit más harcászati tereken igyekeznek kiegyensúlyozni. Távolsági egységeikben találni parittyásokat és dárdásokat is egyaránt, azonban a távolsági haderejük gerincét a rendkívül hatékony perzsa íjászok alkotják. Az ostromgépeik a keleti mintát követik. A lovasságukban bár alkalmaznak méd harcosokat, az elsöprő sikert mégis az egyedülálló perzsa nehézlovasság adja meg, amely sehol máshol nem található meg.
Történetük: Miután Nagy Sándor elfoglalta Perzsiát egy perzsa származású tábornokot, Atropatészt nevezett ki a terület élére. A diadokhosok háborúinak közepette függetlenítette magát és önálló dinasztiát alapított. Kr.e. II. században I. Mithridatész parthus király elfoglalta és vazallusi státuszba süllyesztette.

Meroitikus Királyság
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Meroé (Etiópia)
Egységek: Ugyanolyan hadsereggel rendelkezik, mint a többi afrikai nép. lásd még: Akszúmi Királyság
Történetük: Meroé városa a Kr.e. VIII. században vélt lakott terültté. A településtől keletre feltárt legkorábbi temetkezések arról tanúskodnak, hogy a terület lakossága kulturális egységet alkotott a Napata vagy más néven Kusita Királysággal. Egyes elméletek szerint a 3. és 4. katarakta között uralkodó kusita uralkodók rokonságban álltak a Meroé környéki törzsekkel. A város szerepe a Napata-korszakban (Kr. e. VIII. század – Kr.e. III. század) egyre jelentősebb lett, a Kr.e. VII. század végén már jelentős kőépületek és templomok álltak a városban. A Napata-korszak második felében Meroé már a többközpontú királyság egyik fő hatalmi centruma, a Kusita Királyság déli fővárosa volt. Az azonban a mai ismereteink szerint bizonyos, hogy a kusita uralkodók a Napata-korszak végéig Napatában és környékén temetkeztek. Meroé Nyugati temetőjében feltárt temetkezések ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy számos királyi családtag és főtisztviselő választotta végső nyughelyéül a város határában fekvő nagy kiterjedésű piramistemetőt.
Fontos változások következtek be a Kr.e. III. század elején. Arkamani király a fővárost Napatából a délebbre fekvő Meroéba költöztette. A központ áthelyezése azt jelentette, hogy a kusiták eltávolodtak Egyiptom kulturális befolyásától, és önálló civilizációt hoztak létre. Az egyiptomi istenek helyett a helyi istenségek tisztelete került előtérbe. Apedemak (oroszlán fejű ember testű harcos istenség) vette át Ámon helyét, a hieroglifákat pedig felváltotta a meriotikus írás. Arról azonban még vita folyik, hogy a Meroéba költöztetett hatalmi központ a Meroitikus Királyság születését fémjelzi, vagy csak a Kusita Királyság meroitikus korszakát vezeti be.

Minai Királyság
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Ma’in (Arábia Magna)
Egységek: Ugyanolyan hadsereggel rendelkezik, mint a többi arab állam. lásd még: Gerra
Történetük: Ez volt az első jelentős állam a térségben, amely Kr.e. 1200-tól Kr.e. 650-ig állt fenn. 26 király uralkodásának idejét ismerjük az állam több mint fél évezredes történetéből. A minai nép még időszámításunk kezdetekor is létezett. lásd még: Gerra
Nabateus Királyság
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Hegra és Charmuthas (Nabataea)
Egységek: Ugyanolyan hadsereggel rendelkezik, mint a többi afrikai nép. lásd még: Akszúmi Királyság
Történetük: Észak-arábiai karavánkereskedő nép, akik a dél-arábiai áruk Kelet-Mediterráneumba való szállításával roppant gazdagságra tettek szert. A nabateusok voltak az elsők, akik Észak-Arábiában államot hoztak létre. A mai Palesztinát és Libanont magába foglaló állam Kr.e. 500-től egészen Kr.u. 106-ig állt fenn. A Kr.e. VI. század elején Jordániától és a Holt-tengertől keletre lévő sztyeppéről vándoroltak be az edomiták által elhagyott területekre. Elfoglalták az évtizedek óta lakatlan Sziklavárost, azaz Petrát. Kr.e. 312-ben a királyság már olyan erős volt, hogy az Antigonosz által küldött két expedíciós sereget is legyőzték. lásd még: Gerra
Nasamones törzs
Kultúra: afrikai
Kezdeti területek: Augila oázis (Líbia)
Egységek: Egyedüli kiemelkedő egységük a harci szekerek és az óriáspajzsos lándzsások, egyébként ugyanolyan hadsereggel rendelkezik, mint a többi afrikai nép. lásd még: gaetuli törzs
Történetük: Észak-afrikai rablónép.

Parthava
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Susia, Zadrakarta és Hecatompylos (Párthia)
Egységek: Ugyanolyan sereggel rendelkezik, mint az összes többi, a hellén kultúrát részben átvevő keleti nép. lásd még: Média
Történetük: Az itt élő népek iráni eredetűek, akik pahlavi nyelven beszéltek. A rómaiak és a görögök a parni népnevet használták az itt élőkre. Ez a nép eredetileg Hürkaniától északra élő daha törzsszövetség tagja volt és félnomád életmódot folytatott. Kr.e. 250-ben Arszakész vezetésével az itt élők lerázták magukról a szeleukida uralmat és Kr.e. 247-ben meghódították a Szeleukida Birodalom Parthia, azaz Parthava nevű tartományát, amely után párthusoknak nevezték őket.

Pergamon
Kultúra: hellenisztikus
Kezdeti területek: Pergamon (Asia)
Egységek: Alapvetően egy igen gyenge görög alapokon nyugvó hadsereggel rendelkezik. lásd még: Ciprusi Királyság
Történetük: A pergamoni görögök arcadiai eredetűnek mondták magukat s ősükként Auge fiát Telephost tisztelték. A város történetében forduló pontot jelentett az a körülmény, hogy Nagy Sándornak egyik vezére, Lysimachos kincseit a hegyen lévő erődben helyezte el és annak őrizetét Philetairos nevű zsoldos vezérére bízta. Mikor Lysimachos Kr.e. 281-ben életét vesztette, Philetairos fölhasználta az alkalmat és a gondjára bízott kincseket hatalmába kerítette és kikiáltotta Pergamon függetlenségét. Gazdagságának okos fölhasználásával nagy befolyásra tett szert, s hatalmát a szomszéd területekre is kiterjesztette. 263-ban bekövetkezett halálakor virágzó kis országot hagyott utódjára, I. Eumenesre. Az Attalidák családjának uralma csak másfél évszázadig tartott, de e rövid idő is elegendő volt arra, hogy a jelentéktelen kis Pergamont Kis-Ázsia legnagyobb királyságává tegye.

Perzsia
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Gor, Szúza és Persepolis (Perszisz); Raghá (Média Magna)
Kezdeti állapota: Szeleukida Birodalom kliense
Egységek: Egyazon sereggel rendelkezik, mint az összes többi, a hellén kultúrát részben átvevő keleti nép. lásd még: Média
Történetük: III. Alexandros nagyjából hat év alatt meghódította a teljes Achaimenida Birodalmat, azonban halála után a görög-makedón uralom rövid ideig tartott. A világbirodalom széthullása után a volt Achaimenida Birodalom ázsiai területeinek java a Szeleukida Birodalom részei lettek, akik egy szatrapiát szerveztek a perzsa törzsterületekből.

Rodosz
Kultúra: görög
Kezdeti területek: Rodosz (Asia)
Egységek: Hadserege olyan, mint egy kicsinyített athéni haderő, amelyből hiányzik néhány lándzsás egység.
Történetük: A sziget fővárosát, a hasonló nevű Rodosz várost i.e. 408-ban tervezte egy Hippodamosz nevű görög építész. Az ókori világ hét csodájának egyike is itt állt, a Rodoszi Kolosszus. A Héliosz napistetn ábrázoló szobrot földrengés pusztította el Kr.e. 226-ban. Később több uralkodó is próbálta újra felépíteni, de végül a Rodoszi Kolosszus darabjait kereskedőknek adták el.
A Kr.e. XVI. században a minoszi kultúra telepedett meg a szigeten, majd egy évszázaddal később az akhájok igázták le a területet. A dórok érkezésével a Kr.e. XI. században indult meg Rodosz fejlődése, amit stratégiailag is fontos elhelyezkedése indokolt. A perzsa hadak többször is lerohanták a szigetet, de az athéni seregek támogatásával a perzsák ellen kivívott győzelem után csatlakozott az athéni szövetséghez, ami komoly védelmet biztosított számára. A Peloponnészoszi háborúk elkerülték a szigetet és a konfliktus végén Rodosz önállóan intézte kül- és belügyeit, így Kr.e. 340-ben a perzsák sikerrel vették be a szigetet. A perszák uralma rövid volt, Kr.e. 332-ben Nagy Sándor hódította meg a szigetet, majd a nagy hadvezér halála után Rodosz az Alexandriában uralkodó Ptolemaioszok birtokába került. Ennek köszönhetően a város fejlődésnek indult és a Földközi-tenger térségének jelentős kereskedelmi, kulturális és hajózási központjává vált. Később a szerződéses viszonyba került a sziget a Római Birodalommal és a római nemesek iskoláinak központja lett.

Roxolánok
Kultúra: nomád
Kezdeti területek: Gelonus (Szkítia)
Egységek: Mint minden nomád népnél a hadsereg gerincét a lovasság alkotja. lásd még: aorszok
Történetük: Ókori indoeurópai nomád törzs, akik a szarmata törzsszövetség tagjai, illetve a szkíták közeli rokonai voltak. Egész hadseregük íjjal felszerelt lovasokból állt, az előkelőbbek felszereléséhez hozzátartozott a páncél és a nehéz lándzsa. A nők a férfiakkal együtt harcoltak és vadásztak. Kr.e. 250-ig a Don folyótól keletre éltek, majd az elkövetkezendő 300 évben törzsszövetséggel együtt nyugati irányba vándoroltak kiszorítva szállásterületeikről a szkítákat. A szarmaták a vándorlás során két ágra szakadtak. A roxolánok a Duna torkolatáig nyomultak előre. lásd még: aorszok.

Sábai Királyság
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Márib (Arábia Félix)
Egységek: Ugyanolyan hadsereggel rendelkezik, mint a többi arab állam. lásd még: Gerra
Történetük: A királyság Kr.e. 950-től egészen Kr.e. 115-ig állt fen. Történelme kezdetben szorosan összefonódott Ma’in-nal, azt a Sábai Királyság első szakaszának nevezzük, amely egészen Kr.e. 650-ig tartott. Sába létezésének második szakaszában megörökölte a Minai királyság, s ezzel egész Dél-Arábia ura lett egészen Kr.e. 115-ig.
Az első szakaszban papkirályok uralkodtak az ország felett, akik a mukarrib címet használták. A második szakaszra az uralkodókat megfosztják papi mivoltuktól. Ennek következtében a címük is megváltozik és felveszik a málik, azaz király címet. Társadalmi összetétele igen bonyolult volt, amely a törzsi arisztokráciából, a tőle függő rétegekből, rabszolgákból, idegenekből és templomok személyzetéből állt. lásd még: Gerra

Sagarták
Kultúra: keleti
Kezdeti területek: Harmozia és Bam (Carmania); Phrada (Aria)
Kezdeti állapota: Szeleukida Birodalom kliense
Egységek: Ugyanolyan sereggel rendelkezik, mint az összes többi, a hellén kultúrát részben átvevő keleti nép. lásd még: Média
Történetük: A sagarták vagy más néven asagarták egy ókori iráni törzs, akiknek nem ismerjük a szállásterületük pontos helyét. Hérodotosz szerint nomádok voltak. A persepolisi tartománylisták alapján valahol az Achaimenida Birodalom keleti részén éltek Aria, Parthia és Baktria között.

Szardeisz
Kultúra: görög
Kezdeti területek: Pessinus és Epheszosz (Asia); Ikónium (Galatia és Kappadókia)
Kezdeti állapota: Szeleukida Birodalom kliense
Egységek: Bár magát a várost történelme során komoly keleti, főleg perzsa befolyás érte, ez az egységeken semmilyen mértékben nem tükröződik. Teljesen megegyezik az athéni hadsereggel, azt leszámítva, hogy az elitebb falanx egységeket már nem tud képezni. Továbbá rendelkezik egy alap könnyű lovassággal. A sereg gerince a falanx, távolsági harcosokkal kiegészítve. A flottája a távolsági fegyverekkel ellátott hajó típusokra épül, ebből tizenegy különböző egységet képes csatasorba állítani.
Történetük: Az ókori Lüd Királyság fővárosa. Miután Kr. e. 546-ban II. Nagy Kürosz perzsa király elfoglalta Lüdiát a város nem veszítette el jelentőségét. A volt királyságból létrehozott szatrapia fővárosa lett. Jelentőségét az is mutatja, hogy az Achaimenidák által épített királyi út egyik ága itt végződött. Nagy Sándor halála után a szeleukidák foglalták el a várost; alattuk is megőrizte regionális fontosságát.

Szirákok
Kultúra: nomád
Kezdeti területek: Siracena (Ponto-kaszpi sztyeppe)
Egységek: Mint minden nomád népnél a hadsereg gerincét a lovasság alkotja. lásd még: aorszok
Történetük: Iráni eredetű nomád szarmata törzs, akik a Kubán-vidékén hoztak létre törzsszövetséget. lásd még: aorszok.

Szkíták
Kultúra: nomád
Kezdeti területek: Solokha (Ponto-kaszpi sztyeppe)
Egységek: Mint minden nomád népnél a hadsereg gerincét a lovasság alkotja. lásd még: aorszok
Történetük: Indoeurópai nomád lovas nép. A görögök minden sztyeppei népet szkítának neveztek. A perzsa források is rendszeresen a szaka népnévvel illették őket, azonban ők különbséget tettek közöttük. A perzsák az egyik szkíta csoportot a következő képen nevezték: „szakák, akik a tengeren túl élnek”. Ezeknek a Kr.e. VII. századtól a Fekete-tenger mellékén, a Duna és a Don közötti sztyeppén volt a szállásterületük, ahonnan elűzték a kimmereket. A Kr.e. III. században a szarmaták kiszorították őket a szállásterületeikről.

Thüsszagéták
Kultúra: nomád
Kezdeti területek: Sarai (Szkítia)
Egységek: Mint minden nomád népnél a hadsereg gerincét a lovasság alkotja. lásd még: aorszok
Történetük: Ókori nomád nép, akik Hérodotosz szerint a budinoszoktól északkeletre laknak és vadászatból tartják fenn magukat. Szállásterületüket még nem tudta pontos meghatározni a történelemtudomány.

Trapezusz
Kultúra: görög
Kezdeti területek: Trapezusz (Bithynia és Pontusz)
Egységek: Egy kezdetleges görög hadsereggel rendelkezik, amely szinte megegyezik az athéni hadsereggel. A hopliták alkotta sereg gerincét támogatják az előcsatározók, illetve az íjászok, valamint a könnyű- és nehézlovasság.
Történetük: Milétoszi kereskedők által alapított gyarmatváros a Kr.e. VIII. században.
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Amokfutokova - szept.. 22, 2017 16:46
Posted by kipke - szept.. 22, 2017 12:26
Posted by GR0ZN1J - szept.. 22, 2017 08:29
Posted by Johannesz Angelosz - szept.. 21, 2017 19:55
Posted by misafeco - szept.. 21, 2017 19:00
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 75 vendég és 1 tag böngészi